Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Az avar kincsek visszaszerzése

Az avar kincsek visszaszerzése

/299. Arvisura - Gádor beavatott tanfejedelem rovása/.

Amikor Kurtán fejedelem megbetegedett, már csak a Pannon-föld elrendezésére volt ereje. De öccse, Árpád magára vállalta az Encs-Enns folyóig, a hun-avar határig terjedő államszervezést, Kalágé és Lóbérc visszafoglalását. Árpád tehát Kalágén (Klagenfurton) keresztülhaladva (ahol, amint tudjuk, Bős tudunt meggyilkolták), seregével megjelent Berengár király hadainak közelében. Követeket küldött hozzá és visszakövetelte az elrablott avar kincseket. Berengár főurai ez ellen tiltakoztak. I Berengár Olasz királyt Árpád kabar törzsei erre megtámadták és le is győzték Berengár harcosait. Árpád ez után még 899 telén újra riadóztatta a 10 magyar harci egységet és 900-ban 4000 új lovassal újra átvonult Kalágén. Apor pedig a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka feleségének, Kendicének a bíztatására riadóztatta a Csörsz-vonalon kiképzett harcosokat és Kurtán fejedelem engedélyével 50000 lovas élén ő is megindult Kalágé (Klagenfurt) felé. Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett.

Brentai csata

 

Brenta menti csata 899. szeptembert 24-én a Magyarok elsöprő győzelmével ért véget. Azt, hogy ilyen nagy haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira maradt. Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel, vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első, 899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is. A Pelsőcz-féle Arvisúrákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az akkor ott megtalált avar kincseket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper Európa 3. leghosszabb folyója érinti Fehéroroszország Oroszország, Ukrajna egész a Fekete-tengerig) vonalára küldött avar ifjúság egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát. Az Ibos (a Duna egyik mellékfolyója, Alsó-Ausztriában találhatjuk meg és a mai neve Ybbs. Encs-től dél-keletre) és a Morva jobb oldali gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899 tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) (Az Enns folyó a Duna egyik mellékfolyója, Alsó-Ausztriában találhatjuk meg és a mai neve Enns. Linz-től dél-keletre) és Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott, télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában. Állandó fejedelmi őrsége is itt állomásozott. Ide közelebb voltak az aranyasszonyok melegvizes forrásai, ahol betegségére keresett gyógyulást. Boron Berény nevű fiával küldte a kincseket Kurtánhoz. Kurtán a vég-gyepük vitéz fiatal harcosát Kurtánvár parancsnokává tette, s elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján keresse, kutassa az elrablott avar kincsek hollétét. Elrendelte azt is, hogy a baszkorok földjén lévő avar kincseket meg kell hagyni a baszkok tulajdonában, mivel ők beletartoznak a hun törzsszövetségi népek nagy családjába és közöttük is sok uruki keresztény van.
A Berengár-féle tíz véka ezüstpénznek szétosztása Árpádot annyira közkedveltté tette, hogy Kurtán fejedelem halála után nemcsak a magyar törzsszövetség, hanem a 24 hun törzs szövetségének őstelepesei is vezető fejedelmükké választották. Berény, aki tudott mindenről, amit a kabar Pelsőcz, illetve Keszt fejedelemasszony rovósámánjai feljegyeztek, elkezdte az avar kincsek összegyűjtésének irányítását. Az Avar kincseket visszaszerző kalandozások Elkészíttette az Avaria-Curia-féle nyilvántartást, s annak alapján 899-től 970-ig Bajorországban 900-tól 950-ig Lombardiában 937-ig Dél-Itáliában 955-ig Karoling Franciahonában és Svábországban 936-tól 938-ig Csehországban 934-től 970-ig Bulgáriában 900-tól 948-ig pedig Konstantinápolyban került sor visszaszerző hadjáratra. Ez ellen különösen az évről évre visszatérő kártérítés után nem egy érdekelt erősen tiltakozott. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végzett összegyűjtőmunkát. Amikor emiatt a bajorok összefogtak és hadba indultak Árpád ellen, Árpád a Csörsz kiképző vonal vitézeinek felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért rájuk. Utána jött a szászországi hadjárat. A csapatok onnan is nagy mennyiségű avar kinccsel tértek haza.

