„szent” István királysága a valóságban

A zsidó-kereszténység bevezetésének története Magyarországon az Igaz ŐsTen vallás helyett

  Elöljáróban le kell szögezni, hogy a magyarok Igaz Isten Életvallásúak voltak származásuk óta. A magyarok a Világteremtő Igaz Isten tudatában hozták létre a Magyar Közösséget a többi hun népcsoporttal, a székelyekkel, jászokkal, úzokkal, szkítákkal, avarokkal, kabarokkal, és kunokkal, alkotó munkával, sokoldalú kultúrával és békességben élték az életüket egy népként. A „Magyar” kifejezés ezért nem csak egy törzset, v. népet jelentett, hanem Élet Közösséget: Életvallást, békés alkotó életmódot. Ez és más, nem hun népek és más életformák (pl.állatok) élni hagyását is jelentette, mert azoknak is joguk van fejlődni a Termtő Isten világalkotása szerint.
Ez volt a Magyar Életvallás, amely ma is a magyar emberek kultúrája, a magyar hagyományok: mesterségek, népdalok, néptáncok tömkelege évezredek óta. I.sz. 260-tól ez kiegészült az arbag (gyógyító) Mani feltétel nélküli szeretet tanításaival, amit a Hun Birodalomban az uruki Igaz Isten ősvallású szellemi központ elfogadott, és így alakult Uruki-Mani Igaz Isten Vallásá. Ez a Mani által írt Könyvek Könyvével a (Mani Bibliával) vált ismertté a Hun Birodalomban, a Magyar Életvallás több mint öt ezer éves nyomdokain.

----------------------------------------------------------------------------------

  Az óriási kultúrájú magyar nép történelmében a tragédiák, az álságos háttérhatalmi kereszténységgel kezdőttek.

Gelyza (951-997), Taksony (926-970) budavári fejedelem fia volt, Vazul (Mihály) és Jaák testvérével és volt egy húguk Tolma, aki nem vette fel a kereszténységet, mint ahogy Jaák kaukázusi magyarkai fejedelem sem, ők hűek maradtak az Uruki-Mani Valláshoz. Gelyza még fiatalon, a Budavári Fejedelmi Központban ismerte meg Söpte-Szavárdit és feleségül vette, akitől két iker fia született Vászoly és Vazul, akiket az Uruki-Mani névadó után, már akkor nyomban megkereszteltek a térítő papok, római és bizánci hitre is. Söpte egy későbbi 3. fiú szülésébe belehalt az újszülöttel együtt. A megözvegyült Gelyza később feleségül vette a szintén megözvegyült Erdélyi Gyula lányát Saroltot, aki Szabolcs jászvásári nagy fejedelem húga volt. Megszületett 1.fiuk Vajk, aki gyerekkorában legszívesebben a 4 évvel idősebb nagynénjével, Tolmával játszott. Vajk után, még négy lányuk született: Piroska, Ilona, Judit, és Zerind. Miután Taksony fejedelem meghalt, utóda, az Árpád-házi rangidős, a fia Gelyza lett, akinek első dolga volt, hogy római hitre megkeresztelkedett. 970-ben Taksony fejedelem halálával, Magyarországon lezárultak a 100 évig tartó avar-kincsek visszaszerző hadjáratai (amit tévesen a dilettánsok „nyugati kalandozásoknak” neveznek). Az a nézet alakult ki a fejedelmi vezetői körökben, hogy meg kell egyezni a nyugattal a béke érdekében. A nyugat csak úgy tudta a békét elképzelni, ha az általuk lepogányozott országok felveszik a nyugati zsidó-kereszténységet és ők uralkodnak más népeken a papok dogmatikus irányításával. A mainzi érsekség által hirdetett álságos, békésnek mondott kereszténységet hajlandóak voltak felvenni a nyugattal való megbékélés érdekében, számolva azzal, hogy ez csalétek is lehet Magyarország számára, a fehér lepel alatt megbúvó ellenséggel. A 800-as avar-vész megismétlődését, a nyugati keresztény-hittérítés rablótámadását mindenképpen el akarták kerülni a „nép érdekében”. Ebben egyetértés alakult ki a beavatott és a fejedelmi körökben, holott Magyarországnak nem volt félni valója! Ugyanis, 907-ben az egyesített nyugati keresztény haderőt,- amit az elrabolt avar kincseknek a magyarok visszaszerző hadjáratai miatt indítottak a magyarság „kiirtására”, - Árpádék a 3x-os túlerő ellenére, mindössze 3 nap alatt tönkreverték a pozsonyi csatában. Még 955-ben is, az augsburgi csatavesztés után a nyugat elborzadt Magyarország megtámadásától, amint hírét vették bizánci hírforrásból a keleti 8 tömény Gyula és Béla törzs béli besenyő mozgósításról és a kaukázusi Magyarig további 10 tömény készenlétéről. Ugyanis, a bejövetelkor kinn maradt Magyarság, törzsenkénti 1-1 töménnyel támogatta veszély esetén a Kárpát-medencei Magyarságot. Ennek ellenére, Gelyzáék mindenáron békét akartak kötni a keresztény nyugattal (!)

