Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

A keresztelés, névadással leplezett okkult rituálé

Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell az Essénusok történetét és kik az Esszénusok.
A Holt-tengeri tekercseket a Holt-tenger partján levő egykori esszénus település fölötti hegyekbe vájt barlangokban elrejtve találták meg a zsidók a II.Világháború után 1947-ben, visszatelepülésekor Palesztínába. A tekercsek vizsgálata során Schiffmann kifejti, hogy „a középkori muzulmán és karait írók a X. és XII. században Magharia barlangok”-nak nevezték a helyet. A zsidó írók a biblikus időkben, elleplezve az eredeti nevet, ó-görögül Esszénusoknak nevezték őket. Csakúgy, mint a Pártus Birodalmat sem a tisztességes nevén nevezték, hanem Galileának (idegenek földjének). Próbálták „barlang-szekta” kifejezéssel is bemocskolni, azt a nagyon ősi népcsoportot, akik előbb ott éltek Kánaán földjén fejlett városokban, mint ahogy a zsidók egyáltalán léteztek! Ők már a görög Hellén időktől (Sumér korszaktól) ott éltek, egy Kánaánita népcsoportként békében, amíg a zsidók be nem tették a lábukat Kánaán földjére. A zsidók kánaáni mészárlását ők túlélték, mert messze a sivatagos holttenger partján volt a településük. Kumráni Maghari település feltárása:

Tehát a középkorban is már köztudomású volt, hogy az ókorban Qumranban létezett egy kulturált Maghari Közösség messze a zsidók bevonulása előtti időktől, i.sz.68-70-ig a zsidó háborúig, amikor a zsidók rájuk támadtak, kirabolták és lemészárolták őket családostól, ahogyan a Kánaánitákat kb.1500 évvel korábban! A zsidók a rómaiak támadására fogják, csak hogy a rómaiaknak semmi okuk nem volt messze a sivatagos holttenger partján a Maghari népcsoportot megtámadni, sokkal inkább volt okuk a zsidókat támadni az agresszív folytonos háborgásuk miatt.
Ez a nép egy Maghari (Magyari) népcsoport volt, amit a zsidók eltitkoltak, ki nem mondtak és le nem írtak soha a bibliába és máshol sem. Ez is áttételesen, alapos kutatással derül ki.


