Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Az elrabolt avar kincsek nyomában

Az elrabolt avar kincsek nyomában

A táltos hagyományok gondos őrzője, Tarhos beavatott ifjú fejedelem az Avar- Bástya Budavár alagútrendszerébe költözött és ott összegyűjtötte a Keszthely- Pentele- Zebegény-Pásztó uruki keresztény szerzetesrend titkos Arvisuráit. Amikor pedig a honfoglalás tízedig évfordulójára elkészült Kurtán vára alagútrendszere, Gyula táltos a beavatott sámánközpontot Jula-besenyő lovasok kíséretével Jászvásárról Kurtán várába irányította, és így a három féle Arvisurákat biztos alagútrendszerekbe költöztették. Amikor Gyula legnagyobbik fia Szabolcs, Tétény vezér egyetlen leányát, Ibolyát feleségül vette, Ibolyát két évre Aranyasszonnyá választották. Ibolya nagy buzgalommal fogott hozzá a rimalányok képzéséhez. Tétény vezér örömmel látta Ibolya lelkesedését és ennek jutalmazására saját rimalányaival segítette Tarhos munkáját.
Árpád már a második Kárpát-medencei Tárkány-mesterek rokonlátogatásán, 881-ben megkapta Pásztón az elrabolt avar kincsek részletes kimutatását. Nyomban rajtaütött Bécs városán és az avar kincseknek ott visszaszerzett részét Lebéd vezérhez szállíttatta. 884-ben az alsó Marót tartományban szedte össze az avar kincseket. 888-ban Lóbérc tartományában jelent meg tárkányaival hasonló céllal. Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint ugyanis oda kerültek a kabaroktól még az avar törzsszövetség ideje alatt ellopott kincsek. A 888-ban visszaszerzett kincseket annak idején a kabar származású uruki keresztényektől rabolta el Bős tudun veje, Erik herceg, s a salzburgi érsek rendelkezésére a Göröc-Lóbérc (Graz-Leoben) tartományban osztották szét. A Pozsegében és Kalágéban összeszedett avar kincseket Árpád Jászvásárra szállíttatta.  892-ben Nyitra és Pozsony környékén szedték össze az elrabolt arany kincseket. Ezeket Árpád a Kassán tartott második esküvője alkalmával második feleségének, Eperjesnek ajándékozta. 894-ben Pannon-földön szedték össze a Kocel, Braszláv és Pribina kezére került kincseket. Ezeket Asszorügyekre vitték. A honfoglalás utáni nagy árvíz idején az Encs és az Ibos (Enns és Ybba) határfolyó táján szedték össze azokat a kincseket, melyeket az idegen nyelvű papok az avaroktól raboltattak el. Árpád ezeket visszajuttatta az avaroknak. Az avarok az Arvisurák szerint padlófűtésű uruki-keresztény templomokat építettek. Elmondják az Arvisurák azt is, hogy a Pozsony, Encs, Ibos, Lóbérc és Göröc nemzetségnek a Béla törzs védelme alatt 29 uruki egyházközsége működött. Ezek: Bor, Dara, Keve, Kelár, Bellér, Kádár, Otamár, Farkas, Bondofárd, Beken, Csanád, Buduli, Besatur, Mike, Miske, Omapud, Kulisa, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog, Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus, Etehei és Kámo. Valamennyi uruki-mani egyistenhivő keresztény egyház-község volt. Ezeket a kis befogadóképességű templomokat, amikor a bajorok túlsúlyba kerültek, újra kellett építeni. Urkán főtáltos ezeket az egyházközségeket újjászervezte és a Béla törzs uruki püspökévé Jula öspöröst nevezte ki a Kevevárán székelő Nitragula egyházfejedelem. Ő a régi avar kori, uruki határvédő egyház-községeket fogta össze. A római katolikus hittérítőkkel bajor lovagok is jöttek a kereszténnyé lett Avariába, akik 825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Ozora, Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és Hunivár kincseit rabolták el. Amit nem sikerült az avaroknak a földbe elásni, az mind a nyugati kincstárakba került. Amikor aztán már nem voltak aranykincsek és kínai selymek, II. Jenő pápa „megengedte” az adószedést az uruki egyház híveitől, annak ellenére, hogy Keszt aranyasszony az adót száz évre előre kifizette a pápai udvarnak. 