Visszatérés Ataiszról Eurázsiába

Atlantisz elsüllyesztésével járó totális föld-katasztrófát túlélő hun népek, a Csendes-óceáni Ataisz szigetére /ma Hawaii/ gyülekeztek, ahol mintegy 6000 évet éltek békés egymás mellett élésben, egy közös, de sokoldalú színes kultúrában, miközben az északi féltekén dúlt a jégkorszak és lehetetlenné vált az élet. Amint a hun hajósok jelentették, hogy a Napisten erejétől, az egyenlítőtől északra kezdett elolvadni a vastag jégtakaró az állandó hóviharok megszűntek, kisarjadtak a füves puszták, az elpusztult növényzet helyett újak kezdtek zöldelleni és a túlélő állatok újra elszaporodva benépesítették az erdőket és mezőket, az ataiszi hun törzsek elérkezettnek látták az időt, hogy visszatérjenek az Ázsiai földrészre, majd onnan lassan visszatelepüljenek az egykori élőhelyükre, az eredeti hazájukba.

Az Indijók és a Maják visszahajóztak Közép-Amerikáig, ottani partraszállással némely indijó (indián) törzsek észak felé vándoroltak vissza a saját földjükre, némelyek a nagyobb biztonságot adó déli földrészen (Dél-Amerikában) telepedtek le. A Maja törzsek elődei maradtak Közép-Amerikában a korábbi hazájukban.

Az Ataiszon egybekovácsolódott hun törzsek egy jelentős Eurázsiai származású csoportja, 24 hun törzs, Kína mellet a tengeren felhajózva, a kínaiak északi határát jelentő Sárga folyótól északra, Ordosz vidékén telepedtek le egy hatalmas Hun Kulturális Közösség-et alkotva, hogy majdan egyre közelebb vándoroljanak az eredeti, jégkorszak előtti hazájukhoz.

Az Agabák kereskedő törzse a Sárga folyó torkolat-vidékén telepedtek le, hogy hajóikkal kapcsolatban tudjanak maradni még Ataisz ott maradt népeivel. Egy másik hun közösség a Hikszoszok, a későbbi Egyiptom földjén telepedett le. Ők alkották a Hikszosz Szellemi Központot a fáró-korszak előtt. Ők voltak Egyiptom őslakossága. Néhány Eurázsiából származó hun törzs az indiai-tenger felől az Indus folyó torkolatánál és főként a Tigris és Eufrátesz torkolatánál telepedtek le a nagy visszatéréskor. I.Buda fősámán vezetésével, itt felépítették Úr és Uruk városát Anyahita kegyhellyel. Ezen hun törzsek a gazdag műveltségű Ataisz kulturájú életükkel létre hozták a Mezo-potámiai (folyamközi - ógörög elnevezés) civilizációtt, magyarul Mezőség, vagy Mezőföld. 7-8 ezer évvel ezelőtt ez a hun-kultúra volt a legmagasabb fokú és a legdinamikusabban fejlődő emberi kultúra, amikor még a földön néhány ősi nép-kultúra is (mint pl.:az indiai, kínai), csak primitív fejlettségi szinten létezett. - Ezt a közösségi, kultúrális időszakot követte az annunakik megszállása, a teljhatalmú, népen uralkodó "szakrális" (háttérhatalmi) királyság bevezetése, az emberiségen élősködő világuralom megszerzése érdekében. - Magya fejedelem vezetésével telepedtek le a lovashunok a folyamközben, ahol megalapították Paripa és Dabósa városát. Ataisz szigetéről a visszatelepülés már javában zajlott, amikor i.e.5038.-ban bekövetkezett Ataisz katasztrófája, amely arra kényszerítette Ataisz népét, hogy haladéktalanul vissza települjenek. Megrendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot.

Később érkezett hajósok hozták a hírt a már korábban, a felmelegedés miatt Ázsiába visszatelepülteknek, a Buda alapította Úr és Uruk város lakóinak, hogy Ataisz legnagyobb része elsüllyedt, a még ott lévő lakosainak, csak egy része tudta a puszta életét megmenteni.
Ataisz megmaradt része ma a Csendes-óceáni szigetvilág, a legnagyobb része, bitorló (amerikai) nyelven: Hawaii elnevezésű lett és őslakosai, azoknak az ott rekedt hunoknak a leszármazottjai, akik nem tudtak elmenekülni, de túlélték a katasztrófát. Mostanság az amerikai önkényes fennhatóság miatt, követelik a függetlenségüket, kultúrájuk fenttarthatóságát az amerikai világrontás káros befolyása miatt.

Vissza