Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Mithrász, - Jézus, – Judaizmus összefüggés

/Sabrag, Magyar Főmágus médiumi üzenete alapján/.

Drága magyar testvéreim!
Sabrag mágus vagyok /Kooppány vezérhez tartozó/, hozzátok szólok. Hozzátok kell szólnom, elérkezett az idő, hogy szóljak hozzátok.
Valamikor, nagyon régen, élt az emberiség egyik hatalmas tanítója, óriás szellemével tanította az emberiséget a szeretet hitére. Ez a hatalmas, bölcs tanító: Mithrász volt. Mithrász tanításaiból állították össze a bibliai Jézusi tanításokat.

Az Alexandriai Könyvtárban őrzött ősi iratokban megírt Mithrász élettörténetéről másoltatták le Jézus élettörténetét a négy evangélistának nevezett zsidóval (Márk, Máté, Lukács, János), akik sem szemtanúi, sem tanítványai, sem kortársai nem lehettek Jézusnak, egy-kétszáz évvel utána. Minden december 25.-e a Fény újjászületése, Mithrász születésnapja volt ősidők óta, de nem a Jézusé.
A biblia összeállítása (189), majd az azt követő katolicizmus megalakulása (296-306) időszakában a szerb származású császár, Konstantin a zsidó-keresztényekkel leromboltatta az Alexandriai Könyvtárat, hogy ne maradjon semmi, ami visszaemlékeztet a régmúltra és Krisztus hamis élettörténetének az eredetére.


Így tüntették el a Mithrász életéről szóló és valamennyi ókori bölcs ősi iratú leírásait, hogy ne legyen visszaemlékezés az ókori bölcsességekre és az összetartó szeretetre. Később, nagyon sajnálatos módon ugyanez megtörtént Magyarországon. II.Szilveszter pápa utasítására, a szentnek nevezett István kiirtatta a magyar őstörténelem minden írásos dokumentumát, amit addig el nem rejtettek. Kiirtatta azzal, hogy „irtassék ki minden rovásírással írott szent könyv, hogy megszűnjön a visszaemlékezés és a visszavágyódás, ahogy ők mondták a "pogány múltra”. Ezt tették a magyar ősi Igaz Isten Életvallással, a magyar emberek ősi hitével, amelyet őseitől örökölt, amelyben hitte az egy Teremtő Igaz Istent és nem egy idegen, gyilkos hamis istent. A magyar ember nem imádott soha mást, csak a Teremtőt. A Teremtő Tudat ismerete abban fejeződött ki, hogy a magyar nép tudósai, táltosai, arany-asszonyai és bölcs emberei, mágusai, a nemzet nagy tanítói mindent megtettek, hogy ismertessék a Teremtő akaratát az emberiséggel abból kiindulva, hogy körülöttünk olyan világ létezik, amelynek megismerése szent kötelessége az embernek, tisztelni mindazt, amit a Teremtő teremtett itt a Földön és a távoli világokban. Itt a földön a Magyar nép és a Hunok fölismerték, hogy a Teremtő élhetővé és széppé teremtette a Földet, a Földanyánkat, és a rajta lévő mindent: állat- és növényvilágot, vizet, levegőt. Megismerték a bolygók járását, megismerték az életet adó Nap természetét. Fölismerték a levegő, a víz, a tűz, a növények a tulajdonságait, milyenségét és fölismerték azt, hogy mindezekkel teszi széppé, gyönyörűvé az életet a Teremtő Igaz Isten Tudat az ő akarása szerint.
Drága magyar testvéreim! Most arról kell szólnom, hogy mit cselekedett és mit cselekszik az emberiség ma. Mit cselekedett Mithrász tanításának az elhallgatásával, s mit cselekedett akkor, amikor az igaz, tiszta érdek-nélküli szeretetet önkényesen leváltotta a Saul – Pál által alapított római zsidó-keresztény vallásra, a Krisztusi hitre. Drága magyar testvéreim! Ti a Teremtő Igaz Isten gyermekei voltatok dicső múltatokban, nem a zsidó-keresztény embergyilkos Jehova istené, aki Ábrahámnak, Mózesnak, és a zsidóknak istennek adta ki magát!
