A Magyar Törzsszövetség honfoglalása

/Hazatérés az ősi Hunniába/

 A Kárpát-medencei hun népcsoportok a jégkorszak után, mai i.e. 4020-tól folyamatosan visszatelepültek a korábbi őshazájukba, az ősi Hunniába, a meleg vizek birodalmába. Az új időszámítás után, a hunok és az avarok utáni harmadik nagy honfoglalásnak a kiváltó oka az Avar Birodalom meggyengülése volt, pápai nyomásra a németek és Nagy Károly vezette frankok rabló hadjáratai miatt. A hun,-avar,-pannon őslakosságot lepogányozva erőszakos térítéseket és rablásokat követtek el, hogy a felbecsülhetetlen értékű hun és avar kincsekhez, kézműves arany-veretekhez szekérszámra hozzájussanak, amit a nyugati keresztény papság a szószékekről „adakozás”-nak hirdetett.

Verecke, Kassai székhelyű kabar fejedelem a Kárpát-hazából követeket küldött 891-ben az Ügyek fejedelem alapította Kevevárra /a mai Kiev/ a Magyar Törzsszövetség székhelyére, akik elmondták, hogy újabban a római hitű morva papok területhódításra buzdítják a szláv népeket. Az agg Tétény kaza-hun budavári fejedelemmel, Zalán széki-hun fejedelemmel és Mén Marót bolgár fejedelemmel együtt kérik a magyari népek szövetségét, hogy foglalják el a Jász-síkságot, így a szlávok nagy nyomása alól felszabadulhatnak. Aváriában már korábban letelepedett, vagy átvonuló bolgár, szlovén, szerb és szláv törzsekre mohón vetik rá magukat a római és bizánci térítő papok Ciril és Metód vezetésével, hogy keresztény befolyás alá hajtsák őket. Róma és Bizánc politikai fondorlata, hogy a kereszténység leple alatt az ellenséges törzseket járomba hajtsa. Tűzzel-vassal irtják a bolgár sámánok rovásos ősi hun tanait.
Az Öregek Tanácsa medvetorkor eldöntötte, hogy a volt kazár-birodalombeli besenyők, kazárok és bolgárok ellenséges magatartása miatt bevonulnak az ősi Kárpát-hazába, annál is inkább, mert a hegyi szlávok mindég be akarnak törni a 24 Hun Törzsszövetség területére. 892-ben Jászvásárra összehívták a 100 évenként megrendezendő 24 Hun Törzsszövetség Nagy Szaláját, hogy az új honfoglalás minden részletét előkészítsék.
A tíz törzs, vagy Onugor Szövetség, köznapi nevén 10 Nyíl Szövetség: Megyer, Nyék, Gyula, Gyarmat, Jenő, Béla, Kürt, Kéri, Keszi, Tarján törzsek java része akik át akartak települni az új hazába ekkor már a leendő induló állomás, Jászvásár közelében gyülekeztek. Ebből a tíz törzsből, a három vezérlő törzs kivételével, hét törzs vezére egymással vérszerződést kötött, a kazár háború miatti vegyes összetételük miatt. Szőke Árpád főtárkány tervei szerint 892. tavaszán újabb rokonlátogatás alkalmával a Nyék és a Tarján törzs az ifjúsági főtárkány Árpád (Álmos fia) vezetésével Kassa kabar szállásra lovagolt, hogy az utakat megtisztítsa mindenféle akadálytól, Árpád főtárkány „zablyás terve” alapján.
