Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Más népek származása 1 /a zsidó nép/

A kiválasztott nép /Jehova "Atyaisten" kiválasztott népe/

A zsidók tisztázatlan eredetűek voltak, saját magukról is hazudtak. "Tilos" volt kutatni a múltjukat. A bibliai történetük Kr.e.~1800-tól, Ábrámtól és Sáraitól indul, ezek hun-magyar eredetű nevek, amelyek értelme, ábrándozó és sáros területről származó. Ugyanis Ábrám és a felesége Sárai Úrból származtak, az ősi mezopotámiai városból, ahol hun népek éltek. Később bibliai átírással, azaz hamisítással lett belőlük Ábrahám és Sára. Mózes, a bibliai vezetőjük, feltehetően kitalált személy volt, mert kb. ezer évvel korábban, egy Babilóniában élő személy történetét másolták le a mózes-kosaras történettel, a babilóniai fogság idején. Mózes a pusztában vándorlás során, nem írhatta meg a legalább ezeroldalnyi un. Mózes 5 könyvét. Ha tudott volna írni, olvasni, akkor sem lett volna hol és mire írnia. Ezért feltehetően egyetlen oldalt sem írt és mire írt volna, mikor zsidók a papiruszt még hírből sem ismerték, nemhogy készíteni tudták volna. A teremtés történetekhez, csak úgy, mint a „mózesi történet”-hez, a babilóni „fogságban” jutottak hozzá, ellopva és átírva a maguk művének hazudták, megváltoztatva benne a neveket, a helyszíneket, az eseményeket, csakúgy, mint a „vízözön" zsidósított változatát. 

Mint szemitaszármazású népről azt tudni, hogy kezdetben az Arábiai-félsziget északi részén élt félsivatagi nomád nép volt kecskéket legeltetve. Ezeknek a törzseit gyűjtötte össze Elil fia Ninurta, a háborúság annunaki istene és felfegyverezve, Enki fia Marduk ellen vezette őket i.e. 2300 körül, gyilkoltatva a szumír lakosságot, területszerzés miatt. Ez volt, az akkor még akkádoknak nevezett „kiválasztott” nép rablótámadása, a fejlett és békés szumír nép ellen. Később, a Földközi tenger partjai felé húzódva raboltak, fosztogattak, mert a fejlett mezőgazdaságot nem tudták működtetni. Megtorlásul az akkori egyiptomi fáraó, óriási megsemmisítő csapást mért rájuk Armageddonnál (Megiddo) 2100 körül, amit máig is emlegetnek, mint világvégét. A fáraó a győztes serével a még életben maradottakat elhurcoltatta egyiptomba rabszolgának. Ninurtának a szemita-akkád földi serege megsemmisült, de a testvér-harcot folytatta Marduk isten ellen, felhasználva ellene az anunaki légi-hadsereget. Marduk által – a használati jogosultság miatt elfoglalt – sínai űrrepülőtér ellen atomtámadásra adott parancsot, amelynek hatására a Sínai-félsziget, Kánaán déli része, a teljes Arab félsziget, és Dél-Mezopotámia sivataggá változott, az élővilág kipusztult. Az annunaki királyok („istenek”) és asszonyaik elmenekültek a Földről.

  Később i.e. 1800 körül, a Földre titokban, speciális anunaki katonaialakulattal visszatért Ninurta, Jehova néven, a népének vereségéért bosszút állva. A kiválasztott népének maradékát, az egyiptomi rabszolga kolóniát „kivezette” egyiptomból, sátáni módszerekkel, 7 csapással pusztítva a fáraó népét. A további gyikosságok, mészárlások – a kánaáni magyar nép, a hettiták, és a többi nem szemita fajú nép öldöklése – ismertek a bibliai ószövetségből.

