Az emberiség fejlődése

Az utóbbi kétezer évben nem okosodott az emberiség, hanem butult. Mentálisan nem fejlődik, hanem hanyatlik. A valós tudása nem több, hanem kevesebb. Az információ minnyisége viszont óriásira nőtt, ami leköti a tudati energiákat. A tudását nem az emberiség életének és biztonsának a jobbítására használja, hanem nyerészkedésre és meggazdagodására a többi ember hátrányára.  Az emberiség valójában nem okosodik, hanem szelemileg degradálódik. Az ember származásáról nem egyre több tudása lett, hanem egyre kevesebb. Az iskolákban azt tanítatják, hogy az ember ősemberi, primitív, barbár létből fejlődött lépcsőzetesen, nagyon-nagyon lentről, a homo-erektusz, homo-pitekusz, tehát egyfajta szőrös makimajom állapotból és egyszercsak lemászott a fáról. A fejlődés során eljutott egyre magasabb fokokra: az ókori Egyiptom, Athén, Spárta, Róma, középkor, újkor és végül eljutunk a mába. Ez háttérhatalmi hazugság és az emberiség vakvezetése!
Ez a rejtőzködő háttérhatalmi erő, a tudati káros befolyással nem segíti az emberiséget, hanem butítja, kizsákmányolja, pusztítja és gyilkolja.

  Ezzel szemben az ókori (korabeli hamisítatlan) igaz leírások teljesen mást írnak a történelem menetéről. Ők az emberiség idegen befolyásolása és degradálása ellen küzdöttek, bölcsen tanítva az embereket, hogy a bajok megelőzhetők legyenek. Az ókoriak bölcsek azt mondták: az emberiség egy nagyon magasrendű állapotból indult, az Aranykorból, ami a mentális és szellemi állapotra is vonatkozott. Innentől valami tragikus tudati beavatkozás folytán – különösen az utóbbi 2 ezer év kereszténység korszakában – hanyatlik, és mostanság a hanyatlás és a pusztulás tetőfokára jutott, azaz a pokolba, két világháborúval a csúcson. De lehet még rosszabb is a 3. világháborúval.