A fiatalabb Árpád vezette tyumenek érkezését örömmel fogadták Kassán. Alpár fejedelem is örömmel fogadta Tétény budavári fejedelem és Álmos fősámán döntését, hogy a bevonulásuk után többségbe kerülnek a Duna völgyében. Árpád ekkor már özvegy ember lévén, a 4 évvel korábban elhunyt 1. feleségétől, Nyék vezér leányától, a szépséges Abaciltől 4 felnőtt fia volt: Laád (Levente), Tarhos, Üllő és Jutas. Az Öregek Tanácsának a jóváhagyásával ez alkalommal megkérte Verecke fejedelem leányának, Eperjesnek a kezét. Almafa virágzáskor volt a nagy lakodalom.
Ezután Árpád a Csepel Szigetre költözött, Atilla nyári szálláshelyére, ahol Csepel tárkány volt a testőrségének a vezetője, ugyanúgy, mint Atillának a hunok honfoglalása alkalmával Csepel lovász-fejedelem. Árpád innen irányította tárkány ifjainak a kalandozásait az avarok egykori birodalmának a területére. Négy évvel korábbi rokonlátogatásukkor, szintén Verecke fejedelem kérésére Nyitrát és Trencsént már felszabadították egészen Pozsonyig a betolakodó tótoktól. A Pozsony nemzettség vezérének, ekkor Hubát tették meg. Árpád Pam tárkányra bízta a kutatási területek kijelölését, a kutak állagának a helyreállítását és a só ellátás biztosításának a megszervezését. A legtöbb tárkányképzős, Árpád példamutatása szerint nősült meg és 3 év múltán felvezetői lettek a családos nagy honfoglalásnak. Az idős Szőke Árpád halála után Árpád lett a tárkányfejedelem. 895-ben Jászvásáron összeült Öregek Tanácsát figyelmeztette, hogy a Kevevárban 892-ben Szőke Árpáddal elkészített „Zablyás” tárkányterveik alapján, a 3 megszokott észak felőli rokonlátogató és 1 Jászvásár felőli szoroson biztonságos bevonulniuk a Kárpát-hazába. A görögökkel való megállapodás szerint az Alsó-Dunán újabb tyumenek felvonultatásához ő nem járul hozzá. Ezért kéri a „Zablya terv” végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen.
Álmos és Kusaly /Árpád bátyja/ többsége, Árpád tervét az Öregek Tanácsában leszavazta.
A honfoglalás teendőit Kusaly vezette sámán csoport készítette elő az ötszöri jászsíksági rokonlátogatás alapján és ezen elgondolás mellet Álmos is a végsőkig kitartott. Az eredeti Árpádi terv szerinti biztonságos 4 átkelőhely helyett 10-et jelöltek ki egészen a kazán-szorosig /Szörényvárig/.
Árpád azt mondta: amennyiben a bátyja Kurszán és édesapja Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, ő tárkányaival támogatja, de az előforduló következmények miatt nem helyesli az Al-Duna felőli hágókon való átkelést.
Álmos a tanácskozás után azt mondta: „Nem tudom helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is a ő tervét helyeselték.”

