A győzelem után az aranyasszony okozta Atilla tragédiáját!

 

I.Leó pápa hajlandó volt 10.000 belső szolga népet és kincsek tömegét Atilla serege részére átengedni, hogy ne rabolják le Rómát. A kincseket és a rabszolgák tömegét átvették, a latinosított rasna-etruszk szolgákat kötelék nélkül azonnal szabadon engedték, hazaérve Engadi-Sóvár-Pécs-Eger vonalára irányították szabad emberekként őket.
Amikor az egyezmény után Atilla kifogásolta a rómaiakkal való megalkuvást, a nagyszájú Deédes aranyasszony hangoskodó felelőtlen módon veszekedett Atillával. A három férjet is tartó aranyasszony így szólt:
"Hallod-e Tilluci! Tudud, hogy Réka nagyon haragszik, amiért Te folyton csak a fehér bőrű lányról ábrándozol, mert a rasna császárlány a „Világ-Urává” akar tenni. Miért futsz még mindég a Fenék-pusztai fürdőző lány után? Hiszen neked három daliás fiad van, öt szép lányod és töményed a besenyők megszaporodott táborában, s ez nem elég? Te a Világ-Ura akarsz lenni? Meglátod, az elérhetetlen vágyad romlásba dönt bennünket! Hiszen Buda halála után azt sem tudod merre irányul a Szent-Lándzsa hegye! Ha kitartasz a 3 fiad és 5 lányod mellett, akkor Buda helyére számíthatsz".
Atilla az unoka húga szidalmai ellen, női nemére tekintettel, soha nem tudott hatékonyan védekezni, most is csak legyintett rá. – Ej, neked még nagyobb szád van, mint az anyádnak.
A fővezér és az aranyasszony évődését megfigyelték az előőrsnek küldött gótok és egész úton azon tanakodtak, miként fordíthatnák saját hasznukra a hun vezetőrétegek közötti ellentéteket. Mire a Balatonhoz értek kész tervet sugalltak Atilla fejébe, hogy a győztes jogán őt megillető új feleséget a gót leányok közül kell kiválasztania. A nyugati Avarok gyanakodva figyeltek.
A Gilgames fejedelmi-származás és a Pusztaszeri Nagysüán-győztes jogán Atillát megillette a többnejűség és ezen jogát érvényesíteni is akarta Réka alaptalan dorgálásai miatt. A keleti és a nyugati gótok is változó hűséggel, a 24 Hun Törzsszövetség alakulataihoz tartoztak. Amikor 1 évvel korábban, 451 tavaszán Vasszerburgban, az engadiak vízvárában pihentek hadjáratközben, egy Krimhilda nevű lány az egyik szerelme lett Atillának. 453 tavaszán több germán törzs fellázadt a hun fennhatóság miatt, de a 3 német törzs, a keleti,-a nyugati,-és a vízigót törzs, a hunok előőrs törzsei lesújtottak a lázadókra. Engesztelésük jeléül a németek, Krimhildát küldték ajándékba nagy kísérettel a fővezérnek. Esküvőjük éjszakáján, ez a hercegnő, a németek felbujtására megmérgezte Atillát. Krimhildát és német kíséretét a 2. hun tömény széki-hunjai lenyilazták. A sámánképzősök megszervezték Atilla temetését. Réka még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette. Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját szín arannyal fizette. Mire Nekese palócai a Sajón és a Tiszán leúsztatták a „nem eszi a fene” rozsdamentes fényes acélkoporsót, amelyben a kettős koporsót helyezték, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének sirató énekét:
„Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szent vasában nyugodjon a Gilgames-vér Csillaga.
Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak, keresztre feszítettek jajszava.”
A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak az életművéhez hasonlította. Elmondta,hogy egy fényes csillag futott le az égről Van-isten birodalmából. Atillát, elsősorban humánus embersége miatt  minden hun nép elfogadta és minden hun szívében élt, ezért szívet tépő volt az óriási tömegben összegyűlt hunoknak Atilla búcsúztatása. Voltak, akik összevagdosták magukat, voltak akik önként lenyilaztatták magukat, mert Atillával akartak élni a másvilágon.
A temetés után, Aladár Buda fia, az Öregek Tanácsa döntése alapján készülődni kezdett a töményeivel Ural-Budára. Dengezik és Ellák (a két iker fiú) osztozkodtak Porogon és Etilváron, de azon már nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a fővezér és ki legyen a beavatott központ vezetője, mert Nekese a sérülése miatt a fősámáni tisztségéről lemondott. Dunna asszony a fiatal Csabával Budán maradt. Mintha, az ördög bújt volna az ifjúságba, összevesztek azon, hogy Aladár legyen-e a szokások szerint a nagyfejedelem és Ellák a fősámán, Dengezik meg a fővezér, ami nem az ő tisztük volt eldönteni. Ezek után fegyverek csattogtak és lovak nyerítettek. A hosszúra nyúlt halotti tor után, mire Deédes és Nekese, akkor már mint tárkány fejedelem az öldöklő csatához értek, a diadalmas hun sereg egy részének már csak roncsait találták. Szellemi tekintélyükkel rendet teremtettek, majd kihirdették az Öregek Tanácsának a döntését:
Aki akar, menyjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-Hun Birodalomba, de Dunna asszony ne mozduljon Budáról és Réka asszony sem a Bíkís-besenyő országból, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban kell hogy őrséget biztosítson a Melegvizek Birodalmának az egysége miatt.
Az avar, rasna,-etruszk szabad harcosok Győrtől Encsvárig védjék meg Atilla örökségét. Az avarok védőszárnya nyugaton jól működött. Itt a Melegvizek Birodalmában a 24 HunTörzsszövetség népei megőrizték településeiket. A Jász-síkságon az úzoké lett a hatalom. Csaba székelyei Atilla sírjánál adtak állandó őrséget és Parajd-Tardos-Tömös ifjúságával őrizték az Aranyröges Birodalmat.
Apja után Csaba töltötte be a fővezéri tisztséget 460-ig. Ellák a poroki kiképző táborban ütötte fel a székhelyét, az őslakos szaka-szkítákkal. Dengezik Asszorban, az Etilig, és Magyarkáig állította fel a lovasbirodalmát, hogy alkalom adtán ezt a birodalmat kibővítse az Indus-Harapi Birodalmán át (Mezopotámián keresztül) Biharig (Észak-Indiában letelepült magyarokig) rokonlátogatás címén. Lányának ezt sikerült megvalósítania. Ugyanis, Dengezik lánya, Anahita rimalány nyerte meg a pusztaszeri Nagy-Süánt 460-ban. Lovasseregével bekalandozta és megerősítette a párszi,-szaka-szkíta birodalmakat egészen Biharig.
Budavár népe, Dunna asszony vezetésével, Buda és Debrecen közötti birodalomban éltek. 460-tól I.Csaba után Dunna asszony vette át a fővezéri tisztséget 38 éven keresztül: 498-ig.
Ural-Buda síkságain, Alma-Atya Bolhás taváig (Balkas-tóig) Aladár lovas serege uralta a síkságot. Aladár igyekezett családjával együtt, az Etil - Ural térségben élő Magyar Törzsszövetség 8-as szaporodási törvényét betartani.