824-től 885-ig az avar lakta területeken mégis adót szedtek. Ennek Árpád a Tárkány kalandozásokkal véget vetett. Urkán után Csák lett a fő táltos. Árpád fiainak szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki. Szabolcs Tárkány fejedelem pedig ezt a területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Zoltán ifjú fejedelem a Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal folytatta az avar kincsek visszaszerzése érdekében indított hadjáratokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi aranyasszonyok, akiknek Keleten is, Nyugaton is nagy befolyásuk volt a Béla törzsre. Ha a vezetők változtak is a budavári beavatott központban, a szavárdiakat ez nem érintette. Ők benn maradtak és mindig biztosítékai voltak a besenyő támogatásnak. Így Budavár beavatott központnak sikerült az Encstől Magyarkáig (kaukázusi őshazáig) megszervezni a védelmet az esetleges nyugati támadások ellen. 825 sertéstor havának 10 napján, amikor a bajor lovagok a pápai rendelkezésre hivatkozva, adószedés címén Diósgyőrt kirabolták, a Csörsz árokrendszerben kiképzett zsadányi vitézek megjelentek Kál kiképzőhelyen és Salló tábor harcosainak csatlakozása után együttes erővel döntő csapást mértek a bajor rablókra. Valamennyit lekaszabolták. Sajnos, a kincseket javarészét akkorra már elszállították, de jegyzék készült róluk, és a jegyzéket Pásztóra vitték az uruki kolostorba. Ott teljes nyilvántartás volt Amrik püspöknél, s Tarhos így minden elrabolt kincsről tudott. Nagy Károly magyar származású anyja is elküldte Judit hercegnővel az avar kincsek szétosztásának jegyzékét, Vojnomir avar kagán jelentésével együtt, Keszt aranyasszonynak. Nagy Károly végrendeletének fogalmazványát Kajd kagán fia elhozta Kassára, Pelsőc fejedelemnek. Tarhos tehát erről is tudott. Gizzó kagán, Kalán kagán és Zabar kán fiai szintén jelentést tettek az avar kincsek hollétéről.
Sallek és Csák püspökké szentelése Rómában történt. Ők szervezték meg az uruki avar egyházat. Később ők is rovásba foglalták, amit az avar kincsek sorsáról megtudtak. Unnó, avar író Ungumeri avar költővel együtt sorra járta a nyugati keresztény püspökségeket és pontos jegyzéket készítettek az ott lévő avar kincsekről. Mindezeket a Csörsz vonalán átjőve elhozták Pelsőcnek. Alcuin 15 szekér aranyról írt Fekete Arnó salzburgi püspöknek. A szekereket 44 ökör vontatta. Az átalakításra összehordott avar kincsek gyűjtőhelye 825-877 között a Szent Denis apátság volt. Kopasz László a táblákba öntött aranyakból készíttette el Szent Dionysius főoltárát. A prédikációkban ezt átnemesítésnek nevezték. A szerencsés királyságok, apátságok évekig az aranytárgyak átalakításával foglalkoztak. De az aranyműves avar legények, minden olyan átalakításról tárkány-feljegyzéseket készítettek, melyekről vándorlásaik során tudomást szereztek. Följegyzéseiket eljuttatták Keszt aranyasszonyhoz. Nyugaton az avar kincseket obor kincseknek, meg Harun al Rasid, vagy Nagy Konstantin kincseinek nevezték.    Nagy Károly 811 tavaszán kelt végrendelete értelmében 21 érseki és 15 udvari székhely részesedett az avar kincsekből. Smaragd udvari káplán írása szerint Kopasz László és Jámbor Lajos részesedése, továbbá Hunteros comesnek, Hunt-Passzaunak, a későbbi I. Berengár császár nagyapjának a részesedése volt a legnagyobb. Bát-Baján fővezér Kandics, Targit, Solák és Kunimund határügyi hunok révén, 57 éven keresztül béke-adót fogadott el Bizánctól, hogy annak fejében az avar vezetők lemondjanak a kétoldalú támadásról a kincsek miatt. Ez alatt, csupán Győrben 15 gönc (kb. 12 mázsa) arany gyűlt össze. Tíz avar-gyűrű kirablása tehát körülbelül 150 gönc aranyat jelentett Nyugatnak.      Velem őrparancsnokság, Alsóőr, Felsőőr, Szörényőr, valamint külső őrségeink: Boroszló, Igló, Bécs, Göröc, Bihács és Ráma, úgy szintén Encs, Kalágé, Albán, Gorabán, Barancsi, Czorai, Macsói, és a Szörényi bánság avar gyűrűi 5-5 gönc, összesen tehát 90 gönc (108 mázsa) arannyal rendelkeztek.
