Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Az Annunakik „tündöklése”, bukása és visszatérése

/A Föld bolygó megszállása és sátáni leigázása/


NIBIRU az annunakik bolygója, amit a halál bolygójának is neveznek. Megállapítható, hogy Nibiru valahányszor visszatért a naprendszerbe, mérhetetlen katasztrófákat okozott, halál és pusztulás kísérte. Társadalmi, tudományos, és technikai fejlődés előmozdítással, az emberiség nagyobb mértékű kiszipolyozására tehettek szert. Csupán a rabszolgaság fenntartásával (pl.:római birodalom) már nem elégedtek meg.

Egy hold nekiütköztetése a Tiamat bolygónak:


Tiamat/Proserpin elpusztítása

A tudósok kiszámolták, hogy a Vízözön előtt a Nibiru kb. 3.600 évente tért vissza, azonban ez is kisebb eltéréseket mutat (maximum 50 év). Azonban a Vízözönkor valami történt, mert a 3.600 év rövidebb lett. A Nasa Voyager 2 űrszondája kimutatta, hogy az Uránusz Miranda nevű holdja, más mint az Uránusz többi holdja, mintha egy idegen hold lenne. Kiszámolták, hogy kisebb rendellenesség észlelhető az Uránusz és a Neptunusz mozgási pályáján. Kimutatták, hogy valamilyen hirtelen esemény nyomán változott meg mindez kb. 13.000 évvel ezelőtt, abban az időben amikor az ősi hun leírások szerint, Atlantiszt egy holdütköztetéssel elsüllyesztették, mérhetetlen katasztrófát okozva a Földön. Azóta a Nibiru periódusa 3.450 év, várható visszatérése ez időszámítás szerint 2 900. A Nibiru bolygó léte és mozgása ma már elfogadott, és magyarázatot is ad az eseményekre. A Vízözönkori visszatérésekor a Nibiru egyik holdját az Uránusz körüli pályára állították, és az új hold, mai neve Miranda. Ezáltal módosult az Uránusz és Neptunusz bolygók Nap körüli pályája. Érdekes dolog, hogy a Miranda nevű hold erősen hasonlít több szempontból a mi holdunkhoz, mely a Teremtés Eposz szerint a Nibiru, Kingu nevű holdja volt, mielőtt a Nibiru Északi Szél nevű holdját ütköztették a Tiamat-tal (más néven: Proserpin), amely a Mars és a Jupiter közötti pályán /ami már csak törmelék (aszteroida) övezet/ keringett és az ütköztetés következtében megsemmisült a rajta lévő élettel együtt!

Valószínűleg a Földdel történt üköztetést, Atlantisz elsüllyesztését is ezzel a holddal hajtották végre, azért van olyan sok sérülés rajta. Atlantisz elsüllyesztésével okozott pusztítással, világvége félelmet keltettek az emberiségben. Később a Kis-Ázsiai térséget megszállva, a Nibiruról érkezező annunakik  Sumériában a megfélemlített földi emberekkel már isteneknek neveztették magukat. Gátlástalan hatalomvágyuk, kizsákmányolásuk, szeretet nélküli gyűlölködésük végül egymás királysága elleni harchoz és atomháborúhoz vezetett Kis-Ázsiában, tönkretéve a Szíriuszi segítőinkkel több ezer év alatt létrehozott virágzó társadalmat.
A mai i.e. 4000-4500 között a Sumér társadalomban a hüllők teljesen átvették az irányítást és Suméria i.e.2100 körül már elpusztult.  A társadalmi berendezkedés, mely ez idő alatt hüllő istenek irányítása alatt állt kis-királyságokra osztva, az oszd meg és uralkodj hüllő-elv szerint, 2.000 év leforgása alatt kezdett elviselhetetlenné válni a számukra. Az ok, a sok háborúskodás, ellenségeskedés. A háborúskodás igazi okai maguk az „istenek” voltak. Ennek következtében kezdett zűrzavar uralkodni a sumer területeken.

