Katolicizmus felemelkedése

Az Igaz(i) Isten kitagadása a kereszténységből.

  A zsidók Saul Pál ágazata eggyé válva a római hatalmi elittel, 306-ban megalakították Rómában a Saul Paulista elvek és ókori zsidó-dogmák (Jahve-hit) alapján a katolicizmust, mint szervezetet és magukat "Egyháznak" kiáltották ki. Innentől alakult ki pl. az uzsorás-bankkár réteg is Rómában a meggazdagodott zsidó pénzváltókból. Ennek az újonnan megalakult élősdi, mai divatos elnevezéssel „profit orientált” szemléletű, hatalmi érdekvallássá alakított katolikus egyháznak a határozata volt a Calcinóban (Kalcinó) összehívott zsinaton 451-ben:

– „Szigorúan Tilos és az ördög műve azt vallani, hogy Isten benne Él a világban, a növényekben, az állatokban, és bennünk”. Tehát az Igaz Isten (Élet) aki az élővilágot létre hozta, nem az élővilágban és az emberekben Él és Létezik, hanem egy építményben lakik, amit elneveztek isten házának.
– Óriási templom építkezések kezdődtek az emberek pénzéből (kötelező adományokból),  fizetség nélküli munkával.
– Kötelezték az embereket a templomba járásra, ahol irányított propagandával a papok hirdették a dogmákat, hogy mit szabad hinniük és mit nem.

– A világteremtésre és az igaz életre vonatkozó tanításokat titkosították (apokrifnak nyilvánították) és annak érdekében, hogy ne ezek terjedjenek és ne is szivároghassanak ki, létre hozták a vatikáni fegyveres őrséget.

– Az isten fogalmát az ószövetségből ismert, bosszúálló, kegyetlen Jahve isten fogalmával helyettesítették be a „szent írás” újszövetségébe is, de ott nem nevezték meg névszerint.

– Jézust – Jahve fiát – így isten fiának kinyilvánították.

– Bevezették a kersztelést, mint kötelező elkötelezettséget.

Ó-testamentumba a biblia összeállításakor bele rakták a babilóniai fogság alatt megszerzett mózes-kosaras, özönvíz, és teremtéstörténeteket, azokat többszörösen átírva és meghamisítva, magukat a zsidó-népet – mint „kiválasztott” népet – a középpontba állítva. A zsidó-nép valóban kiválasztott nép volt, a földet leigázó földönkívüli annunakik kiválasztott népe. Az úgynevezett „babilóniai-fogság” is azért következett be i.e. 500 körül, mert a zsidó nép nem engedelmeskedett a tömeggyilkos Jahve vezette világhatalmi törekvésnek. Ezért a zsidó népet háborúba keverték a kimagaslóan fejlett Babilóniai társadalommal, amely a Hun Birodalom egyik központi része volt, benne a sumérekkel, szkítákkal, hunokkal.

  A Babilóniai íjfeszítő lovas hadaktól a zsidók elsöprő vereséget szenvedtek, a túlélőket pedig fogságba hurcolták. A Jahve vezette terrorirányítás alatt kultúrát, alkotó tevékenységet, állattartási, földművelési, és építészeti kultúrát nem tanultak és nem gyakoroltak, ezért elszaporodott közöttük a megélhetési bűnözés, (mint manapság a romák között), de még az útonállórablás és gyilkolás is.  A munkát, mint alkotó és teremtő tevékenységet megvetették, élősdi pénzváltásból és mások javaival való kereskedelemből éltek. A babilóni fogságban a saját munkájukból kellett létrehozniuk a maguk számára a megélhetést, sőt még kultúrát és gazdálkodást is tanulhattak. Munkával szerzett jó létre és kulturált életre esélyt adó átnevelő munkára tanították őket. Ezt a léleknemesítő átnevelő folyamatot és az elszenvedett vereségüket megalázónak tartották, ami valójában az ellentéteket szító Jehova istenük érdeme volt. Ezt az időszakot nevezték (nevezik) „babilóniai fogság-nak”, ami miatt ostoba módon a hunokat, magyarokat gyűlölik, a folyam-közi (mezőpotámiai), részben sumériai származásunk miatt.