A Tarhosnál összegyűjtött följegyzések szerint, Nagy Károly 240 gönc aranyat raboltatott el az avarok Égi Birodalmából. Összesen 28 kurgánt raboltak ki. Pelsőc, avar birodalmában 5 kurgán, az őrségek közül a székely, marúz, kazahun, kabar és palóc őrségek, valamint maga a Pelsőc fejedelemség is egyenként 10-10 gönc arannyal rendelkezett. A Csörsz védelmi árokrendszer is 2 gönc arannyal. Ehhez volt még a 24 szekérnyi arany ékszer és 120 szekér kínai és perzsa selyemáru. Joli-Tórem aranyasszony szobra és 5 gönc arany a baszkföldre került. Ezeket nem volt szabad visszakövetelni, mert Bakos és Kosút hadnagy leszármazottjai, a baskírok, a hun háborúban frank-földön kint maradottak, ennyit megérdemelt. A nagy csatában ugyanis eljutottak a Nagyvízig, de ott magukra maradottságukban, csak elnyomás lett az osztályrészük. Az 5 gönc aranyat és ékszereket az Igaz Isten dicsőségére használták fel.   899-ben, amikor Árpád és Apor megnyerte a berentei csatát, Berengár lombardiai király elismerte az avar kincsek visszakövetelésére való jogot és 900-950 között évenként 10 véka ezüstöt fizetett. Ugyanígy elismerték a szászok ezt a jogot és a bajorok is. 938-ig megfizették az arányosan rájuk eső évi adót. A bajor hercegek azonban hadat indítottak a Magyar Törzsszövetség ellen, és Pozsonynál csúfos vereséget szenvedtek. Tormás fejedelemfi is 934-ben, az avar kincsek visszaszerzése érdekében jelent meg Bizáncban. Ott is ugyanúgy, mint Berengár, Arnulf, a pápaság, a csehek és a szászok szintén elismerték az adószedő hadjáratok igazságosságát.
Amíg az adószedést csupán a Béla határvédő törzs látta el, olykor, mint például 913-ban az Inn mellett egy kisebb csoport vereséget is szenvedett. Ekkor besenyő segítséget kértek. A segítség meg is jött, de bonyodalmakhoz vezetett. Szászországban a szokásos adón felül még több véka aranyat is követeltek. Erre az elkeseredett szász vezető réteg összefogott és Merseburgnál vereséget mért egy besenyő csoportra. Tarhos nyilvántartása szerint, 915-ben Brémában, 934-ben Kölnben, 919-934 között Galliában, 935-954 között Akvitániában, 917-959 között Lotaringiában, 909-927 között a Svábföldön, 911-954 között Burgundiában, 924-ben Gótiában, 914-ben Andalúziában, 944-ben pedig a Baszkorföldön jelentek meg. A rokon népeket azonban békén hagyták. 928-942 között  Rómában is jártak, 937-ben Kápuánál visszafordultak. 922-947 között Apuliában kerestek avar kincseket. Karintiában 901-937 között szedték össze az elrablott kincseket, 934-970-ig Bolgár országban, Albán és Gora bánban, Görögországban, valamint Bizánc környékén szedték be az aranyadót.