A Hunok Nagy Honvisszafoglalása Hunniában

A római birodalom elleni nagy háború előkészítése.

BEVEZETŐ:
Azt a kitalált gyermeteg, bugyuta mesét felejtsük el mindenkorra, amit Arany János írt Hunor-Magor szarvas üldözéséről, meg a kitalált leányrablásról!
Amit az Arvisúra leír a valóságos Hunor és Magor hun fejedelmekről, az rendkívüli emberi teljesítmény a szabadságunkért, a függetlenségünkért és népünk jövőjéért, amelyben most élünk.
ELŐZMÉNYEK:
Kövesd ordoszi fővezér és Augusztus (rasna-etruszk származású) római császár, a Pannon-rasna-Etruszk kereskedelmi hagyományok alapján, árú szállítási kereskedelmi szerződést kötött, amely magába foglalta a Selyemút nyugati része és az Íster-Tisza-Maros víziutak kiépítését. Ezt nevezzük Sziszeki-Egyezménynek, amit Sziszeken (Zágráb alatt 40 km-re) kötöttek meg i.e. 35-ben. A Sziszeki-Egyezmény értelmében a kereskedelmi utak kiépítéséért Róma folytathatott aranybányászatot az Aranyröges-Birodalomban (Erdélyben), de annak jövedelmét a kereskedelmi utak kiépítésére kellett fordítani. A 24 Hun Törzsszövetség a rómaiakkal 100 évenként megkötött 12 pontos áruszállítási egyezményt a rómaiak Augusztus császár után a latin császárok idejében soha nem tartották be. Az Aranyröges Birodalom arany-bányászatát nem a megállapodás szerinti Selyemút és a folyóközi vízi utak kiépítésére fordították, hanem öncélúan a betelepült patrícius családok meggazdagodására és Róma javára fosztogatták és Pannóniát az Íszter (Duna) vonaláig katonai megszállás alá vonták. Ordoszban a hatalmas Hun Birodalom központjában ekkor elhatározták, hogy az Aranyröges Birodalom Kálljai a szerződésszegések és latinosítások miatt 265-ben, a Sziszeki-Egyezmény 300. évfordulóján a szerződés további folytatását felbontják, ha a viszonyok nem változnak és akkor az Aranyröges Birodalmat Róma birodalma köteles elhagyni. A Pannonföldre, mint Szkíta és a 24 Hun Törzsszövetség népei által lakott ősi földre bejelentették jogos igényüket. Akadályoztatás esetén a 24 Hun Törzsszövetség vezetésével az összes ataiszi népek seregét felvonultatják ellenük.
A 300-ban megtartott Nagyszalán Gyula fősámán ismét kilátásba helyezte a rómaiakkal kötött 3x100 éves Sziszeki Egyezmény felmondását. A Melegvizek Birodalmának ifjúsága és hozzátartozóik követelték a fiatalságnak az erőszakos légiókba sorozása miatt, hogy a római légiók hagyják el Pannóniát, mert a rómaiakkal nyugatról jött „sáska” nép (zsidó nép) a szkíta-birodalmakat hazugságok révén, a rasna-etruszkok elnyomásával meg akarja semmisíteni és erőszakos latinosításhoz folyamodott.
Ordoszban 360-ban megtartották a 24 Hun Törzsszövetségi Nagytanács összejövetelét, amelyen a 400 kínai nagycsalád Hangun fősámánt meghívta a császári trónra. Hangun-Huó néven császár lett 361.-ben.