  A legtöbben inkább a keleti, Bizánci-kereszténység felvételét tartották biztonságosnak, mert ha az mellett döntenek, akkor a nyugat már nem merte volna támadni és lepogányozni a Magyarságot. A helyzet komolysága miatt idő előtt összehívták, csupán ebben a témakörben, a 100 évenként megrendezett hun szövetségi Nagy Szalát (Törvényhozó Testületet) Veszprémben, 972-ben. A felszólalók közül Gelyza, az ősi Egy Igaz Isten-hittel szembe menve, a nyugati és keleti kereszténységet is akarta szolgálni, mert ő elég gazdagnak érezte magát ahhoz, hogy több istent is szolgáljon a néppel (!).

  Koppány vezér határozottan ellenezte az Igaz Istenbe vetett hitünk elhagyását és az ingyenélő papoknak, lovagoknak, és egyházaknak birtokok osztogatását, akik csak füstölésből, cifra szertartásokból és idegen isteneknek imák mormolásából élnek meg.

– Ellenzem a kereszténység felvételét! - mondta nyomatékosan Vászoly fő táltos is.

– A keresztény hit elveszi a népünk tisztánlátását, a föld poráig leszegényíti a törzsbélinket!

Vajk-István kisfejedelem, aki a Nyitrai dukátusból érkezett Veszprémbe, azt kiabálta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, a nyugattal lépést kell tartanunk, vagyunk olyan gazdagok, hogy a keresztény papság vagyonéhségét kielégítsük és a kereszténység felvétele majd megvédi az országot a nyugat támadásától (!).

A keleten kinn maradt törzsek fejedelmei – Jászvásári, Kővári (Kijevi), Magyarkai fejedelmek – az Uruki-Mani vallást, vagy a bizánci kereszténységet támogatták. A 12 napon át tartó heves és indulatos vitákat szavazás követte.

  100 résztvevő fejedelem és beavatott küldöttből, az Uruki-Mani vallásra 35, a Bizánci kereszténységre 30, a római kereszténységre szintén 30 szavazott és 5 tartózkodott. Egyértelműen győzött az Uruki-Mani vallás, amely addig is többségben volt a nép körében, ennek ellenére, mivel a nyugati és a keleti kereszténységre szavazók között döntetlen volt az eredmény, a nyugati orientáció szavazói kikövetelték, hogy be kell vonni még egy szavazót (!). Ez az egy, Piroska volt, Gelyza lánya, Vajk legidősebb húga, a győri kolostorból. A római kereszténységre szavazott, érdekből! Ezzel halálos veszélyt hoztak magukra és népükre! Később Piroska és a férje is életét vesztette a ménfői-csatában, a német keresztény támadásban.