Hon-visszafoglalás kori kard

 

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott, a mai Pozsony alatt zajlott. A csata a nyugat-római német frank egyesült seregek megsemmisítő vereségével végződött. A Magyar sereg elsöprő győzelmet aratott mindössze 3 nap alatt a háromszoros túlerővel szemben. Árpád halálos ágyán megeskette Zsoltot, az ifjú fejedelmet, hogy élete egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni az avar kincsek elrablása miatt járó évi adók behajtását és az Avar-Curia által megjelölt kincsek visszaszerzését. Remélte, hogy mindezek birtokában, tekintettel hazánk földjének termékenységére is, a nép jóléte legalább száz évre biztosítva lesz. Meghagyta Zsoltnak, hogy ápolja a magyarok és besenyők barátságát. Végül hangsúlyozta, hogy a budavári beavatott központot, minden körülmények között fenn kell tartani, mert az biztosítja hazánk védettségét. Zoltán-Zsolt-Zolta fejedelem minden évben csakugyan ki is küldte az évi adó beszerzésére az Avar-Curia legénységét, illetve a kalandozó ifjúságot az avar kincsek felkutatására és összegyűjtésére. Ha csapatait támadás érte, azok a legtöbb csatában győzedelmeskedtek. Így a szászországi hadjáratokban a 924-933 közötti kilenc évi fegyverszünet után 938-ban is. Győztes harcokat vívtak az alánokkal együtt 934-ben Konstantinápolyban, 934 őszén pedig a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt azonban a besenyők egy része átpártolt Bizánchoz és császári testőrök lettek. De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn (a Duna mellékfolyója Svájcban, Ausztriában, és Németországban folyik, de Svájcban ered) mellett érte őket vereség és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. Második Inn-völgyi csata, 910 Június. 22. A Magyar csapatok összecsaptak a frankokkal, és Erding közelében Neuching mellett a frank-bajor seregtől részleges vereséget szenvedtek. I. Ottó császár maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál 955-ben, meg is verték Zoltán fejedelem seregét.

Avar kincseket visszaszerző hadjáratok

 