Hun lótisztelet emlékmű Ordoszban

Az ordoszi Fehérvár falai

Bogács tanfejedelem a Nagytanács döntése értelmében a romló legeltetési viszonyok, az elsivatagodás és az Ordosz térségi gyakori földrengések miatt a sámán,- és tárkányképzést átirányította Bugátba.
Az Ordosz központi 100 nemesi családból 24 fehér és 24 fekete hun nemes család vált ki és nyugatra indult, de 52 zászlós-nemes hun család visszamaradt, akik szövetség kötéssel biztosították az utánpótlás lehetőségét. Ordoszban még megkötötték a „Béke és Rokonság” és a „Béke és Barátság” szerződést a régiek értelmében, majd megalakult a 24 Hun Törzsszövetség „Örök Lándzsahegy Védelem”. Ez magába foglalta Baszkföld, Etúrföld, Manzsuföld, Suomaföld, Lettföld és minden hun származású vidék védelmét. Ezt a szerződést mind a 100 vezető család fejedelme aláírta és a tárkány törzs aranylemezre véste, majd az Élet Kegyhelyén ünnepélyesen elhelyezték.
A kaza,- és széki-hun lovasok nagy része az Altáj-Turga síkságra vonult. A tanfejedelmi oktatáskor Hangun hun fősámán és kínai császár két fiát Hunort és Magort óm jelük és tanulmányi eredményük alapján beavatott jellel megkeresztelték. A házasságkötéseik után Boristénesben vezényelték őket. Amikor III.Konstantinusnak bejelentették a 3x100 éves szerződések folytatásának a felbontását a rómaiak Aranyosszék és Pannónia katonai megszállása miatt, Boristénesben elkezdték a Tanfejedelmi oktatások megszervezését. A 360-as ordoszi Nagytanács döntése alapján a Selyemutat ellepték a 24 Hun Törzsszövetség kiképzésre jövő - menő hadai.

A hun hadak vonulása

Idő bőven volt arra, hogy 360-400 között a nyelvi eltéréseket visszaállítsák a régi közösségi hun-magyar nyelvre és a minden irányú ataiszi műveltséget a legmagasabb fokra emeljék. Amíg Hunor fejedelem elvei alapján a sereg kiképzése megtörtént, Magor fejedelem a szellemi életet irányította.

