Nimród a valóságban

Némrót (Nimród) hegy 2100 m magasan a mai Törökország nyugati hegyvidékén Sumér-korszak beli gránitszobor maradványokkal. 

Nimród apja az úznemzetségbeli Kám vitéz volt, aki a Tigris mellől menekült el a nagy árvizektől Magyarkára, a Nagy-Meleg-tó (Kászpi-tó) felé eső hegyvidékén (Kaukázus felől) telepedett le, és könnyen beilleszkedett az oszét nemzettség asszonyuralmi társadalmába.  

Nimród már az oszét nemzetségben született, oszét származású, aki nagy vadász volt, még a barlangi medvékkel és oroszlánokkal is megbirkózott.

Nimród a bátorságát úz apjától örökölte és Magyarka pusztaszeri nagy vetélkedőjén elnyerte, hogy Ordoszba küldték sámánképzésre, ahol Urás pateszi csoportjában bacsa-sámán (ellátó) lett. Azután hazatérve, neki kellett frissen lőtt vadász-zsákmánnyal ellátni a garaúzok (a mai grúzok) kalandozó (rokonlátogató) csoportjait, akikhez nagyon sok szabír magyar is csatlakozott.

Felesége Tuli rimalány, aki szabír magyar anyától született, aki a Van-tó vidéki Mari város feletti erdős hegyvidéken nevelkedett fel és gyerekkorában igen sokszor vándorolt a Nagy-Meleg-tengerparti szabír kikötők és a magas hegyvidéki (kaukázusi) nyári szállásaik között. Ezek a vándorlások Tulit igen megedzették. Ordoszban a rimalányképzésen, lóápolásban nagy tudásra tett szert. A folyamközben Arad-Agadi-Árpádvára között volt legtöbbször szolgálatban. Férje Nimród, Arad és Árpád dalacs-sámánokkal igen jó kapcsolatot alakított ki. Így a garaúzok, szavárdok és szabirok között élénk kereskedelem alakult ki, amely Mari fejedelemasszony egykori birodalmában jólétet teremtett. Nimródnak és Tulinak a 22.m.t.é.-ben (mai i.e.4018-ban) két iker fia született, Bábel és Tabira.          

Nimród a Tigris-parti Árpád és az Aral-tengerparti Arad város között kísérte Agadi szabír fejedelem kereskedelmi karavánjait kiváló lovasaival, de közben folyton vadászott és szenvedélyesen gyűjtögette a kis szarvas gidákat és azokat, az általa alapított Nimród város vadaskertjeiben tenyésztette. Mivel a legtöbb hóolvadás után a mezőségen (a folyamközben) nagy árvizek keletkeztek, városának lakossága folyton nőtt a menekülők táborával. Tuli is igen szerette az állatokat, karámjaikban igen sok juhot, kecskét és szarvasmarhát tenyésztett. Így az ide menekülőket mindig el tudták látni friss élelemmel. Sokan csatlakoztak hozzájuk és prémes állatokból készült bundákkal ellátták az örmény, daha, zagrosz és szaka-szkíta népek által lakott birodalmat. Biztonságossá vált a kereskedelem is, amely igen közkedveltté tette Nimród bacsa-sámánt, ezért a szarvas tor elején született gyermekek közül soknak a Nimród nevet adták, a szabír-névadó naptár szerint. Hasonlóan divatos lett a Mari, Tuli, Árpád és Arad név is.

A nagy-hegyen túl a fekete nagy-víz partvidékén az idegen uzik és ázok (nem hunokhoz tartozók), Nimródot csupán Nimrudnak nevezték gúnyból a népszerűsége miatt. Viszont Nimród mindinkább híres emberré vált, mert 5 év alatt 35 oroszlánt ejtett el. Nimródnak és városának a jelképe ezért az oroszlán lett. Kis oroszlánokból, őzekből és más kis vadállatokból, egy kőfallal bekerített vadaskertben, a gyerekek örömére, egy „Kölyök állatkert” –et alakított ki. A tavaszi áradások miatt sok gazdag család menekült a Folyam-közből Nimród dombvidékes földjére, ahol a népszerű Nimród, vadászatának eredményeivel és sok karámjának szelíd állataival kedveskedett a családok menekült tagjainak, akik arannyal, ezüsttel és drágakövekkel fizettek a gondos ellátásért, így Nimród igen meggazdagodott. Nimród birodalmához tartozott Asszóúr és Lóváros, ahol minden hétvégi vásárnapon lóvásárt tartottak. A vásárnap (vasárnap) magyar elnevezés ebből az időből származik. Ez időben, a 30. medvetoros évben (mai i.e. 4010-ben) Nimród kb.30 éves volt, amikor Uzapani fősámán az ordoszi Hun Szövetségi Központból meglátogatta és ő megvendégelte. Az megemlítette neki, hogy lovas hunjaival szívesen maradna Mari volt birodalmában, mert itt jólét uralkodik. Ekkor Nimród városának már 600 lakosa volt. Lovasai főként szabír magyarok leányai közül nősültek és Nimróddal együtt Él Isten vallói lettek. Él Isten azt jelenti, hogy csupán egy Teremtő Isten van, Él, aki az emberekben és az élővilágban Él és az embereket minden életfeltétellel segíti, hogy életben maradjanak. A kaukázusi Magyarok Természetes Életvallásában, ezt Egy(ség) Igaz Isten szellemiségnek nevezték. 