 

Szóla Álmos az ó-hazában a törzsek vezérihez:
„Ha innen kitesszük a lábunkat, az új hazában sem légyen kósza, bitang néppé a magyar, hanem kultúránkkal gyökeret verjen s miként a nagy lombos fa gyökere szálait ezer felé eressze és azzal úgy megkapaszkodjék hazája új földjén, hogy eget és földet rázó fergeteg sem tépje azt ki gyökerestül.”
Pusztaszeren kellett találkozniuk aratás végéig az új honfoglalást végrehajtó törzseknek. A Madaj aranyasszony vezette rimalányok jelentése szerint 457.632 fő induló létszámmal, ezen belül 8 tömény (80.000 lovas harcos) haderővel, 12.210 felvezetővel, 192 képzett Rimalány és gyógyító arbag-sámánok egészségügyi biztosításával és több százezer lóállománnyal készültek az induláshoz. Ez mellet volt még 3 millió nagyállatállomány is.

A „Pusztaszeren találkozunk” szállóige, sokszor elhangzott búcsúzáskor. Árpád a megegyezés szerint korábban, disznótor elején (novemberben) a korai fagyok beálltával indult. A Kéri, Keszi, Kürt törzzsel észak felől átkelt a Kárpátokon az Uzsoki, a Vereckei és a Kőrös-mezei hágókon, Huba, Töhötöm, és az agg Előd vezérek irányításával, Áldor fősámánnal és Borsod és Üllő sámánokkal. A medvetort már Kassa térségében, Abaújváron ünnepelték. Megérkezésükkor nagy volt az öröm kabar földön.
A benyomuló idegen népek a hír hallatára visszavonultak, de Árpád tyumenjeivel üldözőbe vette őket. Mire eljött az almafavirágzás ünnepe, Árpád hadai az egész kabar földet (felvidéket) visszafoglalták és kabar szállásokat nagyon megerősítették. Árpád így egy év alatt végrehajtotta a Jászvásári Nagyszala erre vonatkozó 5 éves tervét.
A fősereg almafavirágzáskor indult a Jászvásár-Szeret folyó térségéből. Kurszán középen vezette a Gyarmat-kaszu, Megyer és Kunmagyari törzseket a Borgói, Tölgyesi és Gyimesi hágókon át, Előd, Szeret, Könd és Barkó vezérekkel és Madaj aranyasszonnyal. Kurszán hátulról irányított, Szabolcs fia volt az összekötő a vezérekkel.
Álmos délre vezette a Nyék, Tarján, Jenő és Gyarmat-Oguz törzseket, Laád (sámán nevén: Levente), Ond és Tas vezérekkel, Bodor fősámánnal, Pam és Galga sámánokkal. A Jenő törzset Álmos a Duna jobb oldalára (a bolgár oldalra) irányította a bolgárokkal fennálló ellenségeskedések miatt.
Bizánc hirtelen békét kötött Simeon cárral és Tas vezért a Dunának szorították. Ekkor a Tarján törzset Álmos segítségül küldte, majd visszarendelte a Tömösi hágó felé. Ezután a Nyék törzs tömlős-úsztatással átkelt a Duna jobb oldalára, hogy a Jenő törzs átszállítását biztosítsa. A Szörényvárból kirajzott besenyők, Simeon titkos biztatására a Tömös hágó alatti síkon a gyerekekkel, asszonyokkal és öregekkel magára hagyott nyék törzs szekértáborát feldúlták és kifosztották. Közben ugyanaz a görög hajóhad, amelyik a Jenő törzset átvitte a bolgár partra, most a bolgárokat áthozta a Duna bal oldalára és a Nyék, valamint a Jenő törzset üldözőbe vették. Álmos, aki a Tarján törzs közepén, már Gyulafehérvár felé ment, az Ogúz törzset szólította fel a menekülő szekértábor védelmére. Barkó hadnagy a veszélyeztetett kocsitábort a Tömösi szorosba mentette és az üldöző bolgárokat a szoros elején megverte, mire azok a zsákmánnyal visszavonuló besenyőkkel üldözőbe vették Levente és Tas összekeveredett lovasságát. Ezért kijelölt vöröstoronyi átkelőhely felé már nem tudtak menni, hanem Szörényvár felé vonultak a bolgárok és a besenyők kétoldali zaklatása mellett. Levente súlyosan megsérült a gerincén. Az öreg Bodor sámán, akinek a kocsijára tették és aki ezeket az eseményeket lerótta, nagy izgalmában rosszul lett, agyvérzést és szívbénulást kapott, de a rovásokat a sebesült Leventének átadta. Mire beérkeztek Szörényvárra már haldokolt. Közben az ősi hiten levő Mén-Marót jászsíksági bolgár törzs fejedelme értesült egy bizánci paptól az eseményekről és Szörényvárt az ottmaradt besenyőktől elfoglalta, így Levente és Tas vezér törzse segítséget kapott.

