Mongol hadjárat /tatárjárás/ igaz háttere és kiváltó okai

  A mongolok szövetségeseink voltak, nem az ellenségeink.
A Hun Törzsszövetségben összetartoztunk, ezért a mongolok minden diplomáciai előkészületet megtettek, hogy együtt legyőzzük a népnyomorító nyugati judeo-kereszténységet. A magyarságra, mint Igaz ŐsTen-hitű szövetségesükre akarták bízni az egész nyugati félsziget vezetését az álságos kereszténység uralgása helyett.  IV.Béla és kancelláriája a Hun Szövetséget vezető mongolok hátamögött, összejátszott a keresztény papsággal, nyugati keresztény katonai segítséget remélve, ezzel elárulva a szövetséget és a mongolokkal közös terveket. Ez az árulás váltotta ki a mongolok Magyarország elleni megtorló támadását. Az eurázsiai hadjáratukat nem ok nélkül vitte véghez hun szövetségi mongol hadvezetés. Kitűzött céljuk volt, hogy Eurázsiában helyreállítsák az Atilla hun fővezér korabeli Hun Birodalmat, amit a fanatikus háttérhatalmi vallások – az iszlám, az ortodox, és a római kereszténység, – akkor már egyre nagyobb mértékben elbitorolt az erőszakos hittérítésekkel.

  A 307. Arvisúrából kiderül – Köttöny fejedelem, Ungika aranyasszony, és Tomaj rovása 1190-1270 – hogy az akori felelős magyar vezetők, keresztény ármány hatására, hogyan szegték meg a szövetséget és lettek árulók, minek hatására a mongol hadvezetés Magyarország ellen fordította hadait. Ungika, az ősi nemesi Csák nembéli leszármazott volt, aki az 1220.-ban Bugátban és Karakórum-ban a mongóliai hun-szövetségi sámánképző központokban indított sámánképzésen, még néhány magyar társával együtt vett részt, II.Endre delegálásában. A tehetséges Ungika, az 5 éves képzés végén megrendezett egy hetes Pusztaszeri Nagy-Süánon (vetélkedőn) első helyezést ért el és így a Hun Birodalom Aranyasszonya lett. Ungikát, a nagy Dzsingisz-kán legkisebb fia, Tului kérte feleségül és nyolc gyermekük született, köztük Mönge és Kubiláj mongol uralkodók. Kubiláj nagykán, az a mongol hun törzsszövetségi fejedelmi vezető volt, aki a nyugati mai történelemkutatók szerint is elismerten páratlan kulturált nevelést kapott az édesanyjától (azt elfelejtik megemlíteni, hogy az anyja magyar volt) és Kína északi tartományai (Belső Mongólia) visszafoglalása – Nagy Falastól együtt – után, egy páratlanul gyönyörű birodalmat és békét hozott létre az ordoszi térségben és hun szövetségi főfejedelem és kínai császár lett. Az Ordosz-térség több ezer éven keresztül a 24 Hun Törzsszövetség törzshelye volt, amit akínaiak elbitoroltak, a kínai nagy fal felépítésével. Ungika, mint Arvisúra rovó aranyasszony, elsőkézből hiteles korabeli történelemíró, akinek a rovásából világosan kiderül, hogy a Dzsingisz-kán által egyesített mongolok miért indították meg a nyugati hadjáratukat:

”Az égi eredetű Agaba-Bilge (fősámán i.e. 4040) parancsára az egyik nagyvíztől a másik nagyvízig ki kell terjesztenünk a Hun Törzsszövetség határait, ahhoz hogy béke legyen a földön. A kitejek (kínaiak) sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkolja hun népeinket, megbocsájtást és dicsőséges menybe menetelt igérve öldöklő híveinek. Hazudnak, mészárolnak, és rabolnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra bálvány isteneik mindent megbocsájtanak. A mi békességre törekvő égi eredetű népeink ezt tűrték. De most végre kell hajtanunk Agaba-Bilge parancsát! ...Napnyugaton pedig, Béla király uralkodjék.”