A Szkíta és a Mari birodalomban Él Istent dicsőítve, az áradások ellenére is jólétben éltek. Az Úr és Uruk térségéből menekültek elmondták, hogy Él a Jó Isten, nem kegyetlen, mint Uruk birodalmának sok ezer idegen istene (a Sumériát megszálló  annunaki hüllők), akik felemésztették a nép javait és még az árvizek miatt is a nép csak nyomorgott.

Agadi országa a biztonságos megélhetés árukereskedelméből nagyon megerősödött, mivel 5 év alatt a szabírok, eturok és ahájok tengeri kereskedelme is kifejlődött, s így az ínségbe jutott városi népeket élelemmel és ruházattal ők látták el.

A nem hunok betelepülése (külső betelepülés) is elkezdődött a Folyamköz északi vidékén a jólét hírére. A szír gazdag kereskedők egy kis szír települést alapítottak Ninive névvel és ők már fallal vették körül, nem együttműködve az ott élőkkel, hanem idegenként elzárkózva. A szemita élősködő népek (az asszír és akkád betolakodók) betelepülései és rabló hadjáratai (az Enlil annunaki klánnal a háttérben), társadalmi katasztrófához, éhínséghez és háborúkhoz vezetett, amely egy generációval később, Nimród fia Bábel korában már elkezdődött.

Aki nem hiszi az vegye a fáradtságot és járjon utána a légből kapott hamis állítások helyett!

Utószó:

A fenti sorok a Nimród korabeli történelemrovó sámánok rovása, amely a legmegbízhatóbb történelmi forrás és az akkori élet természetességét tükrözi.

A fenti történelmi fejezetből világosan kiderül, hogy Nimród óriási szervező tehetség és egyéniség volt a népjólét és a biztonság megteremtésében az emberiség hajnalán, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Magyarság és a velünk élő hun rokonnépek életében.

A Nimródhoz téves képzetek, misztifikálás és hamis állítások fűződtek az utóbbi ezer év keresztény korszakában a biblia zsidók által szedett-vedett hamis írásaiból. Ezért hangsúlyozni kell, ami a fenti valós történelmi fejezetből világosan kiderül:

- Nimród nem volt „király, napkirály, vagy nagykirály”, aminek a dilettáns keresztén  történelemhamisítók nevezték. Nem töltött be állami-vezető szerepet, mert akkor még állam sem létezett.

- Nem volt „a föld 1. királya” sem, mert királyságot az idegen annunakik alapították.

   A Hun- Szövetségben fejedelemségi rend volt több ezer évig a földön! Más birodalom v.  állami forma nem is létezett sem kínába sem indiába.  A Hun- Szövetség volt a legnagyobb birodalom a földön a Csendes-óceántól Eurázsiában, Kis-Ázsián keresztül Egyiptomig. Az ősi Egyiptom népe is, a hikszoszok (a fáraókorszak előtt) a hun népek nagycsaládjába tartoztak.

- Nem Nimród volt a „magyarok ősapja”. A Magyarság már létezett akkor, több mint ezer éve, Magya fedelemtől és az ő fiától Magyartól, akik megalapították a hozzájuk tartozó hunokkal (szavárdok, szabírok, széki-hunok) a Magyar (Magyarka) fővárost a Kaukázusban a mai i.e. 5021-ben.

- Végül, Nimródnak nem volt Hunor és Magor nevű fia, akiktől hallomásból származtatják a magyarokat. Nimród fiai Bábel és Tabira volt. Hunor és Magor, Hangun ordoszi hun birodalmi fősámán fiai voltak több mint 4300 évvel később. Hangun hun-borodalmi fő sámán lett 361-ben a kínai császár is, mert  a kínai nagy családok meghívták a kínai császári trónra és ő az Öregek Tanácsával egyetértésben elfogadta a meghívást. Ugyanakkor fiaival, Hunorral és Magorral Ordoszból elindította a Nagy Szala határozatának a végrehajtását, Hunnia (az ősi Kárpát-haza) hon-visszafoglalását. A római megszállás alól, alapos szervezésekkel és kiképzésekkel 395-ig felszabadították Erdély, 430-ra Pannónia és Nyugat-Avária felszabadítása is megtörtént az Encsig. Ez után jött az Atilla korszak, de ez egy másik történet.

--------------------------------------------------------------------------------------------