Az ARVISURA titkosítása a kereszténység pusztítása elől

Az Igaz Történelemírás kimentése a keresztény Magyarországról egy hősi küzdelemben.
A Magyar - Mansi átadás - átvétel.
("Egy megtalált hősi ballada")

"Füzesgyarmat belső várának főterén Gyarmat nagyfejedelem a Vitézek Oszlopa mellett az elvonuló prémes-szánkós csapatokhoz így szólt:
- A Seregeknek Hatalmas Urát arra kérem, hogy az Élet-Kegyhelyét biztonságos helyre újból elvigyétek! Ne kaparinthassa meg annak titkát sem az álnok keresztény világ, sem Mohamed szemforgató, hazug serege, mert ezek minden népből csak hasznot akarnak húzni. Legyen az ataiszi, ordoszi érdek nélküli szeretetünk örök igazsága titok. Vezessen Hadúr-Tórem benneteket az Igazság útján! Békesség Néktek!
Azonban nem minden úgy történt, ahogy tervezték, bár a keletiek sámánvilága megígérte, hogy az utolsó téli szállításnál a kimenekítést minden erővel támogatni fogja. Füzesgyarmatot elhagyva, a némán vonuló szánkós-prémes hadsereg hangtalanított, szalmabocskoros lovakon kísérve egy tisztásra ért. Hirtelen csengőszánkós lovak hangja csilingelt bele a téli csendességbe. A legfiatalabb Vihar-Isten ló beleszagolt a zúzmarás fehérségbe és vészt jóslóan nyerített. Minden, kissé meggémberedett ló felriadt.
Ordítás, kürtök rivalltak. Csengőszános besenyő lovasok prémsüvegei bukkantak elő a legelőnek használt dombhajlaton. Gerové mohamedánok üdvrivalgó serege csapott le Kipcsák besenyő nagyfejedelem Arvisurát mentő seregének elő-őrs szánkóira. A dombtetőről nyilat lőttek a gerové besenyők hordái. Aztán ordítva, vad vágtával közeledtek, míg a hátvéd nyilasok égő pamacsos vesszői megvillantak és belefúródtak a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe, díszes faragvány-deszkáiba. Itt-ott lángba borultak a szánkók és a rókaprémes melegítők, medvebundák. Lángok csaptak a szánkós prémes kíséretre, de a harcosok mindent eloltottak. Minden oldalról zengett a Farkas-domb hajlata. A gerové besenyők eget rengető ordítással közeledtek. Kipcsák nagyfejedelem és Gyarmat törzsének lovasai: Huj!-Huj! Rá-Rá! ordítással szablyát-kardot, tőrt rántottak és dárdákat szegeztek a támadók ellen. Véres volt a küzdelem. Hadúr-Tórem és Vihar-Isten lovasai vitézül küzdöttek a túlerő ellen. Gyarmat törzsének táltosai és az átvevő mansi sámánok is felértek a dombtetőre és az Égiekhez kiáltoztak az Öreg-Östen segítségéért. Egy-két szán hamvába roskadt. Égett-ropogott minden. Folyt a rettenetes öldöklés. Allah segíts!... Seregek hatalmas Istene, irgalmazz! - kiáltották az Ég felé. Vért lehetett látni mindenfelé. Magába roskadt lovak tetemei, halott vitézek hevertek mindenfelé. A prémes-kucsmák, véres turbánok néhol emberfejjel együtt hullottak a hóba. Gazdátlan lovak futkároztak.
De íme, kürt rivallt a fenyvesben, s az északi szelek feljajdultak. Pamrán mansi fejedelem prémes-szánkós rénszarvas vontatta serege vad ordítással vetette magát a küzdelembe. A gerovék megtorpantak. - Jaj nektek, turbános árulók! Vágtatásban vetik magukat hátulról a gerovék támadó lovasaira. A most érkező kabarok kicsiny, fürge lovaikon vágtatnak a küzdelembe. Kardra kaptak a mansik vitézeivel és íme, valahol távol erős mozgás támadt az erdőben. A tomaji sámánok fellázították (telepatikusan riadóztatták) a fekete úzok vakmerő vitézeit és most minden oldalról rávetették magukat a gerovék tartalékaira. - Huj-Huj! Rá! Rá! Rá! - ordították, és a hitehagyott besenyőkre vetették magukat. Úgy kellett nekik, mert elhagyták Öreg-Östenük tiszteletét! Most már nemcsak a kitaposott út felé kellett támadni a besenyők áruló seregének, hanem hátrafelé is, mert az úzok hatalmas erővel, fergeteges rohammal vágtattak a tisztásra. Megingott a gerovék áruló serege. Dühödt védekezés lett a támadásból. Most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai támadtak dühösen. A gerovék megfutamodtak, de a fekete úzok mindannyiukat üldözőbe vették.
Mire beesteledett, ájultan roskadt a prémes szánkóikba Kipcsák vitézeinek sokasága. A mansik segítették a sebesülteket és ölelgetve életet leheltek a rokoni magyariakba. Csendesen átraktak minden kincset és Arvisura anyagot a rénszarvas vontatta szánjaikba és lassan elindultak észak felé. Füzesrét falvának lakói jöttek a küzdelem után az ilyenkor szokásos halotthamvasztásos temetkezést elvégezni. Gyarmat és Pamrán nagyfejedelem egymást ölelgetve elbúcsúztak, soha többé nem találkoztak. Kipcsák nagyfejedelem hősi halált halt. Távolról még végignézték az elhamvasztását, majd egy Keszi törzsbeli göröncsér díszes urnát hozott, amibe a hős tetemének porait Szakszinba szállították. A gerovék tetemeit meghagyták az erdő szélén leselkedő farkasoknak.
Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy sikerült az Arvisura kincseket a mansi-hantik haderejének átadni, akik most már biztonságosan viszik rénszarvas fogataikon az Urál-Bérc Öregéhez.
1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia, Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a kardok-dárdák és prémes-szánkók csatája után sikerült a mansi-hantik seregének átadni az Élet-Kegyhelyének titkait és az Uruki-Karnaki-Ordoszi Szövetség Ládáját."
/300.(B) Arvisura részlet/