  Hun Birodalom fővezérei és fősámánjai az ordoszi központ Hunniába költözés kezdetétől, Budavár Központtal, az ordoszi Öregek Tanácsának a mindenkori jóváhagyásával.

A Hun Birodalom fővezérei 410 és 600 között:

410-425 Balambér (Bendegúz) Atilla apja

425-453 Atilla

453-460 Csaba

460-498 Dunna asszony

498-500 Sziktivár

500-503 Száva asszony

503-535 Ilona Gyijó

535-556 Szamos

556-568 II. Ilona

568-580 Baján (avar kagán)

580-600 Alpár (első magyar Hunniában)

 

 

A Hun Birodalom fősámájai 410 és 600 között:

410-425 Balambér (Bendegúz)

425-435 Jákó (Ordoszban)

435-451 Buda (Hunniában)

451-508 Nekese

508-510 Szanka

510-535 Doma

535-538 Szamos

538-550 Suprun

550-590 Csát

590-595 Bát

595-598 Boza-Györke

598-600 Pozsáló

 /az Arvisura nyomán/

Utószó:

  A hun népek nem hullottak szét, mint ahogy azt a hazug, történelemhamisító kereszténység elhitette az újkori világgal, hanem az eurázsiai törzsek hadai visszatértek a saját földjükre, ahonnan a Hun Szövetség hadba szólította őket, a zsarnoki római birodalom ellen. A Hun Birodalom megerősödött és erősebb lett, mint valaha Hunniában a Kárpát-hazába is, egészen az Ural-Altájig, sőt Dengezik családjának köszönhetően, a kaukázusi magyarok lakta területektől, Mezőpotámián (Mezőségen) keresztül Észak-Indiáig, a testvér és rokon népekkel újra megerősödött a Hun Szövetség, ahol Béke,-Barátság, és Barátság,-Rokonság honolt.

  A veszélyt továbbra is a római birodalom jelentette az emberiségre. Ettől kezdve már nem haderővel – mert a Hun Szövetségtől elszenvedett vereség miatt katonailag széthullott és megsemmisült – hanem a kereszténység leple alatti alattomos orvgyilkos és terrorista háttérhatalmi irányítással veszélyeztette a békében élni akaró emberiséget.