Hun fejedelmi lovasszobrok

Elrendelték a 4 éves tárkány, az 5 éves sámán, és a 6 éves beavatott képzést. 364-ben a végzett tárkányok felvonultak a Kárpátok bércére és az uzsoki, vereckei, kőrösi, borgói, tölgyesi, gyimesi, ojtozi, tömösi, vöröszikurati, és kazáni szorosok átkelő-helyeit megtisztították. A Sziszeki-Egyezmény felmondása miatt a jazig(jász)-római útgondozók 360-ban felhagyott munkakörét átvették és tartalék útépítő anyagot készítettek a 24 Hun Törzsszövetség honfoglalásához. Ezen munkálatok elvégzésére 25-25 fős baltás Tárkány ifjút kaptak, akik a 4 éves rimalány képzősökkel összeházasodtak. 365-re az útvonalak kijavítása Doros-Olbia térségéig elkészült, melyben a Pannonföld és a Melegvizek Birodalma térségéig felépültek a posta állomások és az egynapi lovász-állások kamlikjai /pihenő és válltóhelyei/, s így a személy,- és áruforgalom igen jól működött. A Sziszeki-Egyezmény egyik pontja az volt, hogy közös birodalmi útként szoros összeköttetésben álljanak a „Selyemúttal”. 365-ben a 24 Hun Törzsszövetség vezetőrétegének a képzése 24 oktatási helyen Alma-Ata és Bugát térségétől Lóbérc és Sóvár térségéig folytatódott, hogy 365 és 385 között a római légiók ellen a legmegfelelőbb időszakban kezdődhessen meg a 24 Hun Törzsszövetség töményeinek a felvonultatása. Ezen kiképző helyek egyben hírszerző központi helyek is lettek. 366-ban a beavatott társadalom /a hun vezető réteg/ a Kállságokból ebbe a 24 képzőközpontba elküldte a végzett patesziket, akik nagy nyelvtudással rendelkeztek, állandóan úton voltak és minden eshetőséget felmértek. A minden 4-5-6 évben elküldött csoportokat Sajó-Ordosz úz vaskohászata és fegyvergyártása szerelte fel minden kritikát kibíró fegyverekkel. Az Altáj vidékén, az Uralban és a Tenisur vidékén pedig létrejött a gyepvasércen alapuló fegyvergyártás.
370-ben Ordosz és Etilvár döntése alapján a Boristénesben kiképzett és a Kárpát-medencéből küldött fejedelmi ifjaknak a seregek élére kellett állniuk, hogy a veszélyek ellenére visszafoglalhassák a Kárpát-medencét. 377-ben elözönlötték azt, mint ahogy az Aranyröges Birodalom esetében is tették, mert Róma nem a Hun Szövetséggel kötött egyezmény betartására és a népek barátságára törekedett, hanem minden nép leigázására.
A HUNOK FELVONULÁSA:
Bagamér (Bendegúz) a Bíkís (Békés) Birodalmába tette át a székhelyét, míg Udin fokozatosan Pannonföld (Dunántúl) ura lett. Ruga a Kassa központú Kabarföld fejedelmi családjába nősülve északról, míg Upor Tardos-Birodalmában /Bakony-felvidéken/ vette át az irányítást. Így Hunor fősámán Ordoszból, Bagamér lovasfejedelem (Ó)Pusztaszerről, Ojbársz Etilvárról /Etil (mai Volga) torkolatnál/, míg Oktár Jászvásárról várta Uruk-Dargin Ordoszban megszavazott felvonulási parancsát. A 350-370 között kiképzett lovassággal a kiképzésben rangelső Mundzuk belovagolt a 12 törzses nagyhatalommá vált Kabar Birodalomba és a Szarmata-Kállságban átvette a hatalmat Borostól az Íster (Duna) vonaláig, Pozsonyvár székhellyel.
Ruga felszólította a római limes Pannón legénységét, hogy hagyják el a római légiót, mert aki 398 után nem megy kenyeret termelni, a hun áradat nem kegyelmez neki és megölik. Aki akar álljon be Upor és Ruga seregébe, mert a limes őrségében maradt légiósokat ellenségnek tekintik. Győzelmes hadjáratuk előtt megalapították az „Aranyíj” hatalmi jelvényt, amelyet átadtak a 48 törzsi vezérnek, és annak öröklési jogát 380-ban törvénybe iktatták. Egy Aranyíj birtoklása 10 000 lovas harcost jelentett, tehát Boristénes-Porog-Szakszin főváros 480 000 főnyi kiképzett sereggel bírt. Ez a hun sereg gyakorolta a hatalmat Bugáttól Felsőencsig, Ordosz beavatott központ irányításával.

Ordosz gigantikus falai

Ordoszi bástya

Hunor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin, Bőrsárkány, és nagybátyjuk Uruk Dargin a fiával Orbájssszal látták, Ordosz a gyakori földrengések, az elsivatogosodásos legelő terület csökkenés és a kinaj szorongattatások miatt veszélyeztetve van. Ezért azt tervezték, hogy át kell helyezniük a sámán központot a Melegvizek Birodalmának a közepére. Hunor, fiát Bagamért jelölte ki utódjául, aki megnyerte a Nagy Süánt és meghirdette a Nyugati-Nagyvízig a harcot az elnyomó római birodalom ellen, hogy a valaha élt Agaba fősámán egykori tanácsára a Hun Birodalom az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig tartson, mert addig nem lesz Béke a Földön, a Nyugat római birodalom gonoszsága miatt. Hunor utódai évtzedekig készítették elő a nagy küzdelmet.
A 400-as Nagyszala után, amíg Hunor és Magor Etilvár székhellyel készült a nagy harcra, Ojbársz fiai nyugati szaka-szkíta birodalmi összeköttetéseikkel, már Pannonföldön gyakorolták a hatalmat. Udint Ordoszból Porogra vezényelték a hunok kiképzési helyére. Innen a 400-ra kiképzett hun-rasna-pannón-kabar ifjú harcosokkal tovább lovagolt Hunniába és Veszprémben ütötte fel székhelyét.