Az Enki és Enlil utódok különböző városok felett uralkodtak és mindent megtettek,hogy elfoglalják a másik fél területét. Ekkor történt az Akkád támadás. Az akkádokat, amely egy szemita fajú nép volt/ felfegyverezték és neki uszították a gazdag Sumériának. A virágzó Sumériát a rablógyilkos akkád haddal kiraboltatták és az ősi hun szorgos,-tehetséges lakosságot halomra gyilkoltatták és elfoglalták a városokat. A rablógyilkosok jóléte csak rövid ideig tartott, mert fejlett gazdaságot már nem tudták tartósan működtetni. /Patkány forradalom/.
Másik komoly probléma volt, hogy a Sínai Félsziget és környéke az Enlil klán irányítása alatt volt, míg Marduk király, Enki elsőszülött fia, Babilon feletti uralmában, nem fért hozzá semelyik űrrepülőtérhez. Marduk a babilóniai íjfeszítő lovashaddal háborút indított a működő űrrepülőtér elfoglalásáért, a Sínai Félszigeten. Marduk katonai sikerei miatt, ekkor már az Enlil utódok kezdték bizonytalanságban érezni magukat, igyekeztek új, a sumér területeken kívüli városokat elfoglalni, azonban nem sok sikerrel. A kudarcok arra ösztönözték az Enlil utódokat, hogy a biztonságuk érdekében új leszállóhelyet építsenek. Erre a mai Peru területén került sor.
Ezt bizonyítják a fennsíkokon a Nasca-vonalak és egyéb leszálló helyek. Közben Marduk király elfoglalta az űrrepülőtér környékét, a Sínai-félszigeten. Enlil a földi parancsnok látván, hogy vesztésre állnak, radikális lépésre szánta el magát. Végső megsemmisítést tervezett, inkább vesszen a leszállóhely, minthogy Marduk kezébe kerüljön. Az istenek és leszármazottaik tanácskozásra gyűltek össze, hiszen dönteni kellett, egy végleges fegyver bevetéséről, ez volt az atomfegyver, melyből hetet akkor már az Ararát hegységben tároltak, Babilontól keletre. Azonban ennek alkalmazását csak Annu, a Nibiru uralkodója engedélyezhette. Mindez i.e. 2.024-ben történt. A katonai helyzeten túl, félelem misztikus oka az volt, hogy a csillagjegy naptár szerint eddig tartott Enlil kora (a BIKA), ettől kezdődik a KOS, azaz Marduk ideje. Azt nem tudni, hogy a csillagászati naptár, vagy az abban vetett hit befolyásolta-e a döntésüket, de eddig tényleg az történt, amit Enlil a parancsnok akart. Viszont innentől kezdve a sumer területek valóságos uralkodója Marduk lett. Enlil elvesztette hatalmát és az új kontinensre menekül. A  háborús gyűlésen szinte mindenki ott volt, aki számított, Enki szólt a végső fegyver bevetése ellen, szót emelt az ártatlan emberek életéért, hiszen ő még emlékezett, mikor saját bolygójukon a Nibirun atomháború dúlt, szintén a saját hibájukból. Ennek szörnyűségét csak azok tudták, akik a Nibirun születtek. Az összejövetel részese volt Anu is rádiókapcsolat révén és hosszas gondolkodás után igen mondott. Agresszív fajgyűlölő politikájuk lévén, több mint 100.000 évvel korábban hét darab atomrakétát hoztak űrhajókkal és az Ararát-hegységben tárolták. A tervezett eseményt az istenek is fontosnak és veszélyesnek tartották, ezért a kijelölt esemény előestéjén többen is naplóikba bejegyezték saját verziójukat, melyben magyarázták, igazolták döntésüket, szégyellve, hogy ennyi ember halálát tervezik azért, mert ők egymás ellen harcoltak.

Így történt, hogy i.e. 2.024-ben atomrakétákat lőttek ki a Sínai félszigetre, az űrrepülőtérre, a Holt tenger közelébe, amely akkor még nem volt holttenger. Az eseményt teljesen részletesen elmesélik a fennmaradt ősi sumér leírások, a vakító fényeket, a gomba alakú felhőket, a teljes pusztulást.
(Így már érthető, hogy mért tartják még ma is titokban a több tízezer ősi sumér agyagtáblák tartalmát, amely szövegeket az ősi hun-magyar rovásírással lehetett megfejteni). A Sínai Félszigeten pontosan a leírásoknak megfelelően jól láthatóak a kráterek, törésvonalak, az érintett területen oda nem illő megfeketedett kőzet található, mely természetellenesen magas arányban tartalmazza az uránium 235-ös izotópját, illetve egyértelműen bizonyított a természetellenesen magas hőmérséklet egykori hatása. Mindezek mellett a Holt Tenger déli részén a romok őrzik a radioaktivitást, illetve a tengerbe folyó vizek magukkal vitték a radioaktív port. Bár a rakéták nem voltak túl nagy erejűek, azaz inkább helyi hatása volt mindnek, mégis az istenek a támadás éjszakáján fejvesztve menekültek kellő távolságban fekvő, biztonságosnak vélt városaikból.