  Annak ellenére, hogy a demokrácia szabályai szerint győzött az Uruki-Mani Igaz Isten-vallás, egy további szabálytalan szavazással döntötték el a római kereszténység felvételét! Az 5 éves fejedelmi képzésekkel magas fokon képzett, több ezer éves fejedelmi népérdekű vezetés felcserélését a sötét dogmatikus zsarnoki kereszténységgel! A Budavári Beavatott Központ,- Csák főtáltos vezetésével, aki nem volt a helyzet ura – a szabálytalanság ellenére, elfogadta a szavazás végeredményét. A határozattal Gelyza, mint afféle alattvaló, sietve követeket küldött II. Ottohoz, hogy bejelentse az ország „megtérési szándékát”. A németek azonnal küldtek egy Brúnó nevű sváb püspököt a megkeresztelésekre és meghívtak egy magyar küldöttséget a 973 húsvétján tartandó quedlinburgi értekezletre.

  Tizenkét főből állt a magyar küldöttség ellenzékiek és támogatók egyaránt, plusz 48 fő ellátó személyzet, lovas kísérettel együtt. Az értekezleten való részvétellel lehetőséget adtak a judeo-kereszténységnek, hogy a Kárpát-medencei Magyar Törzsszövetséget a nyugati hatalmához láncolja! A törvényes Uruki-Mani Vallást a küldöttek képtelenek voltak a beszédeikben megvédeni, amelyet a németek semmisnek tekintettek, sőt a nyugati hatalmak gyűlöletét váltotta ki, mivel az nem ismerte el az úr-szolga viszonyt és nem kötelezte a népet, mint szolgákat, hogy tizedet fizessenek a munkájukból és javaikból a papoknak és fegyveres testületeiknek (!).

  Gelyza egyébként nem ment el Quedlinburgba tárgyalni, lóról való leesésére hivatkozva, mert félt, hogy megölik, vagy megmérgezik egy bérgyilkossal, mint Bős Tudun avar fejedelmet, Budát, Atillát (és 500 évvel később Mátyás királyt is). Fiát, Vajkot már gyerekkorában eljegyezte a német uralkodóházzal, bajor Gizellával és német keresztény kolostori nevelésbe (judeo-agymosodába) adta és attól kezdve, előzetes nászajándékként, engedélyezte a bajoroknak az ostaricki (osztrák) őrgrófság betelepítését az Encs-Bécs kurgán közötti hun-avar területre (!). Ezt a területet a nyugati kereszténység 800-ban, az avarok elleni nagy Károly vezette keresztény rabló-támadásban elfoglalta a Bécs avar-székhellyel, Árpádék pedig a 907-es Nagy Honvédő Háború győzelmével felszabadították a német megszállás alól. Ekkor a nyugati-keresztény hadak a katasztrófális vereségük után, az Encs vonaláig az eredeti hun-avar nyugati határ mögé menekültek. Erről a nyugati országrészről, a gyönyörű Alpesi területről mondott le Gelyza önként a bajorok javára, hogy fiát a kereszténységben a bajorokkal összeházasítsa!

  A 973-as quedlinburgi értekezlet után rögtön, Pannonföldön engedélyezte a kereszténység bevezetését, az emberek megkeresztelését, a zsidó-istenek – atya,-fiú,-szentlélek,-Mária – istentiszteletét. A pogányságnak nevezet, Arvisura törvények szerinti kegyhelyek ledöntését, a táltosok elhallgattatását (megölését), és az ősi rovásírás betiltását. Aki ebben a „sátáni” zsidó-keresztény istenhitben nem keresztelkedett meg, azt az érsekség német lovagjai megölték! A mainzi érsekségnek tett fogadalmába az is benne volt, hogy a kereszténységet országon belül, ha kell fegyveresen is terjeszteni fogja. Továbbá a Pozsonykeszitől Dunakesziig tartó Csörsz-árok kiképző és védelmi vonal fegyveres harcos-állományát lecsökkenti 1 tömény kiképzett állományra (a 8-10-ről), hogy nehogy fegyveres felkelés törjön ki! Templomépítkezések kezdődtek kényszermunkával, ingyen, fizetség nélkül „adakozásokból”. A Dunától északra a Felvidék, és keletre az ősi szkíta vidék Kevevárig, azonban a jászvásári nagyfejedelemhez, Kipcsák-hoz tartozott. Ezeken az óriási területeken az Uruki-Mani Igaz Isten-hit és részben a Bizánci-kereszténység (ortodoxvallás) terjedt el.