A kiképzések azt a célt is szolgálták, hogy a fejedelmi ifjak nyelveket tanuljanak a szaka-szkíta kereskedőktől és a Selyemút őrállomás parancsnokoktól. Atilla széki-hun lovasokkal és képzett rovókkal, Tarhun rasna-etruszk lukomó vezetésével két éven keresztül járt Itáliában, hogy a latin nyelvet gyakorolja. Pannóniába hazafelé jövet Pest-Ordosz szaka-szkíta erődbe költöztek, innen Eger várába továbbították a magukkal hozott lerótt Oszkusz-Táblákat, hogy másolás után azt Nagypályiba, Magyarkára, és Ordoszba is elhelyezzék. Bagamér, Atilla apja Egervár alatt egy külön alagút rendszert építtetett ki, ezen Itáliából, az Etruszk-Oszkusz földről származó kőlapok és agyaglapok részére, melyekre a képzett ifjúság ezen eseményeket folyamatosan lerótta, mivel ezek az úzoknak szent-könyveknek számítottak, amikre még az uruki-mani Egyisten-hívők is nagy tisztelettel voltak. Ezen Rasna-Etruszk Birodalmakból származó oszkuszok Ordoszhoz tartozóknak vallották magukat és dél-Pannónia szokásai szerint építkeztek.

Hun harcosok

Tarhun rasna lukomóból lett Selyemút-parancsnok javaslatára újabb kiképzés kezdődött Etilváron és a Boristénes-Porog-Szakszin tanfejedelmi háromszögben. Buda ifjúsági fősámán 430-ban az Ordoszból elindult ifjúsággal átvette a hatalmat a 410-430 között kiképzettek fölött. Jákó fősámán Ordoszban maradt és elrendelte a Beavatott Központ áttelepítését. Buda öccsének, Atillának a serege Porogon újra felesküdött az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig való honfoglalásra. Atilla 433-ban apja, Bagamér halála után fővezér lett Pusztaszeren. Pusztaszeren egy ideiglenes kamlik-várost építettek és a fővezérség részére egy külön égerfa-várost, ahol a többi Kállokkal és fejedelmekkel együtt új tervet készítettek az ősi Hunnia teljes visszafoglalására. Az időközben elaggott Udin, Ruga, és Upor vezetésével az ősi Kárpát-hazai összes fejedelmek és Kállok hűséget esküdtek a fővezérnek, aki kellő szervezési módszereket ismerve, az erőtől duzzadó tömények élén a Kárpát-haza védelmét biztosította.
435-re a kabar és úz kézművesekkel felépült Budavára az akkori formában, a fekete-hunok sámán központja. Ebben nagy segítségére volt a 24 Hun Törzsszövetségnek az Arnó nemzetség, akik Sóvár, Pécs, Szombathely, és Eger központokkal, az uruki-Mani keresztény egyház felállításával új szellemi központokat létesítettek. Amikor 435-ben Buda vezetésével a róla elnevezett Budavárra érkezett az ordoszi sámánközpont és a 24 Hun Törzsszövetség beavatott tábora, a 400-as Nagy Szala határozatától kezdve 435-ig elkészült alsó és középső Budavár rendszerét megtöltötték a Karnakból (Egyiptomból), Ataiszból, és Ordoszból hozott Szent-Rováskönyvekkel. Két évig tartott amíg mindent a helyére raktak.