A szemiták további történelme során elkövetett mérhetetlen emberiségellenes zsidó bűnök a két világháború között felszínre kerültek, ez a múltjuk akkor sokak számára ismert volt, de ahogy folyamatosan és alattomosan újra beépültek a társadalmakba és beszivárogtak a politikába, a gyógyszer bizniszbe, az oktatásba, a pénzvilágba, ezek az ismeretek róluk elhalványultak, majd a félrevezető propagandával eltűntették a köztudatból.
A történelem során nem emberi módon nyilvánultak meg, emberellenesen raboltak, gyilkoltak az ó-szövetség óta. Jehova által fanatizált, aberrált nép, Jehova kiválasztott népe. A zsidó vallásúaknak tiltott a más fajúakkal való házasság, vagy szexuális érintkezés. A magukra adó népek is kivetették magukból a velük keveredetteket. Brutálisak, kegyetlenek voltak az emberekkel és az állatokkal, pusztították a természetet! Pl. az ó-szövetségbeli mészárlásaik és Kánaán népének legyilkolása a csecsemőtől az aggastyánig, hogy elfoglalják a Kánaániták javait. Később a Hettiták tömegmészárlása Dávid „király” korában és csecsemők sziklákhoz vagdosása, amint az a zsoltárok könyvében le van írva!!!
A saját történelmük hamisítása után más népek történelmét is meghamisítják!
A Magyarság kereszténység előtti több ezer éves történelmét az Egy(ség) Igaz Isten-hitünkkel lehazudják, rovásírásainkat, amihez hozzá jutottak elégették (pl.: a Veszprémi Tárkányrováskönyvtár felgyújtása), a judeo-kereszténységet meg ránk erőszakolták lepogányozva a Magyarságot. Az első királyt, a pápa bábját (Istvánt) törvénytelenül és gyilkosságok sorozatával juttatták hatalomra!
Gátlástalanságukkal világhatalomra törekednek, háborúkat gerjesztenek, sátáni megtorlásokkal!
A korabeli hírforrások szerint a holokauszt előtt, a „templomnak” nevezett zsinagógájukban, elrabolt gyerekeket, embereket kínoztak, öltek ("feláldoztak" a vérszomjas istenüknek), gyűlölködtek, üzleteket, és összeesküvéseket kötöttek (pl.: cionizmus)! A héber nyelvezetük, a hangképzésük ismeretlen földönkívüli eredetű kódnyelv. A Biblia ezen a nyelven titkos kódolt iromány, amelyben elrejtve szerepelnek az emberiség tragikus pusztításai. Külön, „gettósított” formában éltek és élnek, elzárkózva más fajúaktól! A másság (a beteges emberi viselkedés) elfogadását követelik meg, züllesztve a társadalmakat. Ahová beszivárogtak, ott a társadalmi normákat nem hajlandók elfogadni, szívükben ellenségesek, élősködők és uralkodni akarnak a nép felett!
Gyilkosságokat, becstelenségeket ünnepelnek, pl. a Hanuka ünnep karácsonykor.
Társadalomellenes és felforgató tevékenységeket folytatnak, titkos társaságokat és pénzforrásokat működtetnek. (Szabadkőművesség, Jehova „Tanúi”, Hit Gyülekezet, Holokauszt biznisz, Szcientológia, Engiók).
Hazudnak, cáfolnak és embertelen álnokok, többségükben liberálisok, a társadalom züllesztői. Ők az emberiség ragálya, más nemzetekben a belső ellenség!
A kommunizmus internacionalizmusa és a kereszténység globalizmusa után, most pénzügyi globalizációba akarják kényszeríteni az emberiséget, hogy egy világkormánnyal átvegyék ismét a bolsevista hatalmat. Azt akarják elérni, hogy mikrocsippel irányítsák az embert, mint engedelmes és kiszolgáltatott rabszolgát.
Előszeretettel használják fel hazugsággal, megtévesztéssel, reklámokkal a mit sem sejtő naiv embereket a céljaik elérése érdekében! A közösen elkövetett gazságok, aljasságok és haszonlesés az összetartó erejük, a többi csak ennek az elkendőzése és álcázása. A reklámok, a szép szavak, az ígérgetés (liberális pártok), csak csalétek az emberek feletti elnyomó és kizsákmányoló hatalom újbóli megszerzésére!
Josephus Flavius, hiteles és elismert zsidó történelemíró, A zsidó háború című könyvéből kiderül, hogy a bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ókorban és a középkorban is volt, a Szovjet-bolsevizmusnál sokkal rosszabb bolsevizmus, a Jehovai ó-szövetség és a Krisztusi új-szövetség. A népirtó gyilkos módszereket, nem csak idegen népek, hanem saját fajtájuk, saját népük és vezetői ellen is folytatták („szent” István királysága, inkvizíció, stb.).
Josephus Flavius zsidó volt! Százezres galileai hadsereget vezetett két római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen. A rómaiak megverték és legyőzték, de az még mit sem változtatott zsidó hazafiságán. Flavius akkor állt lélekben is az addigi ellenségei, a rómaiak oldalára, mikor látta, hogy a nagyra becsült Templomot hirtelen megszállja a zsidó csőcselék, a mob és Jeruzsálem fölött úrrá lesz egy olyan terrorista,- bolsevista hisztérikus pszichózis, amelynél véresebbet, kegyetlenebbet nem vitt véghez se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij. (De a zsidó származású keresztény főpapok vezette inkvizíció a középkorban, az már igen!)
A Titus és Vespasianus légiói által megközelített Jeruzsálem bel állapotairól, az ókori zsidó terrorizmusról így ad hírt a korabeli szemtanú történetíró:
"A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton, útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és a fiatalságot megkötözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halogatásával többeket párthívükül megnyerhetnek..."
Mik ezek, ha nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU módszerei?
Josephus Flavius folytatja:
"Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kellett elszenvedniük, testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kínzástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját! Tizenkétezer ember pusztult el így".
A zélóták gyilkolási dühe, - írja Flavius - főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogyha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt Goriont, származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban a szabadságot!"
A bolsevizmus alantassága ott lángolt már a római légiók által ostromolt Jeruzsálemben is. "A nagy bűntényekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanaz a büntetés volt, a halál, s ez elől csakis az menekült, aki alacsony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt".