 

Bodor sámán még utolsó erejéből ezt írta: „az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy aggkoromban az Égiek Birodalmába költözhessek. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisúra-Birodalomba.”
Utolsó szavaival azt mondta, hogy Szőke Árpád főtárkánynak volt igaza, aki azt javasolta még halála előtt egy nappal is, hogy csak az észak felőli kabar szorosokon kell bevonulni, aztán onnan könnyebben lehet terjeszkedni Atilla birodalmában, mert ott a legszívesebben fogadnak mindég bennünket és sem Róma, sem Bizánc hatalma nem éri el a már letelepedett kabarok és úzok földjét. A fiatal Árpád tárkány fejedelem is szintén ezt vallotta.
Ezután a Galád nevű Kátahelyen Bodor sámán meghalt. Levente jelenlétében eltemették s a helységet kegyhellyé nyilvánították. A legnagyobb veszteség a nyék törzs megsegítésére napnyugat felé irányított kabar törzs szekértáborát érte. A besenyő rajtaütésnek óriási veszteségei voltak mind magyar, mind kabar részről. A kunmagyari tyumen is a segítségükre sietett, akik a szekértábort egészen Gyulafehérvárig kísérték. A kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen, aki minden tisztségéről lemondott. Mivel Gyula volt a horka, hajnal-hasadtáig sem tudott fejedelmi apja ellen ítéletet hozni. A kabarok az Arvisura törvényeknek megfelelően a családjuk elvesztése miatt halálra ítélték és a következő hajnalon Álmost – saját kérésére is – kivégezték.
896-ban aratás után gyűlt össze Pusztaszeren a vendéglátó őslakosok és a honfoglaló vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája, hogy befejezzék a száz évenként megrendezendő tanácskozást. Alpártól Szögedig bőséges abrakkal és minden szükséges élelemmel feltöltötték az élelmező helyeket. Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 hun törzs. A vezéri szállás körül 24 csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 hun törzset képviselő csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és ezenkívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és a főpapnak volt 1-1 szavazata. Ez együttvéve 100 szavazatot jelentett. A bevonulás után Madaj aranyasszony jelentette, hogy az Árpád vezette Kéri, Keszi, és Kürt törzseknél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyerek, összesen 21 lélek és 3 szekértörés, amely félre dobatott.
Kurszán vezette Megyer, Kunmagyari és Gyarmat-kaszu törzseknél: 2 harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 15 öreg és 8 gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés.
Az Álmos vezette Nyék, Tarján, Jenő és Gyarmat-Oguz Törzseknél: 4.023 harcos és tárkány, 2.876 öreg és gyermek halt meg. Ezen kívül: 1 tárkány, 26 öreg, és 9 gyermek útközben, a bolgárok és besenyők vérengzéseibe haltak bele. Eltűnt 4.139 fő. Jászvásárra visszaköltözött 230 lélek. 185 szekértörés mellett 8.345 ló pusztult el, vagy maradt le. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a biztonságból visszahagyott Gyula törzsben akarnak élni. Tehát az Álmos vezette déliek csoportjában, Álmossal együtt a veszteség: 11.586 lélek, 185 szekértörés és 8.345 vegyes ló. A 457.632 személy indulási létszámból aratásig csak 446.046 lélek érkezett meg a rimalány-jelentés alapján. Madaj aranyasszony jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett.
Örömmel üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar Törzsszövetség 10 törzsét az előző megbeszélésnek megfelelően fogja elhelyezni. Az új magyar őshazában Mén-Marót, Őrsúr, Madaj-asszony és Verecke az Öregek Tanácsát képviselte. Gyula, Levente és Nagybodor sámánok a Sámánok Tanácsát alkották.
A Hun-Birodalom ezen törvényes testületének delegált képviselői több fontos, lényeges dologban szavazással határozatokat hoztak. Itt határoztak pl. arról is, hogy a lelki világ embereit egységesen táltosoknak fogják nevezni a Kárpát-hazában, a korábbi sámán, bát és pap elnevezések helyet, amely állandó szellemi vetélkedéssel és megosztottsággal járt.
Ettől kezdve nevezzük az ősi Kárpát-hazát (a Melegvizek-birodalmát,Pannóniát,Hunniát,Avariát) Magyarországnak, az itt élő hun-birodalombeli és a letelepedő népek békés megegyezése alapján, egységes Magyar Államnak és innentől számítjuk a Magyarság Nemzetté válását.
(Nem pedig a zsidó-keresztény hazaárulóvá lett és pápai puccsal hatalomra juttatott Vajk-Istvántól!) A pusztaszeri Nagyszala után a széki-hunokat megtámadták a szakadár besenyők. Kurszán nagyfejedelem adott segítséget. Az egyesült székely és magyar harcosok Zalán széki-hun vezérrel Kurszán fővezér vezetésével Lugosnál győztek a besenyők fölött, de az üldözéssel olyan sok idő telt el, hogy Kurszán nem tudott aratásra elmenni Tétény fejedelemmel tárgyalni Budavárába. Árpád viszont megjelent a magyariak negyedik törzsével, a Megyer tyumennel. Tétény a kaza-hunok fejedelme nagyon megijedt a harcias külsejű Árpádtól és a csillogó fegyverzetű magyaroktól, annyira hogy bezárkózott Bakóc várkapitánnyal Budavárába. Ugyanis Tétényék, mint avar őslakosok nem adták meg a Budavári-kegyhely elfoglalási engedélyt. Amíg Kuszán nem érkezett meg, addig Árpád a vár alatti mezőn fehér lovat áldozott a Tóremeknek, a Téténynek szánt ajándékait szétosztotta a harcosai között, a lábas jószágait levágatta, a boroshordóit csapra verette és három napig szólt a dal.