Dr. Endrey „Útban Magor felé” című tanulmánya rávilágít azokra a bibliai héber szövegekre, ahol a Magor név előfordul:
Jeremiás írása (6:21-25) „népnévként” írja le magor-t:
Ímé, magor nép jön el az északi földről és nagy nemzet serken fel a földnek végéről. Kézívet (íjat) és kopját ragad… szavuk zúg, mint a tenger és lovakon nyargalnak…Ki ne menjetek a mezőre, mert rémület fenyeget körös-körül.”
(Ez arról szól, hogy az észak-kaukázusi lovasharcos magyarok (ők voltak a magorok) megtorolták a kánaáni Maghar testvéreik lemészárlását Kánaán elfoglalása után).
Ismét hivatkozik Jeremiás könyvére (20.3.), ahol megtalálható a magor missaib héber kifejezés, mely annyit jelent: magor rémület. A „rémület fenyeget” héberül = magor missaib.
Dr. Endrey a „Magor” országot, őseink egyik birodalmát a Észak-Kaukázus-ban, a Kur folyó völgyében írja le és kellőképpen bizonyítja is.
De térjünk vissza a Magaria szóhoz, illetőleg ahhoz a tényhez, hogy Qumran lakói a „Magarians”-nak nevezettek (angolosan), azaz magyarok voltak.
Mindhárom ókori zsidó író – Flavius Josephus, Pliny és Philo – ismerte a Magor szó héber értelmezését, ezért tudták, hogy ezek a qumrani lakosok – a Maghariak – nem voltak zsidók, sem Jézus hívők, sem a Mózesi törvények követői, annak ellenére, - azért mert kulturáltak voltak és így emeljék a zsidó tekintélyt - zsidóknak, sőt zélótáknak is hazudták őket az írásaikban.
Ez a három író arra törekedett már a kezdeti időben, hogy az utókornak csak olyan írás maradjon meg, mely mindent a júdaisághoz csatol. Ezért nevezték el Qumran Maghari lakóit „essenes”-nek és úgy sorolták be őket a júdaizmus tanai közé, mint „zsidó szektát”.
Ugyanis az „essene” elnevezés görög. Miután mind a hárman (Josephus, Pliny és Philo) görögül írtak (az írásaikat görögből fordították sokkal később héberre), az általuk használt „essenoi” vagy „Essaioi” (Esszénus) név csak a görög megnevezése a qumrani közösségnek. De az eredeti Maghari nevet egyikük sem írja le és csak a megtalált Holt-tengeri írásanyag részbeni kiértékelésekor derült ki, hogy a qumrani közösség valódi és igaz neve: MAGHARI. Azaz Magyari Közösség. Ez volt az ősi magyar vallás neve.
A mai korban is a zsidó nép reakciója ugyancsak az eltitkolás, az „elhallgatás”, az ügy ellaposítása. Elhallgatni az igazságot az Igaz Isten és az emberiség elleni bűntett!
Ez a MAGYARI Közösség, gnosztikus (tudós) Teremtő Egy(ség) Igaz Isten-hitű volt, ellene voltak a zsidók vallási fanatikusságának, amellyel a mózesi törvényeket ajnározták. A zsidók fanatikusságától tartva, Qumranból nemcsak monostort, hanem erődöt is csináltak a zsidók esetleges hisztérikus támadása miatt, tanulva a Kánaániták tömegmészárlásából.
A Maghariak már akkor képesek voltak papiruszt előállítani és gnosztikus filozófiai tudásukat papirusz tekercsekre lejegyezni. Írásaikat elrejtették a zsidók pusztításai elől a közeli szikláshegyi barlangokba.
Az ő érdemük a ma használatos gyakori, a kereszténység által, kisajátított és ma is használt Magyar fonetikus nevek megalkotása, - tisztesség adassék az embernek születésétől fogva,- gnosztikus szellemiség jegyében.
Ellentétben a judeo-keresztény dogmákkal, amely a sötét középkorra jellemzően, születésétől fogva (eredendően) bűnösnek tekinti az embert, hogy ezzel az ürüggyel egy leplezett beavató szertartással „vízzel megkereszteljék”, és még magatehetetlen újszülött korban elkötelezzék a szülőkkel együtt, a titkos hüllőhatalmi keresztény egyháznak. A vízzel való keresztelés a Vízistenhez, a Drakó-hüllőfaj teremtőjéhez való kötődést jelenti, nem pedig a Világteremtő Igaz Istenhez. Ez azért titkos beavató szertartás, névadással összekötve, mert az emberek előtt titokban tartják ezt a valódi jelentőségét. Teszik ezt azzal a névadással együtt, amely neveket és dokumentumokat a zsidók a kumráni Maghari Gnosztikus Közösség legyilkolásával raboltak el és juttattak a keresztény egyház részére a megalapításakor. A keresztény egyházat a judeo-zsidóság alapította Rómában. Ezért nevezzük judeo-kereszténységnek és római-katolicizmusnak.
Néhány példa Maghari (Esszénus) nevekre:
Ádám, Éva, Áron, János, Mátyás, Anikó, Judit, Mari, Marina, Mária, József
Néhány példa Judeo-zsidó nevekre:
Lévi, Máté, Káleb, Noé, Jáfet, Rafael, Ráhel, Jakab, Dániel, Elizeus, Mirjam, Josuf
A szülőknek nincs emberi joguk és felhatalmazásuk a gyermekük életét szellemileg és lelkileg lekötelezni és egy ismeretlen titkos hatalomnak, vallásnak kiszolgáltatni! Egy sima névadáshoz van joguk a szülőknek, de nem zsidó-keresztényi víz- kereszteléssel, mert az már felajánlás a titkos háttérhatalomnak! A vízkeresztelés a zsidó vallás része, akik a vizben történt megkeresztelkedéssel szövetségbe léptek és felajánlkoztak a tömeggyilkos Jehovának, aki később az „új szövetség Atyaistene” lett.
Az igazán korrekt keresztelés, a magyaroknál és a hun-népeknél volt és van, ami az újszülött névadása után, a felnőttkori TŰZKERESZTSÉG, amikor is felnőtté váláskor önállóan dönt az egyén a saját nevéről, hogy megtartja, vagy megváltoztatja a nevét, amely a legjobban kifejezi az egyéniségét és megfelel a születése kori energiahatásoknak és élete küldetésének. Ezeket a neveket tartalmazza a hun Féran Naptár, vagy az ősi Magyar nevek gyűjteménye. A Tűzkeresztség nem csak a vízjegyben, hanem mind a négy lét elem jegyében történik: a Tűz, a Víz, a Föld, és a Levegő jegyében. Így teljesedhet ki az Egyéni Emberi Élet, elkötelezettség mentesen!
Az rejtőzködő háttérhatalom titkolja a valódi létét, világszervezeteit, titkos beavatásait, mert az elkötelezett embereket csak így tudja hamis istenhittel áltatni, létbizonytalansággal, megfélemlítéssel a hit jármába fogva tartani, így tud élet-halál ura lenni.
Ezt az elkötelezettséget felnőttkorban, független, szabad akaratú emberekkel már nehéz lenne kialakítani. Gyerekkorban még könnyű szülői beleegyezéssel a vízkereszteléssel az „atya” (titkoltan Jehova), a „fia” (Krisztus), és a „szent lélek” (az keresztény uralkodó szellem) jegyében. Felnőttkorban csak önkéntes beleegyezéssel lehetséges, ha nem elég tájékozott valaki és nem tudja, hogy mit csinál!