Most beszéljünk erről a judeo-keresztény istenről. A perzsa Mithrász, a szkíta Buddha (Buda), és a többi nagy gondolkodók, tanításukkal el akarták vezetni a gyötrelmektől szenvedő emberiséget a bennünk élő Igaz Istenhez. A történelem azért történelem, mert az emberi sorsok múltja, visszaemlékezése a tárgya a „hogy is volt” időknek, és mindig volt istenről elképzelés ilyen, vagy olyan. Egy-egy nagy gondolkodó elhivatottnak érezte magát, hogy az általa hirdetett tant, a Teremtő  akaratának, isten akaratának közölje segítő szándékkal azokkal, akit meggyőzni, tanítani akart az általa hirdetett isteni tanra. A pokolra vezető út jó szándékkal van kikövezve – mondták a régi bölcsek, és valóban: valamennyi keresztény vallás és azoknak szektái önmagukon hordják a hamisság kaftánját. Istenüket, bárhogyan is nevezzék azt, istennek tudják, hiszik, állítják be, akinek az akarásából azt hiszik, hogy jogosan ítélhetnek a másképpen hívők, vagy a másik istent hívők fölött, bár egyetlen isten sem hatalmazott meg senkit, de nem hatalmazta meg magát az embert, az embert az általa hitt Isten védelmére. Szüksége van-e Istennek, bármelyik Istennek az ember védelmére? Isten-e az, akit a gyarló embernek kell megvédeni, vagy más hitű népek gyilkolására uszít? A vallások arra tanítják az embert, hogy istenhez könyörögjön, mint rajtuk kívül állóhoz? Miért? Segítse meg bajában, szerencsétlenségében? Az ember él, létezik, cselekszik és ha nem találja azt az istent, akit a vallása tanított neki, akkor lop, csal, hazudik, rabol – pedig isten hite van, istenhívő, ilyen, vagy olyan. A vallások bűnösökké, bűnözőkké, esze-vesztett őrültekké, vagy ájtatos bolondokká nevelik az emberiséget.
Ha meg nem vallásos valaki, azt mondják rá, hogy istentelen ateista!? Pedig ő lehet, hogy tudja, hogy az Igazi Isten bennünk él és nem egy kívülálló, akihez könyörögni kellene. Erre az ősi magyar Igaz Isten-hitünk azt mondja, hogy segíts magadon az Isten is megsegít.
A bűn elkövetéséhez ok szükségeltetik. Az ok pedig: nem olyan erős a másik, nem olyan a színe, nem olyan a vallása, nem olyan nemzetiségű.
Nem olyan fajtájú a másik, és máris indulhat a másik meggyalázása, legyilkolása. Akár milliókat, köztük anyákat, aggokat, csecsemőket leölni, lemészárolni,- mint Kánaán elfoglalásakor,- mert más. Mert nem olyan. Mert nem azt az Istent hiszi, mint ő, hanem mást. Más Istent hisz, a saját Istenét, amit ő úgy vél, hogy ahhoz kell fohászkodnia. Hol vannak azok a kívülálló  istenek – Jehova, Jézus, Allah, Odin, stb.- azokban időkben, amikor a borzalmak történnek az ő nevükben!? Pedig milyen rémisztő, amikor a fegyverek, gyilkoló anyagok, - ember által gyártottak - válogatás nélkül tépik szét az apákat a frontokon, a betegeket, az anyákat, a csecsemőket. Őrültek által bombázott, szétlőtt városok, fagy- és éhhalálra ítélt ártatlanok ezrei, tízezrei. Az élet, a puszta élet – melyet a vallások szerint isten adott - megmentéséért menekülnek, sárban, fagyban, úttalan utakon bárhova, az isten világába. Hol van ilyenkor az ilyen-olyan vallások istene? Melyik vallás tudja raportra állítani a saját istenét, hogy az isten által megálljt parancsoljon az esztelen cselekedeteknek és visszaparancsolja az eszement emberiséget az élhető életbe, hogy értelmes, alkotó cselekedetet éljen a borzalom helyett, amelyet elszabadított hitvány ösztönei sugalltak neki. Vagy hol van valamennyi isten, ha már egy-egy a maga hatalmával képtelen a megvadult ember-állatot megfékezni? Hol vannak ilyenkor az istenek? Vagy pont ők művelik azt, hogy ez így legyen az emberiséggel?! Az isten-szolgák, a papok csak addig hisznek a saját tanításaikban, amíg saját nyájukat terelgetik a vallási legelőn. De melyik vallás papjai azok, akik a másik vallás legelőire igényt tartanak? Mindegyik vallás papjai. És a birkák megtérítésére vágynak. Ez okból aztán lehet gyilkolni, pusztítani. Ehhez hozzájárul a saját istenük, aki jóváhagyja a másik isten nyájának pusztítását. Egyik istennek sem fáj a másik isten nyájának fájdalma, meggyötrése, pusztítása. Mert a másik isten a gyengébb abban a pillanatban. Ha fordul a sors, akkor történik minden újra, csak éppen fordítva. Adok-kapok alapon dolgoznak a vallások az érdeküknek megfelelően az emberiség szenvedésére!
