Atlantisz elpusztítása

K.i.e. 11.652-ben bekövetkezett a nagy kataklizma, amellyel elkezdődött az emberiség tragédiája a föld népét leigázó technikailag nagyon fejlett, de sötét szándékú hüllő lények támadásával. Földönkívüli sátáni-sárkányi erők, a Drakó csillagrendszerről származó hüllőfaj (drakoniták), az annunakik lakta Nibiru bolygóról, támadást indítottak a földi emberiség ellen.

Atlantiszt támadták, ahol a legmagasabb szintű volt a földet kisebb,-nagyobb népcsoportokban benépesítő hun népek kultúrája, amely mintegy földi szellemi irányító központ szerepét töltötte be.
A földi világ elleni támadással a Nibiru Északi-szél nevű holdját neki ütköztették a Földnek, Atlantisznak, azzal a céllal, hogy egy világvége iszonyatos pusztítással kiirtsák, ezután pedig a túlélő embertömegeket psziho-fegyverekkel szellemileg leigázzák és kiszipolyozzák a Teremtő Igaz Isten (Tengri) népét, az első (Hun) népet, amely atlantiszi irányítással az aranykorát élte a földi otthonában. Ebben az időben több civilizációs ciklust követően, a Hun nép élt a földön, i.e. mintegy 57 ezer évvel korábban itt a Földön, Atlantiszon teremtett Lírai csillagrendszer-típusú emberiség, az ősi egységes hun-nyelven beszélve.

Égi Segítőink,- a Szíriusz A-beli Kaltesi Égi Birodalom lakói, akik már előtte is a földi emberiség fejlődését segítették létrehozva az atlantiszi Aranykort, - az atlantiszi kontinensre telepített kristályenergia-piramiságyúkkal a végzetes ütközést igyekeztek megakadályozni a hold eltérítésével a föld felé tartó pályájától, hogy a földi emberiséget megmentsék a sátáni szándékú hüllők támadása okozta végzetes pusztulástól. Így a végzetes pusztulást elkerülve, kis mértékben ütődött a hold az atlantiszi földrésznek, de még így is iszonyatos volt a pusztulás. Az ütközés következtében óriási szökőár keletkezett, ami özönvizet okozot (a bibliai özönvíz). A Földanya megremegett, a földkéreg összerepedezett, legnagyobb mértékben Atlantisz alatt, az Atlanti-óceán mentén meghasadt, gyomra fölháborgott és hatalmas vulkánkitörések kezdődtek a Föld csaknem minden táján. 

A holdról rengeteg por jutott a levegőben, amely elborította a vulkáni tűzesővel és mérges gázokkal együtt az eget és a földet. A növényzet kipusztult és az állatoknak nem volt mit enniük. Az atlantiszi túlélőket és az északi féltekéről Eurázsiából menekülteket, a Kárpát-medencéből azaz Hunniából a már akkor több mint tízezer éve ott élő szabír, szavárd, széki-hun, úz, avar, kabar, jász, kun őslakosságot a beavatottak délfelé irányították, a melegebb éghajlatú csendes-óceáni trópusi Ataisz szigetére, az ősi Mu földrész megmaradt részére /Ausztrália és Amerika között/. A Napisten életet adó fénye évekig nem jutott el a földre, csak az iszonyatos légszenny, szürkület, félhomály és sötétség volt. 

A teljes ökológiai katasztrófa, az élővilág pusztulása következtében elkezdődött a föld bolygó kihűlése, az északi féltekén kezdetét vette a jégkorszak. Az állatok ösztönből szintén a melegebb dél félé menekültek és a nagytestű állatok a torlódások miatt helyenként egymást taposták a mocsárba. A céltalanul bolyongó emberiség megfagyott. A Szíriusz és Atlantisz bölcs Beavatottjainak irányításával tudták meg a népek, hogy prémekbe burkolózva és nyájaikat terelgetve a déli tengerek felé kell elmenekülni.