 

Amikor Kurszán fejedelem csapatai megérkeztek és tömlős lovaglással a Dunát átúsztatták, Budavár felől igen hideg záporesőt kaptak. Mire Kurszán átöltözött, kirázta a hideg és másnap, mire Téténnyel megkezdte a tárgyalást beteg lett. Minden vitás kérdésben megegyeztek a terület benépesítésére vonatkozóan. Kurszánt a sámánok meggyógyították ugyan, 4 évig gondosan irányította a honfoglalási letelepüléseket az előzetesen kidolgozott tervek és a megbeszélések szerint. Ez alatt Árpád a Budai-várhegy északi oldalán kőfaragókkal felépítette testvérbátyjának Kurszán várát. Kurszán ezt nem sokáig élvezhette, mert a korábbi megfázástól, feltehetően tüdőgyulladástól és a megerőltető munkától 900-ban meghalt. Holtestét Kurszánvár kegyhelyén temették el. A halotti tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott, amelyen mind a 24 hun törzs képviselői részt vettek.
Az Árpád vezette törzsek, ember veszteség nélküli honfoglalása nagyon megemelte Árpád tekintélyét. A dalos kedvű, igen kemény öklű Árpádot mindenki nagyon szerette. Árpád mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a Magyar Törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig már 5 fia és 4 leánya született. A negyedik évben apósa, Verecke fejedelem lemondott tisztségéről Árpád javára. Kurszán főfejedelem halála után az Öregek Tanácsa és Madaj aranyasszony Árpádot jelölte főfejedelemmé, Őrsúr úz fejedelmet pedig Árpád helyett tárkány fejedelemmé.
Az elaggott Madaj aranyasszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor a legnépszerűbb unokáját, Árpádot Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm vezérek az etelközi fejedelmi pajzson felemelve, nagyfejedelemmé kiáltották ki. Árpád az Arvisura törvényekhez ragaszkodott. Ezért nem a fővezéri székhelyre, hanem Csepel nagy szigetére költözött, ahol edzett harcosaival jurtákban élt. Bátyját, Gyula fősámánt kérte föl, hogy költözzön át Gyulafehérvárról Kurszán várába. Ő legszívesebben Kapuváron tartózkodott, az egykori Avarkapu-n, ahol felépítették a Magyar Törzsszövetség élni akarásának a jelképét, Árpád várát.
/Az Arvisura alapján/