 Ebből talán világosan ki derül, hogy a mongolok a nagy nyugati hadjáratukat a hun népek védelmében indították meg.  Háttérhatalmi vallások agresszív terjeszkedése, rablása és gyilkolása miatt, mellyel népeket igáztak le, országnyi területeket elfoglalva. Ilyen volt Magyaroszág is, a Kaukázus, és az ural-altáji Kazár területek, valamint Kis-Ázsia a sumériai területekkel. Fenti rovást, eredetileg Csadaj mongol hun-szövetségi fősámán rótta és küldte IV. Bélának 1240.-ben, az 5280. medvetoros évben a hun-szövetségi időszámítás szerint. A rovásban az égi eredetű jelző nem csupán szólam, hanem nagyon is helytálló. Ezzel az ősi származás történetre utal, amikor az ősi időkben (Ataiszon) az idelátogató égiek (szíriusziak) házasságot kötöttek a már akkor fennálló Hun Szövetség beli népek egyes vezetőivel és az ő tehetséges utódaik gyakran lettek beavatottak, táltosok, fejedelmek.

  Batu-kán vezetésével a mongol haderő visszafoglalta a mohamedán vallásúaktól az Ural-altájat, az egész Turáni alföldet, és a még mindig magyarok lakta Kaukázt is a Magyar fővárossal. Utána átlkelve az Etilen (Volgán), elfoglalta az orthodox keresztény szlávoktól és russzoktól Kevevárát (Kijev), a Magyar Nagyfejedelemség volt székhelyét, amit Álmos nagyfejedelem alapított 870-ben. – Amikor a Magyar törzsek elindultak 895-ben visszatérni a Kárpát-hazába, akkor Álmos, a Vikingszármazású Oleg vezérnek adta át a nagy fejedelemséget, aki korábban benősült a magyar fejedelemségbe. Ilmérke nyékfejedelmi lányt vette feleségül, aki Árpád feleségének (Abacil)  húga volt. Oleg és Ilmérke gyermeke volt a rendkívüli képességű Igor herceg, akinek az életéről opera készült Magyarországon.

A szövetségesi stratégiai terv szerint a mongol haderő ez után a Kárpátokat elérve két hadtestté vált szét, hogy kikerüljék a nagy tiszteletben tartott szövetségesi Magyarországot. A déli hadtest Kadan-kán vezetésével Bizánc ellen indult, de biztonsági okokból még Erdélyben állomásozott. 

Batu kán vezette az északi hadtestet Lengyelországon keresztül és elindultak meghódítani a nyugati félszigetet, egészen a Rajnáig, Atilla fővezér nyomdokain, akit a mongolok rendkívül nagy tiszteletben tartottak, mint az ősi Hun Szövetség egykori  nagyvezérét. A szövetségi és diplomáciai megállapodás szerint a Rajnánál kellett volna a magyar haderővel egyesülniük. Addig történt egy-két hiba, hazaárulás és szószegés a magyar királyságban. A diplomáciai levelezéseket Köttöny kun és Bajdar (Pósa András) sámánok közvetítették. Pósa kun-magyari felesége Radnóti Piroska meghalt a 3. gyerek szülése közben. Ezután egy keresztény előkelő nemesi lányt vett feleségül, aki a 3. gyerek szülésénél a gyónásnál a papnak elárulta a férjétől megtudott mongol haditerveket, ezért Köttöny hírvivői, mint árulót kivégezték. Pósa ekkor a mongol tervek ellen fordult és a keresztény főpapoknak ő is elárulta a szövetségesi terveket, még a levelezés tartalmát is. Frigyes osztrák császárnak ez a fülébe jutott a főpapoktól. Az osztrákok felbujtották a főpapokat a mongolok előküldöttei, a kun előkelők meggyilkolására. Köttöny kun fejedelmet és családját a Nyulak szigetén (mai Margit-sziget) levő családi otthonukban lemészárolták. A kunok, mint szövetségesek, erre a kegyetlenségre kivonultak az országból az Al-Duna mellé. A mongolok erről a mészárlásról és árulásról tudomást szerezve, és hogy a magyar sereg nem indult el a Rajnához, a mongol vezetés Lengyelország után visszafordította a seregét és Magyarország ellen vonult.

