Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Hun-Magyar Közös Eredet

Hun-Magyar Közös Eredet

Az Ata-Isisről elnevezett Ataisz őshaza, mintegy 6000 évig otthont adott a hun népeknek, az északi féltekén dúló jégkorszak ideje alatt. Mai i.e.5038-ban bekövetkezett Ataisz katasztrófája után, az Ázsiában történt visszatelepüléskor, -Uruk térségében ottrekedt lovas hunok , -mivel ataiszi hazájukban nem mehettek vissza és élelmük kevés volt, a folyamközi síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak. A széki-hun (székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városokat, amelyek között felállították az Egy Igaz Isten-vallású kegyhelyet, ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának hun leányaival. Az idővel fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége a legközelebbi hegységen (a Kaukázuson) át egy termékeny síkságra telepedett. Ott várost alapítottak és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városába maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé ment tovább, egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunor városát az Ataisz pusztulását követő 250. holdhónapban (kb. 19 év múlva). Hunor város a mai Mongólia déli részén , a Hunor, azaz Hun-tó térségében feküdt.

/forrás: Arvisura/