  996-ban Vajk-István és Gizella összeházasodott. A bajor hercegnővel a németek áradata jött be az országba, kb. 1 tömény (10 000 fő) páncélos lovag, fegyveresek és papok. 997-ben több betegségben szenvedve meghalt Gelyza és tőle törvénytelenül a fia, Vajk-István vette át a hatalmat a német fegyveresek oldalán. Az Árpádházon belül a soron következő rangidős és fejedelemképzőt elvégzettnek (ifjúsági fejedelemnek) és Árpád leszármazottnak kellett örökölni a fejedelemséget, nem pedig a távozó fejedelem fiának. A soron következő Árpád-házi rangidős Koppány vezér volt, aki korábban Istvánnal együtt az 5 éves fejedelemképzőt elvégezte. A fejedelemmé válásnak szigorú feltételei voltak, a Hun Szövetség Arvisura törvényeinek megfelően. Amelyben meghatározták, hogy egy hun törzs, vagy népcsoport fejedelemségét, az veheti át, aki az 5 éves fedelemképzést elvégezte és ifjúsági fejedelem lett. A Hun Szövetség főfejedelemségét pedig az ifjúsági főfejedelem vehette át. Ifjúsági főfejedelem az lehetett a végzett fejedelemképzősek közül, aki megnyerte a 20 évenként megrendezésre kerülő pusztaszeri nagy versenyt, a Nagy Süánt. Ez biztosította azt, hogy egy hun törzs, vagy nép fejedeleme, mindenkor kellően képzett társadalmi vezető legyen. Az együtt élő több népcsoport, illetve a Hun Szövetség főfejedelme pedig, a legjobb képességű a képzettek közül. Gelyza és fia Vajk-István esetében ez csak formaságnak számított, elvakította őket a keresztény vakhit, ami agymosott népirtáshoz és kultúrértékeinek a pusztításához vezetett, a kereszténység diktátuma szerint. A királyság bevezetése is törvénytelen volt, mert a törvényhozó testület, a Nagy Szala, nem hozott arról döntést, hogy a kereszténység felvételével bevezetnék a királyságot a fejedelemség helyett! A fejedelemség volt a törvényesített legfelső vezetési forma a Hun Szövetségben, már 6 ezer év óta. Törvényeken csak a 100 évenkénti törvénykezésen lehetett változtatni. Következésképp, a királyságot keresztény ármánnyal és külső, idegen fegyveres erőszakkal (puccsal) vezették be. Keresztény térítéssel elhitették azt, a hatalom megszerzése érdekében, hogy a kereszténység felvételével együtt jár a királyság bevezetése is. Ez a törvényes országvezetés kijátszása volt, az elnyomó keresztény királyi hatalom bevezetésére. A kereszténységet erőszakkal bevezető öldöklő események bizonyítják, hogy ez mennyire így van, ami gátlástalan hatalomvággyal járó, népelnyomás, szolgsor-ba süllyesztés, rablás, gyilkolás és a törvényesség lábbal tiprása volt! Keleten, a szkíta vidékeken a Jászvásári, a Kővári, és a kaukázusi Magyar fejedelemségekben, ahol a bizánci-kereszténységet vették fel, maradt a fejedelmi vezetés államformája, sehol nem változott királyságra.

