A Magyar Himnusz

  A magyar nyelv a teremtés nyelve. Teremtő energiát generálunk vele. Mi Magyarok, – tudatosan, vagy nem tudatosan – a Teremtő Tudat (Isten) népe vagyunk. Ha nem tudatosan hasz-nálja valaki a magyar nyelvet, arra azt mondjuk találóan: nemtudja, hogy mit beszél. Ha tudatosan használjuk, akkor kifejezünk és közlünk vele, alkotásaink és teremtéseink szellemi megnyilvánulása. Amit mondunk, és ahogy mondjuk, az képeződik le a jövőnbe, azaz az elkövetkezendő mindenkori jelenünkbe.

  Ennek tudatában, szükséges lenne a himnuszunk szövegének kismértékű, de lényegi változtatása!  A jelenlegi eredeti formában, az ezer éves balsors, a nemzeti tragédiák gyászos ismétlődése, egy helyben topogás a nemzet számára. Gyászinduló jelleg helyett, életvidám, nemzet felemelő és útmutató legyen a jövőre nézve, mert amit kifejezünk és teremtünk a himnuszunkkal, az a kollektívtudatban felerősödve következni be a népünk sorsában, jövőjében. Nagyon fontos, hogy az isten fogalmát mielőbb definiáljuk, mert isten van sok féle, attól függően, hogy kinek mi az istene és a gonoszság és a pusztítás istene is isten! Az zsidó ószövetségi népirtó isten nem csak a zsidó vallás istene, hanem a kereszténység „Atyaistene” is, és a fia Krisztus szintúgy. Ha mi keresztények az „istenhez” imádkozunk, akkor ezeket az isteneket tápláljuk magunkból a szellemi - lelki energiánkkal. Ugyanakkor több mint ezer éve pusztul a nemzetünk, mert mi magunkra nincs elég energiánk. A mi Istenünk a Világteremtő Igaz Isten volt, a Magyarok Igaz Istene az ŐsTen. Nem mindegy, hogy milyen szellemi erőt generálunk, különösen nem a himnuszunkkal!

  A Himnuszban súlyos időanomáliák vannak, ami leképződik a nemzet ezer éves idegen nyugati keresztény zűrzavarában és folyamatosan pusztító ellenenergiákat termel vele a nép magának. Az ördög a részletekben van. Helyesen, építőjellegűen így kellene hangzania:

Kölcsey Ferenc nyomán, a szükséges változtatásokkal:

-1-

Teremtő Istenünk áld meg magyar népedet
 
Jó kedvel, bőséggel.
 
Viszály és háború helyett legyen béke e honban.  (Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.)
Hiú ábránd azt hinni még mindig, hogy mi Magyarok valami csoda folytán bármiféle segítségben, támogatásban, vagy védelemben részesülhetünk, függetlenségünkért, szabadságunkért, és az igazságért vívott harcainkban az elnyomókkal, kizsákmányolókkal, és nemzetpusztítókkal szemben. Ez helyett a nemzeti békét és függetlenséget nekünk kell megteremteni, megszilárdítani és megvédeni!

Balsors akit régen tép hozz rá víg (esztendőt) jövőt.
Mi talán csak egy esztendő jó létet érdemlünk?! Mert akkor a többit meg a balsors tölti ki! Akkor hogy várhatunk jobb jövőt?!
Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

-2-

Bújt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjában,

Mivel ez jelen időben hangzik el a himnuszban, azt jelenti, hogy most is és mindig üldözöttek vagyunk! A nyugat üldözöttei, mert mindig a nyugattal, vagy a nyugat miatt voltunk háborúban, mert ezer év alatt a rablógyilkos nyugati judeo-kereszténységnek kerestük a kedvét és szolgáltattuk ki magunkat a nyugatnak és még imádtuk is az isteneiket, amitől „mint a kéve széthullt nemzetünk”.

Múlt időben kifejezve a nyugati üldözöttséget a hátunk mögött tudhatjuk, milliónyi emberáldozattal.

 Szerte nézett, s nem (lelé) lelte honját e hazában.
Jelen időben a mindenkori kivándorlókat és külföldi munkavállalókat jelenti, akik már lemondtak a saját hazájukról.

Bércre hág-ott  és völgybe száll-t, 
Szintén jelen időben fejezi ki, ami folyamatos sors hányatottságot okoz.

Bú s kétség ( mellette,) gyötörte,
Itt is a jelen idős kifejezések következménye a folyamatos (jelenben, jövőben) bú s a kétség.

Vérözön volt lábainál, S lángtenger felette.
Háború és a pusztulás, ami a jelen idős kifejezés miatt (ami elfogadás), újra és újra bekövetkezik!
/a szerkesztő/