Egyenesen rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó terroristák hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait. A zsidó terroristák, "ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók valamit esznek, nyomban bedöntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megverték; a nőket, akik markukban valamit rejtegettek, megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a valamit is rágcsáló gyereket a földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket a zsarnokok elé kísérték s egy részüket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a rómaiaknak". (Keresztény inkvizíció, Szovjet és Rákosi koncepciós-perek)!

"Az uralom fölött egymással mindkét részről villongásban voltak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gaztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi borzalmat emberemlékezet óta, egy nemzet sem volt még féktelenebb a gonoszlelkűségben".
Nem egy útszéli antiszemitának, vagy "elvadult náci gyilkosnak", hanem a galileai hadak "héber főparancsnokának" józan és félelmetes ítélete ez saját nemzete fölött.
A hátunk borzong tőle, ahogy idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, arról az asszonyról, aki „éhségében megsütötte a fiát".
A héber hadvezér és későbbi történetíró állításait 1900 éven át tényekként fogadta el a világ és a tárgyilagos történetírás. Ezek szerint, egy Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát. "Te nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius - kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utólért, mint a rabszolgaság, ezektől a lázadók, még rettenetesebbek. Légy hát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy meséje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát és miután megsütötte, a felét megette...
Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnálkozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meggyűlölték ezt a nemzetet. A cézár pedig, azért Isten előtt beszámolt magáról, mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette nekik, hogy mindazok a gazságok, amiket korábban elkövettek, feledve lesznek".
A türelmes rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevisták felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 (talán 160.000?) zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején.
Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:
"Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel benneteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímélettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlatomat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel"- fejezi be Flavius,- aki ezután már csak cézár római diadalmenetéről ír.
A divus caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, ezer évekre terjedő szerencsétlenséget, (mint afféle pestist) szabadít a világra. Mert, nem oktalan "antiszemita" az, aki azt mondja, hogy a zsidóság a békétlenség,- a héber Flavius szerint is - a "féktelen gonoszlelkűség" népe (az ó-szövetségi Jehova, a keresztény „Atyaisten” kiválasztott népe).
/Történelmi tanulmány: Magyar Rezervátum 1997 alapján/