  Mivel Vajkot már gyerekkorában eljegyezte az apja a németekkel, hogy bajor Gizellával összeházasítsa, ezzel korlátlan elnyomó hatalomhoz juttatta fiát a népe ellenében, a nyugati keresztény hatalom fegyveres támogatásával. Valójában, hazaárulás és kitervelt összeesküvés volt a német kereszténységgel, amit az apjával elkövettek. Miután apja halálával törvénytelenül átvette a fejedelemséget és megházasodott, Esztergomban a fejedelmi-udvar tele volt német lovagokkal, őrgrófokkal és fegyveres katonákkal kiszorítva a magyar szolgálatos állományt. Német fegyveres lovagokkal és testőrséggel járta a magyar földet. Amikor 998-ban nagyszámú fegyveres kíséretével Veszprém táltos és tárkány központjába érkezett, nem tartották tiszteletben az ősi tiszteletadásokat és tiltásokat, melyek szerint idegenek nem léphettek be a központba. Rátörtek a táltos-központra, a lovagok és a többi fegyveres gúnyolva mulattak a tiltó törvényeken és az Öreg Ősten-hiten. Ezt követő napokban, hogy visszavágjanak, a magyarok is hasonlóan cselekedtek, bementek az új istenek templomába és kigúnyolták a tömjénfüstölést, a szenteltvízzel locsolást, és a hajbókoló idegen papokat. Erre már a német őrgrófok futottak Esztergomba, Istvánnak panaszt tenni Koppány népe ellen. Ez alatt Koppányék fegyvert fogtak, hogy ha kell, megvédjék magukat és ősi vallásukat. István teljesítve Gizella és a németség akaratát, hogy „pusztuljon az Ősten-hitű pogányság”, fegyverbe szólítatta a Csörsz-árok kiképzett lovasságát és a német fegyveres haddal az élen a saját népére, Veszprémre és Koppányékra engedte támadni a németeket. Ő maga, nem mert a haddal menni. Istvánnak a zsidó-keresztényi felfuvalkodottságában és hatalommámorában eszébe sem jutott megfékezni a gyilkos indulatokat, békésen, vérontás nélkül megegyezni Árpád-vérbeli rokonával. Alig telt bele néhány nap, a had a veszprémi Farkas hegyre felvonult és megtámadták Koppányékat. Koppány vezérnek és Vazul-Vászoly főtáltosnak nem volt ideje mozgósítani a Pannon lovasságot. Bulcsút értesítették, aki csekély végvári serege élén még csak akkor indult. A keresztény ármány-isten tőrbe csalta az Ősten-hitűeket! Koppányékkal szemben óriási volt a túlerő, nem számíthattak arra, hogy István arra vetemedik, hogy a saját népe haderejével saját népét gyilkoltassa. Súlyosbította a helyzetet, hogy nagy volt a felindulás mindkét oldalon. Több napon át folyt a harc, a gyilkos küzdelem. Veszprémben a németek felgyújtották az ősi rovás-könyvtárat, amit még a hunok telepítettek be az ordoszi szellemi központból. Temérdek, felbecsülhetetlen, táltos és tárkány (mesterség beli) rovás a hamvába roskadva hetekig égett. Csak az maradt meg, amit Vászoly és a vele életben maradt táltosok ki tudtak menteni. Az óriási túlerővel Koppányt élve elfogták és gúzsba kötözve a városba vitték a vérszomjas, dölyfös „keresztény” német lovagok és két kis fia előtt lemészárolták. Előtte megátkozta a népét gyilkoltató Istvánt, hogy vesszen ki a magja. Sátáni kegyetlenséggel négy darabra vágták a testét, hogy ezzel meggyalázzák, és a magyarokat megfélemlítsék. Testének négy darabját négy várnak a fokára tűzték az országban. Koppány Dunántúli birtokait, István (ekkor még nem volt király) az őt támogató német lovagoknak szétosztotta!

  Fogott az átok. Istvánnak és Gizellának minden ivadéka meghalt. Az 1. szülött kis Otto, ez idő tájt halálos beteg lett és belehalt. István, ősi hiten levő kisebbik húga szégyenében megölte magát, hogy fivére meggyalázta az Ős-Ten hitet és a Magyarságot. Gyászba borult az esztergomi udvar és gyászba borult a magyar föld is, az Ős-Ten vallásúak meggyalázása miatt. Vászoly-Vazul fő táltos Koppány halála után kijelentette a Budavári Központban Saroltnak és Gizellának, hogy birtokain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra haza indult, utána indította a német lovagjait, hogy Vazult szemét kitolassa, hogy csakugyan ne lásson. Ezért a Csákváriak is bosszút esküdtek Vajk és Gizella ellen. Gizella, az évek során még két fiút és két lányt is szült, akiket már a királyi udvarban féltve neveltek, de idővel azok is meghaltak valamiben.