Úr városából menekült Nannar és Ningal, Enlil és felesége Ninlil elhagyták a parancsnoki várost Nippurt, Ninmah elhagyta Kesh városát, Inanna/Ishtar elhagyta  Erech városát, melynek éppen királynője volt, Ninurta és felesége Bau elhagyták Lagasht. Az istenek repülve távoztak, a városokból, figyelmeztették a lakosságot is a közelgő veszélyre, arra bíztatták az embereket, hogy fusson ki merre lát, mentse az életét. Az emberek nem értették, a helyzetet és gyakran kételkedtek, hiszen ilyet még nem éltek át. Az ok, amiért menekülni kellett az volt, hogy megfordult a széljárás és a biztonságosnak vélt távolság már nem lett biztonságos, a szél, a radioaktív felhőt a sumer városok felé sodorta.

Ennek tragadiának sem az emberek viselkedése volt az oka, hanem az istenek összeférhetetlensége. A régészeti leletek filmszerűen leírják az eseményeket. Ninurta (Enlil elsőszülött fia) és Nergal, repülőgépről indították a rakétákat. Minden rakéta éles csíkot húzott maga után, majd becsapódáskor egy hírtelen vakító villanás, hatalmas légnyomás, majd szép lassan egy gomba alakú felhő emelkedett fel. Lassan a gomba alak eltűnt, a felhő szétterült, és ezzel együtt eltűnt az ég. A robbanások után a szétterült felhők egyesültek, majd hamarosan feltámadt a szél és nagy felhőtömeget el kezdte terelni a sumer városok felé a mai Arábián keresztül, melynek nyomán az élet kipusztult, a térség sivataggá változott. Az annunakik nem hitték, hogy ilyen vége lesz a tetteiknek, a legtöbbjük már a földön született és csak mesének tartotta, amit az atomháború pusztításáról hallottak a saját bolygólyukon, a saját fajtájukkal. Aki felelősen gondolkodhatott volna, az Anu volt, a Nibiru uralkodója, valamint Enki, Enlil, és Ninurta, akik a Nibiru bolygón éltek, mielőtt megtelepedtek a Földön. Minden elvesztett városról írtak egy elmélkedő történetet, esettanulmányt, mint például Nippuri Elmélkedés, Uruki Elmélkedés, stb.. Ezekben részletesen leírták az a pánikot, azt a halálfélelmet, amely pár perc alatt úrrá lett a városokon, az éjszaka közepén. Úr városában élt Nannar és Ningal, akik úgy döntöttek, nem mennek el, bár a város lakossága elmenekült. Már nappal volt, mikor a szél a radioaktív felhőket a város felé fújta. Az isteni pár a napot és az éjszakát a ziggurat szerű templom pincéjében töltötte. Reggelre a felhőket tovább vitte a szél, ekkor jött rá Ningal, hogy férje Nannar halálosan megfertőződött a radioaktív sugárzástól. Mivel menni már nem tudott, ezért kivitte, majd repülve távoztak kedvenc városukból. Ők ketten voltak az utolsók, az emberek már rég elmenekültek. Hasonló sorsara jutott Ninurta felesége Bau, aki egyedül volt otthonában Lagash városában. A város lakói szerették Bau istennőt, Bau Anyának nevezték, mert nagyon jó természete volt. Férje távol volt, mert éppen a Sínai reptér felrobbantásával volt elfoglalva. Menekülni nehezen tudott, halálos sugárdózist kapott és nem sokkal később meghalt. Eridu, Enki városa már messzebb volt és a halálos szél éppen csak érintette a város szélét. Enki felesége Ninki elmenekült elszállt, mint egy madár, ahogy a leírások mondják, Afrikába távozott a régi kutatási központba. Enki nem menekült el, hanem a városon kívülre ment, kellően távol ahhoz, hogy ne kapjon sugárzást és onnan figyelte a pusztulást. Érdekes módon a legkevésbé érintett terület Babilon volt, Marduk király birodalma, holott éppen ő ellene vetették be az atomfegyvert. Marduk megkérdezte apját Enkit, hogy mit tegyen? A tudós válasza egyértelmű volt, aki tud meneküljön észak felé, de mindenképp figyeljék a szél járását. Aki nem tud elmenekülni, az bújjon a föld alá valamilyen pincébe, és legalább egy-két napig maradjon ott, ha előjön, ne igyon, ne egyen semmit, mert minden mérgezett. A legfontosabb, hogy az embereknek el kell magyarázni, ne nézelődjenek, ne csodálkozzanak egy sosem látott jelenségen, mert a radioaktivitás bár nem látható, de halálos. Azonban a széljárás miatt Babilon nagy része megmenekült.