Az 52 ordoszi nemes család közül a besenyő Patócs család kifogásolta, hogy a 48 és 52 nemesi család vagyonszétosztása (amely Deédes aranyasszony irányításával történt) nem volt igazságos. Ezért az Ordosz-vidék több kincset visszakövetelt. Ré és Réka besenyő fejedelmi lányok azt is kifogásolták, hogy amíg Deédes aranyasszony kivételével, minden Nagysüán győztes nő megelégedett egy-egy férjjel, addig a győztes Atilla már második asszonyról is álmodozik. Holott Réka is megtehette volna, hogy több férjet választ, akárcsak Deédes, akinek három férje volt, de ő ragaszkodott Arvisura Anyahita és az égből jöttek elveihez, hogy „elég egy személynek egy élettárssal vesződnie”. A Rimolán és Rimalány szövetség összefogott és nem helyeselte Atilla, úgy mond ábrándozásait, amikor 3 felnőtt vitéz fia már hadvezér, s most a római császári lánynak a kezéről-szerelméről akar biztosítékot kapni, amit egyébként Atilla nem gondolt komolyan, csak mint eshetőséget vetette fel egy vezéri tanácskozáson, amelyen jót derültek. Ám ez ki szivárgott női körökben is, amit a nők komolyan vettek és ez miatt féltékenységből Réka és Atilla között állandóak lettek az összetűzések. Buda is erősen ellenezte, hogy az ifjú Atilla, a rasna-etruszk beütésű, Boglárkának becézett császári fejedelmi lánnyal a Balaton környéki fürdőzésük alkalmával házasságot ígért. Éciusz rokonságának lovagi várában ismerkedtek meg és a nyári melegben szerelemre lobbantak. Ezen 14-16 éves kori szerelme a 2 éves római tanulmányút alatt fokozódott és 16-18 éves korukban a tetőfokára hágott. Mind a görög, mind a római tanulmányút Atilla 20 éves korára végetért és jelentés tételre hazarendelték. Ezután további tárkány-beavatott képzésen is bizonyítani kellett, hogy 36 éves korára befejezett ősi fejedelmi képzés háromszoros próbája után alkalmassá vált a vezetésre. A Nagy Vieseka törvények szerint 430-ban, Pusztaszer lovasversenyén a győztes Réka, Atillát férjéül választotta. Mivel a régi jegyességet a rasna-etruszk fejedelmi lánnyal csak ifjúkori szerelemlobbanásnak vették. Szakszinban megtartották Atilla és Réka fejedelmi esküvéjét. Réka 431-ben ikerfiúkkal ajándékozta meg Atillát. Bölénytor 11. napján (03.11) megszületett Dengezik és 2.-nak Ellák.
A két testvér közül Ellák volt a barnább, magas, besenyő növésű. Dengezik erős, vállas, kaza-hun jata-ferde vonású szemekkel, aki 20 éves korában megnyerte a Puszteszeri-Nagysüán versenyét, s így jogot arra, hogy ő legyen a 2. kaza-hun tömény vezére. Ellák viszont az édesanyjától a besenyő töményt kapta örökségül. Buda legnagyobb fia, Aladár kiváló ifjúsági tárkány fejedelem volt, aki édesapjának a 451 tavaszán bekövetkezett halála után Nekesétől átvette ezen tisztséget. Még csak 26 éves volt, de már 6 éve vezette a Csörsz árok-rendszer tárkányképzését Nekese tanácsai szerint. A nagyvízig megindított harc ellátásának egyik megszervezője volt, Bakos és Kosut hadnagyok társaságában. Aladár kitartott édesanyjával Dunna asszonnyal apja elve mellett, hogy meg kell várni a még meg nem érkezett 5 tömény harcost, amelynek a következő év tavaszán kellett volna megérkezni a döntő küzdelem elejére, mert csak így tudnak biztonsággal győzni a Nagyvízig tartó harcban. Sajnos a lázongó, türelmetlen harcosok miatt Atilla engedett a nyomásnak és 451 kora tavaszán, a tervezettnél 1 évvel korábban elindultak a nagy háborút megvívni. Az 5 tömény lovas harcos hiánya ellenére Katalán mezején a hun sereg erőfölénybe került, de a végső összecsapás éjszakában történt elhúzódása, az eső eleredése és a kimerültség miatt nem tudott végső csapást mérni az ellenségre. A római sereg Éciusz vezetésével ezt kihasználva az éj leple alatt megfutamodott. Mire megvirradt, a rómaiak és szövetségeik elhagyták a csatateret. Mindkét oldalon iszonyatosak voltak a veszteségek, összesen mintegy 186.000 elesett hevert a harcmezőn. Az eltemetetlen halottak miatt kitört a „csoma-betegség” (kolera), ezért és az időjárási körülmények miatt nem lehetett üldözőbe venni az ellenséget. Nekese vezette táltosok tanácsára a vezéri tanács úgy döntött, hogy a pusztító fertőző járványveszély miatt, sürgősen vissza kell térniük Hunniába.