  Mivel Koppány anyai ágon besenyő származású volt, kivégzése után mind a 9 tömény besenyő lovasság felesküdött, hogy Koppány vezér átkát az életben maradó István utódokon végrehajtják. Tonuzaba besenyő vezér még Gelyzának kijelentette, hogy nem veszi fel a kereszténységet, sem ő, sem a népe a besenyők, mert azt nem lehet rá erőltetni az emberekre. Azt mondta „süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az Egy Igaz Iste-hitenemet”. A sváb keresztény-lovagok ezt megjegyezték, 998-ban megszállták a várát, az abádi révnél 2 gödröt ástak és a fogjul ejtett Tonuzabát feleségével. Saruda aranyasszonnyal együtt a gödrökbe állítva, nyakig betemették és sátáni módon, a fejüket pallosokkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egész napos örömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk és megkeresztelték őket az atya, a fiú, és a szentlélek (a sátánistenük) nevében. István, az elkövető lovagok kivégzése, vagy felakasztása helyett ő is követte a példájukat, átvette az öldöklő, népnyomorító nyugati-keresztény módszerüket. Újszülött királyi hatalmát fitogtatva a nép előtt, minden összeesküvőnek, aki szervezkedni próbált ellen, kitolatta a szemét. A nyomorúságban és szegénységben, ha valaki lopott, levágatta a fél karját. A nagy-számú idegen személyzetet fizetnie kellet, ezért az adók tömkelegét vetette ki a népre. Ingyen nyilakat készíttetett a német fegyvereseknek, ingyen munkával templomokat építtetett, bevezette a füstadót, hegyvidéken a nyestadót, borvidéken a boradót, a bárányadót, az ököradót, a lóadót, a gabonaadót, a mézsöradót, és az épületfaadót. Ezekből az adókból építette fel az új, keresztény Székesfehérvárt a Pilisben levő hun Fehérvár helyett, továbbá az esztergomi székesegyházat, és minden tíz faluban egy templomot (a népgyilkos keresztény istenek imádására). A külföldről jött papság, csak enni-inni és mulatozni akart, a nép nyelvét nem értette, ezért csak kötelező szekerezéssel, télen szánkázás élvezetével egymáshoz jártak szórakozni. Turu Domokos érsek, aki az Uruki-Mani vallás, a bizánci-, és a római-kereszténység szerint is megkeresztelkedett és a legmagasabb egyházi tisztviselőként, mindhárom egyház nagyköveteként, fáradhatatlanul járta a keresztény világot a „megbékélés érdekében”. Vajk-István koronázását ő vezette le az „Uruki Egyház szertartása szerint. Ő tette a fejére az Urukból kapott aranylemezes koronát és tetejére a Ravennából hozott pápai liliomos koronát”.  Ezek a korabeli leírások azt bizonyítják, hogy a két korona ekkor még nem volt és nem is lehetett összeépítve. Nem igaz az, hogy „István király koronája”, sem az, hogy „szent” korona a Magyar-korona. A két korona összeépítésére 1100 körül adtak megbízást egy Dajka nevű kaukázusi ötvös mesternek. A keresztény liliomos pápai koronát, ezzel fölé helyezték, mintegy megerőszakolták vele és felülbírálták az Uruki Igaz Isten egyházi koronát, amelyben 12 „beszélő”drágakő volt eredetileg, a behangolás (gerjedés) sorrendjében, de négyet kivettek belőle és értéktelen keresztény „szent” képeket raktak be helyettük. Ezért a korona egy hamis rezgésű hamisítvány lett, többé már soha nem töltötte be azt a tudati energizáló (beavató) feladatát, mint Uruki-koronaként. Ez pontos leképeződése annak a keresztény ármánynak, hogy a római keresztény egyházzal felülbírálták, megerőszakolták, és meggyalázták az Igaz Isten-hitű Uruki Magyar vallást, mint ahogy azt a keresztény egyházi gyilkosságok sorozata bizonyítja, és a tragédiák sorozata a magyar keresztény korszakban. 