Az általános sumer látkép azonban borzalmas volt. A városok elnéptelenedtek, akik maradtak, azok az utcákon feküdtek holtan, a városokon kívül mindenhol halottak feküdtek a homokban, a földeken, hasonlóan az állatok, a növényzet pedig pár óra alatt elszáradt, eltűnt. A megművelt területek kiszáradtak és évek alatt sivataggá változtak. Az annunakik 2.000 éves tündöklése alatt a sumér társadalmat kipusztították és ez sem az emberek hibájából történt. A robbanások után több mint 100 évvel kezdett csak feléledni az élet a sumer területeken. Az elhagyatott sumer városokba, a leírások szerint kezdtek beszivárogni a környék népei. Az első évtizedekben, mikor a sugárzás még nagyon erős volt, rejtélyes betegségekről és halálról szólnak a leírások, azonban 200 évvel később, már lakott terület volt, közben a régi sumér városok fizikailag elpusztultak.

Babilónia a szíriuszi segítés fénykorában és a hüllő hatalmi viszályok okozta háborúk után:

Jelenkori kutatások.
2001 április 27-én a Science tudományos folyóirat
közzé tett egy tanulmányt, mely egyértelműen kijelenti,
hogy Irak, Kuvait, és Szíria el sivatagosodása, illetve a
Tigris és Eufrátesz folyók közötti területen a növényzet
visszaszorulása egy, 4025 éve történt hírtelen
klímaváltozás eredménye, mely egy nap alatt következett
be. Ez az egy, a Mezopotámiában történt eseményhez
köthető, azonban fogalmuk sem volt, hogy mi lehetett
egy ilyen esemény. A Föld történelmében még nem
történt ilyen gyors klímaváltozás

A visszatérés:

  Enlil fia, Ninurta (Jehova) hadseregparancsnokkal az élen (ószövetség) és azt követően a krisztusi küldetéssel (újszövetség).

  Az istenek gyors, pánikszerű távozása, valamint az itt maradottak halála, főleg Marduké, kétségbe ejtett a túlélő embereket, hogy az "istenek" is halandók, bár azt már korábban tudták, hogy isten, ki tudja oltani a másik isten vérét. Azonban csak úgy meghalni, mint Marduk, majd fia Nabu? Az annunaki "istenekben" megrendült hitet hamar elfelejtették az emberekkel az akkori vallásokkal, amelyekkel továbbra is istenítették magukat, erősítve a hitet a visszatérésükben. Alig 200 év múlva az atompusztítás után az agresszorok visszatértek, hogy továbbra is szipolyozzák, manipulálják, és uralkodjanak az emberiségen!

  Az emberiség nagy részének a leigázására vallást alapítottak. Enlil fia, Ninurta, aki bevetette az atomfegyvert, unokatestvére Marduk népe ellen, Jehova „isten” néven mutatkozott be, a sumériai Úrszármazású Ábrámnak. Saját fiát akarta megöletni vele, hogy próbárategye istenbe vetett hitét. Később a rivális egyiptomi fáraóktól, kommandós terrorista-osztaggal kiragadtatott egy őslakos népcsoportot (Egyiptomban nem voltak rabszolgák, sem zsidók!), hogy letelepítse és elkötelezetté tegye őket. A menekülés és a Vörös-tengeren átkelés után azonnal le akarta gyilkoltatni velük a háború előtt Marduk által támogatott területeken a ott élő magharok lakta „kánaániakat”. A zsidók, miután beküldték Kánaánba kémeiket és azok visszatértek, a zsidók ellenszegültek Jehovának, hogy ők ekkora, fejlett gazdaságú és kultúrájú népet nem bírnak legyilkolni. Ezért Jehova, Kánaán földjének bejáratától visszafordította és 40 évig fanatizálta, a Sínai félsziget pusztaságában bolyongtatta őket, hogy fogcsikorgatva alkalmassá váljanak a kánaánita magharok legyilkolására.

  Ilyen módon létrehozott zsidóvallás után, következett a krisztusi küldetés. Ez már kellő előkészítésnek tűnt egy globális elnyomó világvallás későbbi megalapításához, a kereszténységhez, amely keretén belül tűzzel, vassal, erőszakkal, álnoksággal, és ármánnyal uralkodhattak a hiszékennyé és engedelmes rabszolgákká, nicstelen zsellérekké tett emberiség felett. Így a középkorban is ők lettek a vallások imádott istenei, a római pogány szobor-istenekbe is behelyettesítve magukat, bálvány istenekké, festményeken és hittérítő ingyenélő papokkal. Az újkorban megint más módszer kellett, a propaganda, a reklámok, a politikai befolyás. Többféle vallási és politikai irányzatot hoztak létre az alapelvüknek, az oszd meg és uralkodj elvnek megfelelően, amellyel az emberiség anyagi, technikai fejlődését és a szellemi, tudati elnyomását és ellehetetlenítését folyamatosan fenntartják.