Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal
gigor.janos@gmail.com

Az ARVISURA nyomán, a Hun-Szövetség Igaz-történelemírásából.
/Csak igaz és tiszta forrásból, a zavaros, történelmi öntudatlansággal fertőző nyugati írások kizárásával./
Az élővilágban és az emberben Létező Élet az Ős(Íz)Ten, az ősi Magyar Életvallás szerinti Igaz Élő Isten.
A történelem hamisító, vallási alapon embereket egymással gyilkoltató zsarnokság pedig a gonosz “isten”.
Őseink történelme a mi történelmünk.
Mi éltük azt meg korábbi életeinkben.
Az Igaz Isten megnyilvánulásának a lehetősége bennünk Él.
Ne máshol keresd, ne rajtad kívül, ne a templomokban,
és ne az égben, mint a bolondok, mert az a bolondok istene.
A kereszténység gyilkos ármány és bilincs a lelkeken!
A tartalomból:
Mi, akik nem csak magyar állampolgárnak, hanem lélekben is magyarnak születtünk, egy hazug világba születtünk újjá, ahol az idegen lelkűek önérdekből egyfolytában hazudnak és élősködnek a munkánk eredményéből. Ha hozzá szoknak az emberek a hazugságokhoz, akkor hajlamosak egyre többen szintén azt csinálni, dogmákban és ígéretekben hinni és az igazságot is hazugságnak hinni. Ez a hit alapú keresztény társadalom, amely dívik két ezer év óta, illetve nálunk csak ezer éve. Pedig, az igazság nem függ attól, hogy hisznek e benne. A legtöbben téves fogalmakat alkotnak róla. Megkerülhetőnek, letagadhatónak tartják, mint valamiféle misztifikált fogalmat, holott azt sem tűri, hogy lebecsüljék, vagy kisajátítsák.
…”Mi – néhányan – japán őstörténeti kutatók, abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar". Egyet azonban tartson szem előtt minden magyar, még akkor is, ha történelemtudós: A “Nap” az Önök Istene is – keleten kél és nyugaton nyugszik”…
„A szerepjáték és a hagyományőrzés közt az óriási különbség az, hogy a szerepjáték egy nem létező, kitalált világban mozog, és ezért elidegeníti az embert önmagától és a valóságtól. A hagyományőrzés a valóságos történelmet és kultúrát éli újra, ezáltal élteti azt. Ezzel erősíti az ember valóságérzetét, építi személyiségét, összekapcsolja egy közösséggel és saját gyökereivel. Teljes értékű hagyományőrzésnek csak azt nevezhetjük, ami az embert saját őseihez és közösségéhez köti.
1. Érzelmek kizárása – fontos. 2. Forrás ismeret és értelmezés – nagyon fontos. 3. Forrás kritika – realitása az adott korban és összehasonlítása más írott forrásokkal. 4. Régészeti bizonyítékok – csontokból ugyan nem lehet összerakni egy nép történelmét sem, de segítenek. 5. Antropológia – kinézet, megjelenési forma. 6. Genetikai kutatás, vizsgálat - a legerősebb bizonyíték a származásra. 7. Nyelvészet ismeret,- vizsgálat,- összefüggések.
Akinek az határozza meg az identitás-tudatát, hogy mit tanítottak a magyar történelemről az iskolákban és mivel áltatják a nyugati írott forrásokra hivatkozó hivatásos történészek, akkor az nagyon rossz úton jár. Ezek az emberek ezért nem veszik komolyan a magyarságukat, mert csökevényes a magyarság-tudatuk, a valós tudásuk, és az igazi műveltségük (helyette állműveltséggel, színház-műveltséggel rendelkeznek).
Hun kisebb, nagyobb városromok kerültek már feltárásra Mongólia, Belső Mongólia (Észak Kína) szerte és a kutatók megállapították, hogy kiemelkedő építészeti kultúrájúak! Kínai viszonylatban is a legrégebbiek. A kínai császárság előttiek.A kutatók abban is egyetértenek, hogy a szkíta és a hun kultúrát nem kell külön kezelni, mert a leletek egyezést mutatnak! A hun-avar-magyar-szkíta azonosságot már minden tudományág igazolta, de a hivatalos tudomány elhallgatja! Miért?! Mert még mindég megvezetett birkáknak tekintenek bennünket!! Miért?! Mert hagyjuk!!
Ez a honlap az ősi történelmünkről és kultúránkról szól. Arról az óriási kultúráról, amely az Atlantiszi népek kultúrája, attól kezdve, amikor Ataisz szigetén éltek együtt a földön egyedül állóan, egy óriási békés kultúrát alkotva egymással szövetségben, hogy átvészeljék a föld északi féltekéjén zajló jégkorszakot k.i.e.~11000-5038-ig. Ezt nevezzük az ataiszi Hun-Szövetségnek, amelybe az Indijó-földről /ma Amerika/ származó Indijók /indián népek/ is bele tartoztak.
K.i.e. 11.652-ben bekövetkezett a nagy kataklizma, amellyel elkezdődött az emberiség tragédiája a föld népét leigázó technikailag nagyon fejlett, de sötét szándékú hüllő lények támadásával. Földönkívüli sátáni-sárkányi erők, a Drakó csillagrendszerről származó hüllőfaj, az Annunakik lakta Nibiru bolygóról, támadást indítottak a földi emberiség ellen. Atlantiszt támadták, ahol a legmagasabb szintű volt a földet kisebb,-nagyobb népcsoportokban benépesítő hun népek kultúrája, amely mintegy földi szellemi irányító központ szerepét töltötte be. A földi világ elleni támadással a Nibiru Északi-szél nevű holdját neki ütköztették a Földnek,
Az atlanti faj itt, a Földön lett megalkotva. Azok nevezték magukat így, akik Atlantisz kontinensen születtek. Őseik a Líra rendszerből menekültek a Drakó-hüllőfaj támadásai és pusztításai elől. Majd Atlantiszon (K.i.e. 57.600 körül) a Sziriusz A, a Pleiaidan (Taygeta és Merope csoport), a Nibiru, az Aldebaran, a Hayadek, valamint az Androméda rendszerekből érkezett tudós csoport, Atlan élettudós vezetésével teremtették meg az új homo sapiens-t, a saját emberi fajuk genetikáját is felhasználva. Ez lett a Hun (Első) elnevezésű földi humánus emberi faj, amely minőséget jelöl, a rendkívül nehéz földi adottságokra teremtve.
Ardvisura Anyahita nyolcad magával a Kaltesi Égi Birodalomból érkezett Ataisz szigetére. Visszatéréskor űrjárművük a ködben neki ütődött a Kékleny-hegységnek és a hajtóművük meghibásodott, amit a Világfelügyelő Aranyfejedelem sem tudott megjavítani, ezért kénytelenek voltak Ataisz szigetén maradni. Ők egymás között összeházasodtak, de unokáik már a földi emberekkel kötöttek házasságot az egészséges utódok érdekében. Anyahita a harmadik gyermeke szülése közben megbénult a bal lábára és ezután az égi tudományokra tanította az embereket. Megtanította a Kaltes-Asszony birodalmából származott, égi-földi keveredésű ifjúságot az Égi Birodalomból hozott újabb rovásírásra, mellyel gondolataikat maradandóan megörökítették.
A Világmindenségben a Jó és a rossz, a Világosság és sötétség örök harcában, a Jóság és Világosság a Legfelsőbb Létező Isteni Energiát igazolja. Ennek a meggyőződésnek a hirdetője Magya fejedelem is, Magóg fejedelem fia, akiknek utódai lettek a Magyarok, az Egy Igaz Isten-hívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsekből is csatlakoztak.
Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városokat, amelyek között felállították az Egy Igaz Isten-vallású kegyhelyet, ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának hun leányaival.