  Domokos, miután a fő feladatokat elvégezte, a német papok teljhatalmat akartak maguknak és 1009-ben „gyógyszerrel” megmérgezték, amitől megbénult és egy év múlva 1010-ben meghalt. Sebestyén püspököt is hasonlóan megmérgezték, ő 1007-ben halt meg. Ő, magyar papokat képezett ki, hogy a nép értse is, amit a szószékről prédikálnak, mert a német papok csak latinul tartottak szertartásokat (keresztelő, esküvő, temetés, stb.), mert ezekből jól lehetett gazdagodni. A mainzi érsekség azzal bízta meg a Gizellával Magyarországra küldött keresztény lovagokat, hogy 12 magyar főurat végezzenek ki, ahányan részt vettek a kvedlinburgi értekezleten, hogy gazdaságilag és hit bélileg Magyarországot hűbéresként tudják kezelni (lealázni). Ez kitudódott egy alkalommal a részeg Vaccelintől, amiről István is tudott, de nem tett ellene semmit. Vaccelin, az elkövetett bűnös gyilkosságok után, még gyalázta és pocskondiázta a magyar haderőt. A Budavári Központban Csák fősámán ezt megtudta és kihívta párbajra. A német talpig páncélban vívott, de Csák a küzdelemben kivágta a kezéből a kardot, mire az meglepetésében felhajtotta a sisak rostélyát és Csák abban a pillanatban kettévágta a fejét, hogy ezzel Koppányt is megtorolja.

  István 1. fiát, aki ifjú korában Csengétől született, II.Zoltán ifjú fejedelmet, a besenyők 1025-ben kivégezték Torda mellett. Imre herceget, aki 1007-ben született, 1031-ben 24 évesen ölették meg egy vadkannal. István királynak ezzel a családfája kihalt. Keservesen sírt, amikor már minden gyermekét elvesztette és látta, hogy hova vezetett a nyugati kereszténység felvétele. Vászoly-Vazul fő táltos fiaira szállt a trónutódlás. A megvakított Vazult magához hívatta gyermekeivel és onnantól támogatásáról biztosította Endrét, Bélát és Leventét a trónutódlásban, de a 3 fiúnak menekülniük kellett az idegen papság öldöklése elől, mert azok a keresztény és németpárti Orseoló Pétert akarták trónörökösnek. A 3 fiú a kijevi nagyfejedelemségben talált menedéket, és a Szt.-Illés székes-egyházban jártak tanácskozásra. Endre 1030-ban a kint megrendezett Pusztaszeri Nagy Süán győztese lett, ezzel a legalkalmasabb elismert vezetővé vált a Hun Szövetségben. István látva a német pusztítást, ekkor már a Budavári Beavatott Központot is támogatta az Élet Templomának, az Arvisura szellemi értékek kimenekítésének a megszervezésében. István húga Ilona, aki a velencei dogéhoz ment férjhez, már 1022-ben értesítette Kurtán-vár beavatott központját, hogy a római pápa támogatásával, a német érsekség újra fegyveres rabló hadjáratra készül Magyarország ellen. A kincseket keletre mentették a beavatott központból és a 10 tömény besenyő lovasságot mozgósították a keleti országrészben. A német támadás előtt, István idős korára való tekintettel, a Csörsz-vonal kiképzett lovasság parancsnokává, ezúttal Imre herceget nevezte ki. 1030-ban, az egyesített Csörsz-vonal béli és a besenyő haderővel, Imre vezetésével legyőzték II.Konrád német-római császár keresztény seregét. A Lajtán túli területeket Béccsel együtt visszafoglalták. Az Encs vonaláig vissza akarták foglalni a hun-avar területeket, de István visszaparancsolta őket. Ekkor jutalmul Imrének adta a Bihari országrészt felügyelni a besenyőket a Koppány meggyilkolása miatt, akik ennek ellenére 1031-ben végrehajtották rajta a Koppányért tett esküjüket. István utolsó fiát, Imre herceget csapdába csalták és széttépették egy vadkannal. Istvánnak öregségére nagyon sok volt a lelki és a testi fájdalma egyaránt. Sokat kesergett, de olyan nem volt, hogy „Máriának ajánlotta az országot”, vagy a „szent koronát”, mert szent korona sem volt még akkor, de a korona felajánlásról is a Törvényhozó Testületnek kellett volna dönteni. Az Imrének szóló állítólagos intelmek sem voltak. Amíg élt addig sem tartózkodott az apja udvarában, mert nem az volt a dolga és 7 évvel előbb meghalt, mint az apja.  Ezek, a papok által kitalált, és esetenként írásba foglalt hazugságai és ármányai a keresztény önkény megszilárdítására, aminek érdekében addig is gyilkolták, megfélemlítették és rabolták a magyar embereket, pusztítva a magyar értékeket. Igaz történelmet soha nem a papok írták. Azok csak hamisították az idők során. Az igaz történelemrovók (írók) a képzett sámánok voltak, ősidőktől napjainkig. Ezeket az írásokat elrejtették a sátáni pusztítók elől.

