Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

A Himnusz

A magyar nyelv a teremtés nyelve. Teremtő energiát generálunk vele.
Mi Magyarok, - tudatosan, vagy nem tudatosan,- a Teremtő Tudat (Isten) népe vagyunk.
Ha nem tudatosan használja valaki a magyar nyelvet, arra azt mondjuk találóan: nem tudja, hogy mit beszél.
Ha tudatosan használjuk, akkor kifejezünk és közlünk vele, alkotásaink és teremtéseink szellemi megnyilvánulása.
Amit mondunk, és ahogy mondjuk, az képeződik le a jövőnkbe, azaz az elkövetkezendő mindenkori jelenünkbe.
Ennek tudatában, szükséges lenne a himnuszunk szövegének kismértékű, de lényegi változtatása!
A jelenlegi eredeti formában, az ezer éves balsors, a nemzeti tragédiák gyászos ismétlődése, egy helyben topogást jelent a nemzet számára. Gyászinduló jelleg helyett, életvidám, nemzet felemelő és útmutató legyen a jövőre nézve, mert amit kifejezünk és teremtünk a himnuszunkkal, a kollektív tudat felerősödésével, az fog bekövetkezni a népünk jövőjében.
Az isten fogalmát is definiálnunk kell, mert isten van sok féle, attól függően, hogy kinek mi az istene és a gonoszság és a pusztítás istene is isten! A mi Istenünk a Teremtő Igaz Isten, A Magyarok Igaz Istene. Nem mindegy, hogy milyen szellemi erőt generálunk!

Kölcsey Ferenc nyomán:

-1-

Teremtő Istenünk áld meg magyar népedet
 
Jó kedvel, bőséggel.
 
Viszály és háború helyett legyen béke e honban.  (Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.)
Hiú ábránd azt hinni még mindig, hogy mi Magyarok valami csoda folytán bármiféle segítségben, támogatásban, vagy védelemben részesülhetünk, függetlenségünkért, szabadságunkért, és az igazságért vívott harcainkban az elnyomókkal, kizsákmányolókkal, és nemzetpusztítókkal szemben. Ez helyett a nemzeti békét és függetlenséget nekünk kell megteremteni, megszilárdítani és megvédeni!

Balsors akit régen tép hozz rá víg (esztendőt) jövőt.
Mi talán csak egy esztendő jó létet érdemlünk?! Mert akkor a többit meg a balsors tölti ki! Akkor hogy várhatunk jobb jövőt?!
Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

-2-

Bújt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjában,
Jelen időben kifejezve, ez azt jelenti, hogy most is és mindig üldözöttek vagyunk. A nyugat üldözöttei. Ha nem úgy táncolunk, ahogy ők zenélnek, de van, amit minden magyar embernek tisztán kell látni. Képletesen szólva, nekünk van saját magyar zenénk. Magas kultúrájú 5 fokozatú pentatonikus népzenénk, amire táncolunk, szintén a  saját néptáncunkkal. Ezek nekünk, nem az elmebeteg Beat-korszakban alakultak ki, mint a nyugati zenék és táncok többsége, hanem több ezer évvel ezelőtt, ami nekünk, magyaroknak mindenkor aktuális műveltségi kultúra, örök értékek! Ennél fogva a nyugati üldözöttséget a hátunk mögött tudhatjuk, múltidőben.
 Szerte nézett, s nem (lelé) lelte honját e hazában.
Jelen időben a mindenkori kivándorlókat és külföldi munkavállalókat jelenti, akik már lemondtak a saját hazájukról.

Bércre hág-ott  és völgybe száll-t
Szintén jelen időben fejezi ki, ami folyamatos sors hányatottságot jelent.

Bú s kétség ( mellette,) gyötörte,
A fenti jelen idős kifejezések következménye a folyamatos (jelenben, jövőben) bú s a kétség.

Vérözön volt lábainál, S lángtenger felette.
Háború és a pusztulás, ami a jelen idős kifejezésekből következően, újra és újra bekövetkezik!
/a szerkesztő/