Bűnös emberek hamis istenekkel! A vallások istenei, nem a Teremtő Isten!
A vallások veszedelmesen és brutálisan becsapják az embert. Isten-e az az isten, akit a bibliában istennek írnak le és tanítanak?! Alig ha. Hihető-e az, hogy az isten aki megteremti az embert, az embereket, majd ugyanaz az isten egyik ember-teremtményét feláldozza a másik ember-teremtményének!? Hihető-e az, hogy az isten kiválaszt a teremtményei közül egy törzset, amely isten választott népe lesz, miként ez a zsidó-keresztény, szentnek nevezett bibliában van leírva? És ez a bibliai isten jogot ad egy népnek [vallásnak], hogy a másikat kiirtsa? Milyen isten az ilyen isten?! A gyűlölködő, rosszindulatú, népirtó isten, a sátán isten. Vagy nem is istennek van választott népe, hanem a népnek van egy törzsi istene, amelyiket a nép fogadott el istennek?! Akkor nem választott népe van az istennek, hanem választott istene a népnek. Mégpedig olyan isten, amelyikre éppen azért van szüksége, hogy annak a nevében, annak a felelősségére tehesse meg azokat a bűnöket és borzalmakat, amit éppen tenni akar a saját javára és mások kárára. Az emberiség szenvedésének megszüntetésében miért nem vesz részt a zsidó keresztény isten?! A krisztiánizmus hisz a háromszemélyű [atya-fiú-szentlélek] istenben. Hol van az istenük, a bibliás isten akkor, amikor az ő védelmében ölt, gyilkolt százezreket a kereszténység!? Az ő istenük akarta így, a tengernyi gyilkolást, a bibliás judeo-keresztény isten!! A szentnek nevezett bibliát – ahogy azt tanítják – az istenük sugallta az evangélistáknak /Márk, Máté, Lukács, János/. Keresztény istenként inkvizítorokra volt szüksége a keresztények istenének!? Mért gyilkoltatott!? Mert csak így tudta elismertetni magát istennek a zsidókkal és a keresztényekkel!
Az inkvizíció, amely sátáni szervezet, a pápai és a világi hatalmat gyakorló királyok, császárok beleegyezésével, jóváhagyásával, fegyveres támogatásával irtott ki isten nevében több százmillió embert, és szerezte meg a vagyonukat a vatikáni kereszténység részére! Szüksége volt a keresztény istennek arra, hogy tűzben süssék meg, vízben főzzék meg, nyújtókon szakítsák meg, vízbe fojtsák, máglyatűzön elégessék, nyelvét kitépjék, fülébe forró vizet, vagy ólmot öntsenek, kezét levágják, megvakítsák, a sírjából is kihantolják, a csontjait és elégessék azoknak, akik nem voltak hajlandóak ezt a borzalmas keresztény-gonoszt istennek vallani! És a borzalmasságok megszámlálhatatlan sokaságával és változatosságával kínozták és nyomorították a szerencsétlen embereket! Szüksége volt a kereszténység istenének arra, hogy élve temettessen el embereket! Az Igaz Isten-hívő besenyő fejedelmet családjával együtt lóhátra kötözve elevenen temettette el a keresztény isten és legyilkoltatta a mágus papokat, főtáltost, táltosokat, aranyasszonyokat, gyógyító füves embereket és asszonyokat, vezetőket válogatás nélkül! Mert nem a „szabadító” Jézust, a vatikáni istent hitték a Teremtő Istennek!