Muhi térségében gyülekeztek a haderők, ahol a mongolok körkörös támadással felmorzsolták a jobbára nyugati keresztény-hadsereg mintájára átalakított (lemez-páncélzat, lándzsa, egyenes-kard) nehézkesen mozgó magyar hadsereget.

A kereszténységgel legyengített Magyarország serege, sorsdöntő vereséget szenvedett 1241-ben Muhinál, a hun szövetségi mongol hadaktól. Az ország tehetetlen maradt a mongolok tombolásával szemben, amelyet a király és kancelláriavezetők árulása váltott ki. IV.Béla király és környezetének életét, már csak az úz csákányosok tudták megmenteni, akik szintén a Hun Szövetséghez tartoztak. Az úzok (pal-úzok) már korábban, a hunokkal települtek vissza Hunniába.

  IV.Béla a nyugati kereszténységgel összejátszva és katonai segítséget várva, a Hun Szövetséget elárulta, ezért menekülnie kellett a mongolok megtorlása elől. Szökését Pósa András és az apja Pósa Pál szervezte meg, aki mellesleg keresztény pap is volt meg sámán is, és Bélának a kancellária vezetője. A két Pósa kettős játékot játszott a tűzzel, mert titkos kapcsolatai voltak Jászvásáron a domonkos papokkal. A domonkosok, a pápának a legkegyetlenebb bérgyilkosai, inkvizítorai voltak a krisztusi hit leple alatt a középkor folyamán. Kegyetlen gyilkosságokat és kínzásokat végeztek az ősi egyistenhitű magyarok képviselőin, a gyógyfüvekkel gyógyító “füves asszonyok”-on és a tanító, gyógyító ősi Igaz Isten-hitű táltosokon.  Pósáék a királyt Dalmácián túlra szöktették. Az áruló királyt üldöző mongolokat, Pósa András – aki a sámánképzést a mongoloknál végezte és tisztán beszélt a nyelvükön – Dalmáciában bevárta és a sámáni aranypálcával, amit Csadaj fősámántól kapott végzősként, a mongolokat Zágráb felé elirányította, amikor megkérdezték tőle, hogy merre menekült az áruló király. A mongolok – mivel az ősi törvények és fősámánuk tisztelői voltak – az aranypajcát megcsókolták és ellovagoltak a megadott irányba.

  A mongol fővezér Ögödej halálhírére a mongolok 1241 őszén kivonták hadaikat és elvonultak. A mongol vezetés Kubiláj nagykán (Ungika fia) idejében, 1270-ben halálra ítélte Pósa Andrást az aranypajcával történt visszaélésért és árulásért. Kubiláj egy tatár csapatot küldött Magyarországra a kivégzésére, akik felkutatták és 1271-ben átlőtték a szívét. A sors további igazságot szolgáltatott neki, aki az árulásával szörnyű tragédiába sodorta Magyarországot. Nem érdemelte meg, hogy a történelem megőrizze a nevét. Ő lett Anonymus a névtelen. Kivégzése elötti időkben IV.Béla kérésére ő írta a magyarok gesztáját az ősi hitű magyarok tiszteletére a helyállásért. Ebben kifejtik, hogy nagyot csalódtak a keresztény világban. Amikor az árulás miatt bajba kerültek, segítséget kértek a pápától és az osztrákoktól is, de sehonnan sem kaptak. Méltatták a kereszténység elnyomása miatt még megmaradt ősi hitűek helytállását, de akkor már késő volt. Magyarország sorsa tragédiába fordult és tévútra került a nyugati kereszténypolitikával.  /az Arvisura nyomán/