Atlantisz elsüllyesztésével járó totális föld-katasztrófát túlélő hun népek, a Csendes-óceáni Ataisz szigetére gyülekeztek, ahol mintegy 6000 évet éltek békés egymás mellett élésben, egy közös, de sokoldalú színes kultúrában, miközben az északi féltekén dúlt a jégkorszak és lehetetlenné vált az élet. Amint a hun hajósok jelentették, hogy a Napisten erejétől, az egyenlítőtől északra kezdett elolvadni a vastag jégtakaró az állandó hóviharok megszűntek, kisarjadtak a füves puszták, az elpusztult növényzet helyett újak kezdtek zöldelleni és a túlélő állatok újra elszaporodva benépesítették az erdőket és mezőket, az ataiszi hun törzsek elérkezettnek látták az időt, hogy lassan visszatelepüljenek az egykori élőhelyükre, az eredeti hazájukba.
Ordosz térségében, a Hangun /Sárga/ folyótól északra i.e. 4100-3000 tartó állapot: Széki hunok,- Kazah hunok,- Úzok,- Kabarok,- Avarok,- Kunok,- Jászok,- Baskírok,- Mongolok,- Tatárok,- Ujgúrok,- Észtek,- Lettek, - Mansik,- Marik,- Komik,- Mordvinok,- Bolgárok,- Törökök,- Csuvaszok,- Suomák (Finnek),- Vepszék,- Manzsúk,- Vótok.
Az Atlantiszi időkben k.i.e.11 652-ig, Atlantisz elsüllyesztéséig, a hun népek békés aranykorukat élték a Földön, atlantiszi központi szellemi vezetéssel több tízezer éven keresztül. Akkor alakultak ki a kisebb-nagyobb hun népcsoportok Atlantiszon kívül is: Egyiptom-Nílus, Kis-Ázsia Tigris és a Ráten (Eufrátesz) folyó övezetében, Kárpát-medencében és a Balkánon. Volt ahol nagyobb, volt ahol kisebb népközösségek éltek a földön és volt ahol csak szórványban, pl.: a hatalmas Ázsiában és Indijó-földön. Ekkor alakultak ki a Kárpát-medencében is, egymással békében a hun népcsoportok.
Itt a Kárpát-medencében! A hüllők (Annunakik) okozta Atlantisz elsüllyesztése és azt követő jégkorszak előtt, úgy hívtuk a hazánkat, hogy Hunnia, amely ma is Hungaria. Más néven Kárpát-haza, amely Atlantiszon kívül a legtöbb hun-népcsoport otthona volt. Ezek voltak a szavárdok (akik a magyarság törzsét alkották), széki-hunok (székelyek), szkíták, úzok (palúzok, mai palócok), az avarok, a kabarok, a jazigok (jászok), és a kunok. A sátáni földönkívüli erők Atlantisz elpusztítása miatt a hun-népek a Atlantiszról, Hunniából, Eurázsiából /a finnek, észtek, lettek, litvánok, törökök/, Ázsiából /mongolok, újgúrok, manzsúk, mansik,…/a Déli-féltekén levő trópusi földrészekre menekültek a túlélés érdekében. Ez a tudósok által megállapított „nagy kivándorlásnak” az oka, nem pedig a tévesen hitt nép szaporulat (azért még nem hagyta el senki a hazáját).
Varga Csaba nyelvész: Bemutatom, hogyan lehet rátalálni egy ábécé, történetesen az egyiptomi demotikus ábécé legközelebbi társára, mindenféle tudóskodás nélkül, puszta szemlélődéssel. E békés munkához megismétlem: ha két ábécét teljesen azonosnak látunk, akkor biztosan ugyanazt az egyetlenegy ábécét látjuk két példányban leírva.
/Dr. Simon Péter/ Kamaszkorom óta, még mohácsi kisdiákként kezdtek az indiánok komolyan érdekelni. Aztán kb. 10 éven át Dr. Borvendég Deszkáss Sándor, írói nevén Fehér Szarvas, az indiánok között 1930-as években kutató magyar ember, személyes irányítása mellett további értékes ismereteket szereztem róluk. ….Hamarosan rádöbbentem arra, hogy a magyarok és az Észak-amerikai indiánok általam vizsgált népcsoportjainak kultúrájában föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba.
/Móricz János kutatásaiból/ Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egyrésze ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években, Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ebből kiindulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze.
Őslakosok legyilkolása, a zsidók Kánaán elfoglalásának mintájára történt.