A sátáni gonoszságban ismerhető fel a judeo-kereszténység tevékenysége és az istenei: Jehova és fia a Krisztus, akinek a nevének az ó-görög jelentése: „eltörölni az igazságot”, hogy ők istenként uralkodhassanak a Földön a szellemi sötétségben tartott ember-tömegek felett. Tízmilliónyian, és újra tízmilliónyian haltak meg a háborúk borzalmaiban, az istenhez imádkozva azok, ott a lövészárokban, és a többiek a nyomorult otthonokban, hogy megmaradjon a puszta életük! Meghallgatta-e a keresztény istenük az imáikat?! Vagy bármelyik más vallású népnek bármelyik istene az imákat? Mert ha páran mégis hazakerültek fél lábbal, fél karral, nyomorékon, ennyit ér az ima, a könyörgés az istenhez?!

Máglyahalállal kellett halni ötszázezer nőnek, boszorkányság vádjával vádolva a római keresztény inkvizíció által! Hol volt a vatikáni isten, amikor ötszázezer szerencsétlen a fájdalomtól üvöltő nőt sütöttek, bámészkodó és elbutított keresztény tömegeknek, így kreálva borzalmas ünnepeket? Miért nem volt hallása ennek az álnok, gyilkos istennek a szerencsétlen nők könyörgésére?! Miért jelentett többet a keresztény istennek az inkvizíciós emberszörnyek gyalázatos tömeggyilkossága, mint a több százezer ártatlan nő imája és könyörgése!? Isten-e az az isten, amelyik a gonoszság által kiagyalt és végrehajtott borzalmakat nem akarja észrevenni, de eltűri, sőt támogatja sátáni gyilkosokat. Vagy itt is csak a kereszténység bűnei jelennek meg, nem az isten akarása? Hol a parancs a tízparancsolatból, hogy ne ölj?! Az ötszázezer, „boszorkányként” elégetett nő egyik sem ölt meg egyetlen embert se. És máglyán elégetettek egyike sem ölt meg egyetlen keresztény embert sem. Giordano Bruno-t, a kor legnagyobb csillagász tudósát 1600-ban elégették máglyán, mert azt tanította, hogy forog a Föld és kering a Nap körül. A keresztény-isten azt akarta, hogy buták maradjanak az emberek, ezért küldték Giordanót máglyahalálra!
Miért kell az istennek az emberek szenvedése?! Az keresztény-isten akarja, hogy az emberek szenvedést, gyötrelmet, halált okozzanak embertársaiknak! Hol van az isteni akarat, tudás, mindent látás, hallás, amíg a gonoszság munkálkodik az emberben, hogy leállítsa a szenvedések okozóját? Miért isten az ilyen isten!? Azért mert az elbutított emberek tekintik és hiszik annak!! Hívják, imádják, azt akarják, hogy a sorsukat irányítsa, beengedik az életükbe és ezzel kiszolgáltatottá teszik magukat a gonoszságnak. Az emberi gondolatok őrleménye az isten: amilyet őröl magának az ember, olyan istene lesz, mert aki csak ocsút őröl, annak olyan ocsúból készült  istene is leend, és hiszi az önmaga által, mint darálmányból gyúrt istent. Nem látja a mindenütt jelen lévő, a mindenben felismerhető Teremtő Igaz Istent. A keresztény ember számára nincs Igaz Isten, mert a kereszténység által darált ocsúból kotyvasztott önmagának, önmagán kívülálló hamis gyilkos isteneket, az ó-szövetségi Jehovát (az Atyát) és a fiát Krisztust.