Hun-Magyar Közös Eredet

Az Ata-Isisről elnevezett Ataisz őshaza, mintegy 6000 évig otthont adott a hun népeknek, az északi féltekén dúló jégkorszak ideje alatt. Az Ázsiában történt visszatelepülés során, Úr és Uruk városba és a felépült Anyahita-kegyhely avatóra érkezett, Magya fejedelem hun lovasaival, Buda fejedelem meghívására. Mai i.e. 5038-ban bekövetkezett Ataisz szigetének katasztrófája után, az ottrekedt lovas hunok – mivel ataiszi hazájukba már nem mehettek vissza és élelmük kevés volt – a folyamközi mezőségre húzódtak és legelőik fogytával tovább vándoroltak. Magya fejedelem 3 fiával, 576 lovas, és 237 kézműves legényével 60 holdévig (5 évig) észak felé vándorolt, amíg olyan vidékre érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Magya fejedelem egy bőséges legelőn, a két folyó szűkületében megalapította Paripa és Dabósa városokat, amelyek között felállították az Egy (ség) Igaz Isten-vallású kegyhelyet, ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot a Buda fedelemség beli Uruk városának hun leányaival.

  Az idővel fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többségével a nagyhegyen (Kaukázuson) átkeltek állataikkal és nyájőrző, házőrző és gyermekőrző kutyáikkal. Ekkor még csak három féle kutyát ismertek, a komondor, a puli, és a kuvasz fajtákat, amihez a gyermekek is nagyon ragaszkodtak. A nagyhegy északi lejtőin telepedtek le, egy termékeny síkságon. Ott várost alapítottak a mai i.e. 5021-ben és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el.

Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városába maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé ment tovább, egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunor városát az Ataisz pusztulását követő 250. holdhónapban (kb. 19 év múlva). Hunor város a mai Mongólia déli részén , a Hunor, azaz Hun-tó térségében feküdt.

/forrás: Arvisura/