Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Az első hazatérés a Kárpát-hazába.

Visszatérés az őshazába a jégkorszak elmúltával.

Mai i.e. 4040.-ben az Égiektől származott Agaba fősámán újjászervezte a 24 Hun Törzsszövetséget, melynek új székhelye, Ataisz után Ordosz lett. Innentől számítjuk az új Hun Szövetségi időszámítást december végi fordulóponttal, azaz medvetor havától (január), a következő medvetor haváig, medvetoros években kifejezve.

Agaba és Batur fősámánok, Rima aranyasszonyszécs és az Úr városbeli Gula pateszi kiképzése nyomán 192 sámán, 240 tárkány és 120 rimalány nyert magas fokú tudományt és a fölöslegük kalandozásra indult az ataiszi feljegyzések ellenőrzése végett, miszerint az eljegesedés elől menekülve a Szavárd törzs a melegvíz-források vidékéről /a Kárpát-mdencéből/ indulva, a tengerhez érve, csónakokkal eveztek át Ataiszra. A Szavárdok a 20. medvetoros évben már 15 480 évet írtak a Kárpát-medencei és az Ataszi kb. 6000 évvel együtt. Ezért a 20. medvetoros évben megtartották az első birodalmi összejövetelt, az első Nagy Szalát. Az első ordoszi Nagy Szalában résztvevő pusztaszeri győztes ifjúsági fejedelmek vállalták, hogy Uzapani a kurd-sumér földre /Mezopotámiaba/, Viroláj az északi Marinában /Etil-Ural-közbe /, míg Kerka lovasaival Hunnia melegvíz-források birodalmába /Kárpát-medencébe/ kalandozik. Mindegyik csoport a 3 ifjúsági fősámán vezetésével 100-100 főnyi kiképzett ifjút kapott.

Mindegyik csoportban volt 4-4 harsány, azaz kispap, regős, azaz tanítópap, bacsa, azaz ellátópap, bőd, azaz bőségpap, boksa, azaz tudóspap, arbag, azaz gyógyítópap, kács, azaz vándorlópap, dalacs, azaz katonapap, ulcsák, azaz nemzettségpap, duru, azaz szövetségipap, magóc, azaz varázslópap, barus, azaz jövendőmondópap, jaku, azaz összekötőpap, nazír, azaz istenidézőpap, bán, azaz őrségpap, kende, azaz napistenpap, tárkány, azaz, kovácspap, vajda, azaz kalandozópap, gyula, azaz szerződésipap, horka, azaz bíróságipap, szécs, azaz aranyasszonypap, igric, azaz éneklőpap, abakán, azaza öregtanácspap, pateszi, azaz Öregistenidőpap, s rimolánok, azaz gondozópapnők.

A daliás Kerka 100 kiképzett sámán-pappal és tárkány kézművessel érkezett a Hun tó melletti Hunorba. Innen mentek tovább a csatlakozó kísérő lovasokkal együtt, már 400 főre emelkedett a létszámuk, hogy az Ataiszban felvázolt melegvíz-forrásokat felkeressék a Szavárd hunok őshazájában és kiderítsék, vajon milyen élet van a jégár megszűnése után, hogy tudják-e öntözéses földmegmunkálással és állatok megszelídítésével biztosítani a megélhetést.
Kerka ifjúsági fősámán a rokonlátogató-kalandozó ifjúsággal, egészen az ősi Hunnia nyugati határáig, az Encs folyóig és az Adriai-tengerig eljutott. Nevét ma is őrzi a róla elnevezett Krk(Kerka)-sziget, és a dalmáciai Krka(Kerka)-patak.
A jégkorszak alatt a meleg vízforrásoknál maradt őslakosokkal felvették a kapcsolatot és megtanították őket magvetésre és állatszelídítésre. A széki-hun származású Pozsony őrség-bán irányításával nyugat felől a Szakolca folyón túl ötnapi járóföldre lovasjárőrözést szerveztek Hunnia védelmépre, a nyugatról hódítani akaró népek ellen. Velük jött 195 Ordoszban kiképzett férfi és 45 rimalány, azaz 240 személy vissza maradt a Melegvizes Birodalomban. Ők egymás között és az őslakosokkal összeházasodtak. A búcsúzó medvetoron megállapították:
„Mi ebből az őshazából mentünk el Ataiszba és ide kellett visszajönnünk, mert ez a mi hazánk”.
Kerka 160 lovassal visszalovagolt Ordoszba.   

Kerka a 37. medvetoros évvégére ért vissza csoportjával a Hun tó térségébe, Bugátba. Itt a gazdagabb hunoknál, télire elszállásolták magukat. A 38. medvetoros évben bevárták Viroláj és Uzapani csoportját. A 39. medvetoros év az ordoszi bevonulás felkészülésével telt el. Kidolgozott állatbőrökből olyan zászlókat készítettek, melyekre növényi és kőzet festékanyagokkal ráfestették a csoportjuk által, a kalandozás során legtöbb elejtett állatok képét. Amelyik csoport vadászott kisállatokra turul sassal, az egy turul madarat festett a zászlójára. Volt amelyik csoport szarvast, vadkant, kecskét, halat, vagy bölényt festett. De volt olyan csoport is, amel tigrist, vagy medvét ejtett.
Uzapani kalandozásából 6 kuvaszt és 3 komondor kutyát hoztak magukkal, amelyek útközben nagyon elszaporodtak. A Viroláj és Kerka csoport is hozott magukkal őrző kutyákat. Nura fejedelmi lány hozott egy pár puli kutyát is, ezek utódai annyira elszaporodtak, hogy elegen voltak a vadászok által elejtett vadak maradványai eltüntetésére.
Az Aktogáj, Bereck, Ditró, Bajsin csoport minden egyes részlegét bevárták és soraikat az Uzapani csoport szokásai szerint rendezték.
A hazatérők a kalandozás 20. évében, a 40. medvetoros év tavaszán vonultak be Ordoszba a címeres zászlókkal felvonulva. Ezeket nemesi zászlóknak nevezték el, mert a legvitézebbek nemesi címet kaptak hozzá.
/Arvisura részlet/