  A törvényes fejedelmi Magyarország kikiáltása 896.aug.20.-án történt Ó-pusztaszeren, a Kurszán és öccse Árpád vezette sikeres Hazatéréssel és a hun-szövetségi Nagy Szala törvénykezésével. Száz évvel később Gelyza és fia Vajk István ezt a törvényes fejedelmi Magyar országot, mint ősi hazát és népet árulta el és vezette a nyugati zsidó-keresztény diktatúra terror hatalma alá. A magyar királyi állam, mint minden keresztény királyság, a kezdetétől törvénytelen volt, az álságos kereszténységgel összefonódó idegen háttérhatalmi önkényuralom. A törvényes fejedelmi irányítású Hun Szövetségben a törvényeket a Törvényhozó Testület, a Nagy Szala hozhatott!

Ez hatezer éven keresztül fenn állt és működött, biztosítva az embereknek a békét, biztonságot, a megélhetést és a fejlődést. Ez fejedelemség Ataiszon is fennállt hatezer évig, biztosítva a hun népeknek a kulturális együtt élést és a biztonságos megélhetést.

  Istvánnak egyetlen öröme maradt, a kis unokája Pósa, Imre kis fia, akivel játszadozott, amikor elvitték hozzá. 1038 aug. 15.-én meghalt. Esztergom várából Székesfehérvárra vitték eltemetni. Mielőtt a szarkofágba helyezték, az aug. 20.-i temetési szertartás előtt, az ősi vallásúak titokban, a papok tudta nélkül levágták a jobbkarját, a kegyetlen kézlevágás rendelete miatt, hogy a halálában is bűnhődjön a népe ellen elkövetett bűnökért. A levágott jobb karból propagált a keresztény egyház „szent jobbot”, amikor I.László 1083-ban felnyittatta a sírt, azzal a fondorlatos szándékkal, hogy István szentté avatásával emeljék Magyarország keresztényi tekintélyét és kikiáltsák „keresztény”(-diktatúra) állam alapítójának. I.László folytatta István keresztényi rémuralmát, az Igaz Isten-hitű ősi népcsoportok leverését és a csonkításos és kivégzéses bíráskodást, a szeretetet hangoztató, de embereket kínoztató és népet gyilkoltató keresztény isten nevében. A sátáni hatalom I.Lászlót is „szent”-é avatta a halála után. A Vatikán azzal a szándékkal vezette be a szentté avatásokat, hogy az elévülhetetlen bűncselekményeket tisztára mossa a hívei előtt, na meg az ügybuzgóság, a titkos sátáni háttérhatalom kiszolgálásának az elismerésére. Istvánt szentté avatták a népén elkövetett borzalmakért, az ŐsTen-hitű népek, tudós sámánok és gyógyító táltosok gyilkolásáért, a Világteremtő Igaz Isten-hit kiirtásáért a Kárpát-medencében. Akkor, mit is takar valójában a „szent” fogalom és kik azok a keresztény istenek valójában?

Utószó:

  Hogy miért történt a Magyarság életében ez a társadalmi 180 fokos fordulat és ilyen tragikusan, gyilkos módszerekkel?

Ennek a megértéséhez azt nekünk, magyaroknak okvetlenül tudnunk kell, hogy az oly sokat ajnározott és istenített királyságot az annunaki hüllők, az idegen földönkívüli megszállók vezették be még Sumériában i.e. 4000-től, az elnyomó és kiszipolyozó hatalmuk biztosítása érdekében – nem pedig az emberi jólét, béke, szeretet, és boldogság érdekében – csak úgy, mint Rómában a kereszténységet.