910. június 12. történt Lech mezőn az I. Augsburgi csata ahol kalandozó őseink a sváb-frank-bajor sereget verték meg. Majd a keleti frank határvidéken, a frankok hadát is legyőzték. 955. Augusztus 10 a II. Augsburgi csata feltételezett helyszíne a német Lech folyó melletti Lech-mező. A Magyar csapatokkal szemben, I. Ottó a szászokkal, a frankokkal, a svábokkal, a bajorokkal, és a csehekkel szövetkezve Német győzelmet ért el.  Erre indította útnak a Budavári Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden hatalmat Taksony kiskirályra ruházott. Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az avar kincsek visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a böszörmények üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun törzs szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az ország pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és azok helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra táltosok is elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak, erről értesítették az Avar-Curiát. 970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek Arkadiopolisz (ma Lülebugaz település Törökországban a Márvány-tenger és a Fekete-tenger közt) mellett, az orosz-bolgár-besenyőszövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv “kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és koponyájából ivókupát készíttetett. Taksony halála után 970-ben Gejza lett a nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában 972-ben az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett. A 973. évi bölénytor (március) havának 23. napjára elküldte 12 vezető emberét a quedlinburgi értekezletre. Ezen Harold dán, II. Boleszláv cseh és Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24 harkából álló lovas kíséret követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre legyen. A főemberek között ott volt Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás, Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund Kölpény, Tonuzaba besenyő, Pata palóc, Kalán üzbég és Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából tolmács-tanácsadó csoportot alakított. A 24 horka ugyanis már mind részt vett vagy az egyik, vagy a másik kalandozáson, valamilyen nyelvtudásra már így is szert tettek, de a hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban még jobban elsajátították a foglyok nyelvét. Így aztán mindegyik tárgyaló félhez lehetett megfelelő tolmácsot biztosítani. Minden megjelent uralkodó elismerte Szent Péter utódjául a római pápát és hűbériséget fogadott neki. Úgy döntöttek, hogy valamennyien felveszik a római irányzatú katolikus hitet és Istennek tetsző békességes életet biztosítanak egymásnak is és az uralmuk alatt élő népeknek is. Mindannyian megfogadták, hogy a lakatlan gyepüket benépesítik.(Ezek jelzéssel ellátott, de nem használt legelőterületek voltak, amelyek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat). A nyugati határt az Encstől (Ennstől) Gelyza visszavonatta a bécsi medencéig, megtartva Alsó-Morvát. A megállapodás szerint mindkét oldalon megmarad az őslakos avar lakosság. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságán 1-1 lófutamodásnyira állapították meg. A nyugati hatalmak határaink biztosítását nem kifogásolták, de azt követelték, hogy a Csörsz vonalán szüntessük meg a hadi kiképzést és csak a vármegyék székhelyén legyen fegyveres őrségünk, amint nyugaton van. A vármegyék avarkori létszámát, 18-at, felemelték 24-re. A régi őrség egyenként 400 fővel csak 7200 fegyveres őrt jelentett volna és ezt a küldöttség kevesellte. A vármegyék számának felemelésével a fegyveres őrök létszáma 10 000-re emelkedett. Hittérítési dolgokban a római pápa, Istentől kapott hatalmára hivatkozva, a mainzi érseket nyilvánította illetékesnek. Meskó fia, Bátor-Boleszló fia és Koppány ez ellen az utóbbi elképzelés ellen erősen tiltakozott. Nálunk másféle előzmények voltak: Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági fejedelme, Koppány lemondásától kezdve az uruki egyházat vezette. Az összejövetel végül úgy határozott, hogy a biztonságos és békességes élet reményében fokozatosan átveszik a nyugati kereszténységet és abban "Istennek" tetsző életet fognak élni. A mainzi érsek kijelentette, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyar-ország részére az egyház is örökre biztosítja. Ilyen előzmények után kezdte el a mainzi érsekség a térítési kísérleteket. 20 év múlva tartották Kurtán várában az Avar-Curiának azt a tárgyalását, amely a 992. évi Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett (100 évenként tartott Hun-Birodalmi nagygyűlés). Ezen részt vett Gejza-Géza-István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkány-fejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, Vászoly-Szavárdi uruki főtáltos, Söpte-Szavárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem és Márom, a Morva-Bécs-Mura vidék határőrparancsnoka. De nem volt ott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel jegyese. Ő akkor Nyitrán végzett sikeres koponya műtétet. Ajtony beavatott fejedelem tiltakozott a nyugati irányzatú vallás ellen. Szerinte, a beavatottak már előre látják, hogy a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését: ez pedig a magyarságnak sok gondot okozna. A megjelent 24 bíró szavazata minden szavazásnál 12:12 arányban oszlott meg, ezért valamennyien Nyitrára, Nyitra várába mentek, hogy Piroskát is belevonják a vitába. Itt végül 13:12 arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati kereszténységet fogják felvenni. Ez ellen Ajtony is Vászoly-Szavárdi is teljes erővel tiltakozott. Szerintük a tervezett térítés lelki kényszer, azt pedig nem fogják tűrni, hogy az eddig lelki szabadságban élő nemzetségek “rabok” legyenek. A mainzi érsekség azt javasolta, hogy a térítést azok a hun származású keresztények kezdjék el, akik Bruno vezetésével, mint Engadin és Vízvár (Wasserburg) papjai és lovagjai érkeznek ide. A vízvári (wasserburg) Németország Hont, Pázmány, Vecelin és Héder lovag a királyi udvarban rendezkedett be, a besenyők pedig az Encstől visszahúzódtak Sankt Pöltenig. Géza után fiára, Vajk-Istvánra maradt a feloszlatott Avar-Curia személyzete. Belőlük került ki az udvari kancellária. A 973-as csatlakozásnak és a 992-es Nagyszala határozatának a következménye volt, hogy a hun leszármazottnak mondott német bérgyilkos lovagok és István serege felszámolta a Koppány-Ajtony vezette ellenállást.
Ennek viszonzásául a besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második kiskirályt, Erős Csák fiát, Zoltánt is megölték a bihari dukátusban. Vászoly főtáltos, akinek Erős Csák leánya, Korpona volt a felesége, tiltakozott az ellen, hogy István király leánytestvérének a fiát Orseolo Pétert jelölte utódjául, hiszen az utódlás az Árpád-házi hercegeket illeti. István lovagjai erre Vászolyt megvakították. Fiai Endre, Béla és Levente Kővárra (Kievbe) menekültek. Átvitték magukkal Kurtánvár beavatott sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ezekről küldtek másolatot Istvánnak is. Levente felesége önkéntes tűzhalállal szentelte meg a sámán-központ áthelyezését. Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után a németek nagy sereggel készülnek Magyarország ellen. István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán túlra visszaverték, mégpedig területszerzéssel. I. István magyar király a támadást visszaverte és békét kötött a császárral. A Lajta és Fischa folyók köze és a Morva-mező magyar fennhatóság alatt maradt.
Gizella házasságával kapcsolatban a magyarok megegyeztek a bajorokkal a határkérdésben, de a németek a megállapodást nem tartották meg. Az egyezményt III. Ottó előtt kötötték Régensburgban Gizella és Avaria érdekében. Ebben a németek örökre lemondtak Pannóniáról. A németek István halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királynak. Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az uruki keresztény egyház papjait, gátat szabva a népet papság önkényességének. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a Kurtán-vári alagút-rendszerbe falazták be megőrzés végett. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez alapján hajtotta uralma alá ősi jogon Stájer-országot, Klagenfurtot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint Sziléziát.
Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat, valahol a kaukázusi magyar őshaza fővárosának, Magyarkának a romjai alatti alagút rendszerében van.