Konklúzió – Tatárjárás

A mongolok eredetileg a hun népek védelmében a Hun Szövetség megerősítését tűzték ki célul, amelyre égetően nagy szükség volt a vallási terrorizmus ellen. – Akkor már tombolt az inkvizíció, a nem keresztényhitűek tömeges gyilkolásával, elitélésével, és elevenenégetésével! – Sajnálatos tény, hogy a kivitelezésben nagy hibákat követt el a mongol vezetés. Legfőbb képpen, hogy erőszakos hódítással vitték véghez a szövetségegyesítő elképzelésüket, még a szövetségen belül is, nem csak a szövetségen kívül álló betolakodó népek leigázásával, vagy kiűzésével. A hódítás ellentéteket, háborút, pusztítást eredményez, nem pedig a hun népek összefogását egy közös ügy érdekében. A Hun Szövetségben eredetileg úgy történt az egyesítés külső támadás, vagy háborús veszély estén, hogy az Arvisúra Törvények értelmében az Öregek Tanácsának a jóváhagyásával lehetett meghirdetni a harcot egy ügy érdekében a fegyveres támadásra. Ebben az esetben körbe hordoztak egy véres kardot a törzsi területeken, fegyverbe szólítva ezzel a törzseket és minden törzs köteles volt egy tömény harcost hadba állítani. Ígytörtént ez ősidőktől fogva az Agaba fősámán vezette Hun Törszszövetség újjászervezésekor felállított Arvisúra Törvények szerint, az Ordosz székhelyű törzsszövetségi közös hazában, számtalan kínai betörés, ill. valamely tözs megtámadása esetén. Így történt az ókori nagyháború előtt is, a Hun Szövetség és a római rabszolgatartó elnyomó birodalom 451-es nagyütközete előtt, miután a rómaiak gyilkolva a népeket, rabszolgaságba kényszerítették őket, Pannóniát is megszállva. Ekkor az ordoszi hun szövetségi központ irányításával, Buda és Atilla vezetésével a Hun Szövetségbe tartozó szabad eurázsiai népek teljes egyetértésben fogtak fegyvert és vonultak hadba törzsi tyumenek, a népek életét, szabadságát és megélhetését veszélyeztető rabló-gyilkos Római Birodalom ellen. Aminek eredményeként a Római Birodalom végzetes katonai vereséget szenvedett, kétszer egymásután (452.-ben is), majd alig 20 év múltán darabjaira hullott szét.

  A mongolok folytattak ugyan diplomáciát – Magyarországgal a legtöbbet – de akkor már túlerős befolyást gyakoroltak a vallások a népekre. Főként ezen okból, meg olykor virtusból, a diplomácia helyett a fegyvereket és elsöprő erejüket használták a mongolok, ezért nem tudták a szövetségbeli népeket maguk mellé állítani és egységgé kovácsolni, amint tették ezt a 451 előtt a hunok. A mongolok ezért nem tudtak a hun népekkel, közös erővel, határozott céltudatossággal fellépni, a legalább olyan kegyetlen, de alattomos judeo-keresztény, és mohamedán kínai térhódításokkal szemben. A mongolok okulva ebből, egy generációval később, a nagy Dzsingisz kán unokája Kubiláj nagykán (1260-1294) a kínai térhódításokkal szemben, tökéletes szervezéssel és hadvezetéssel a hun szövetségi főfejedelemség mellett kínai császár is lett. Ekkor Kínában is a jólét és a béke uralkodott. Kubiláj nagykán adóhivatala előtt egy tábla volt kitéve:

„Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni!

Segítsünk mindenkin!"

A tábla alján látható a Pósa családfa, és Ungika családfája: