Mit mondtak híres emberek a magyarokról

Legyünk büszkék önmagunkra!
Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedő személyiségei.

930 táján írja IBN RUSZTA arab lexikongrafus és földrajzíró:
„A magyarok turk (turán) fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit saját tehetségüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”

BÖLCS LEO /866-911/ bizánci császár:
„A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”

908 -LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában írta a magyarokról:
„A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük határozott és lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”

1196 -MIHÁLY –szíriai pátriárka:
 „A magyarok becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak, nem szeretik a sok beszédet.”

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8.):
„A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a Világmindenséget teremtette (Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége”.

910- LUITBRANDT cremonai püspök írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: „gens hungarorum videlicet christiana...” azaz „a magyar nemzet nyilvánvalóan keresztény”.

Sankt Gallen-i Évkönyvben EKKEHARD (895-1060)  írja: 
„Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt a legnagyobb bőséggel adtak...”

Régi bajor krónikából, a Lech mezei verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László – Mg. Tört.):
„Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott az Egyháznak.”

1050 körül - GARDEZI perzsa író,:

„A magyarok bátrak, jó kinézetűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”

TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az első keresztes hadak átvonulását, írja krónikájában:

„A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”

 

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:

„Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”

 

DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete:

„Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!”

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
„Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

BONFINI (1425-1502):
„Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”

1511-ben írja JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író:
„Magyarország a kereszténység védőbástyája.”

1616-ban az angol ROBERT JOHNSON:
„Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

1717-ben írta MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége):
„A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki.”

MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
„Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”

MONTESQIEU (1648-1755):
„A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”

JULES MICHELET (1798-1874):
„A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja:
„Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg ne hallhassa.”