Hun-Magyar történelem és hagyományörző weboldal gigor.janos@gmail.com

Mongol hadjárat igaz háttere

Mongol hadjárat igaz háttere

/Tatárjárás a valóságban/.

Mongolok szövetségeseink voltak nem pedig ellenségeink.

A Hun Törzsszövetségben összetartoztunk, ezért a mongolok minden diplomáciai előkészületet megtettek, hogy együtt legyőzzük a népnyomorító nyugati judeo-kereszténységet. A magyarságra, mint ősi Igaz Isten-hitű szövetségesükre akarták bízni az egész nyugati félsziget vezetését az álságos kereszténység uralgása helyett.  IV. Béla és kancelláriája a mongolok szövetsége mellett összejátszott a keresztény papsággal, nyugati keresztény katonai segítséget remélve, ezzel elárulva a szövetséget és a mongolokkal közös terveket. Ez az árulás váltotta ki a mongolok Magyarország elleni megtorló támadását.

Az eurázsiai területhódításaikat sem ok nélkül vitték véghez, Atilla hun fővezér nyomdokain, hanem hogy visszaállítsák a Hun- Szövetség fegyveres védelmét az eurázsiai területeken, amit az ortodox és a római kereszténység akkor már egyre nagyobb mértékben elbitorolt az emberek vallásos leigázásával.

 

A 307. Arvisúrából kiderül, amely Köttöny fősámán és Ungika aranyasszony, és Tomaj sámán rovása (1190-1270 között), hogy az akori felelős magyar vezetők, keresztény ármány hatására, hogyan szegték meg a szövetséget és lettek árulók, minek hatására a mongol hadvezetés Magyarország ellen fordította hadait.

Ungika, az az ősi nemesi Csák nembéli leszármazott volt, aki az 1220.-ban Bugátban és Karakórumban a hun-szövetségi sámánképző központokban indított sámánképzésen még néhány magyar társával együtt vett részt, II.Endre delegálásában. A tehetséges Ungika, az 5 éves képzés végén megrendezett egy hetes Pusztaszeri Nagy-Süánon (vetélkedőn) első helyezést ért el és így Aranyasszonyi rangra emelkedett. Ungikát, a nagy Dzsingisz-kán legkisebb fia kérte feleségül és nyolc gyermekük született, köztük Mönge és Kubiláj mongol uralkodók.

Kubiláj, az a mongol törzsszövetségi uralkodó volt, aki a nyugati mai történelem kutatók szerint is elismertem páratlan kulturált nevelést kapott az édesanyjától (azt elfelejtik megemlíteni, hogy az anyja magyar volt), és Kína északi tartományainak a visszafoglalásai után, egy páratlanul gyönyörű birodalmat, béke-szigetet hozott létre az ordoszi térségben. Az Ordosz-térség több ezer éven keresztül a Hun-Törzsszövetség törzshelye volt, amit akínaiak elbitoroltak. A kínai nagy fal építésével bekebeleztek.

Ungika, mint Arvisúra rovó aranyasszony, elsőkézből hiteles korabeli történelemíró, akinek a rovásából világosan kiderül, hogy a Dzsingisz-kán által egyesített mongolok miért indították meg a nyugati hadjáratukat. Idézet:

”Az égi eredetű Agaba-Bilge parancsára az egyik nagyvíztől a másik nagyvízig ki kell terjesztenünk a Hun-Törzsszövetség határait, ahhoz hogy béke legyen a földön.       A kitejek (kínaiak) sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket, megbocsájtást és dicsőséges menybe menetelt igérve öldöklő híveinek. Hazudnak, mészárolnak és lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra képzelt isteneik mindent megbocsájtanak.

A mi békességre törekvő égi eredetű népeink ezt tűrték.

De most végre kell hajtanunk Agaba-Bilge parancsát!

Napnyugaton pedig, Béla király uralkodjék.”

 

Ebből az derül ki, hogy a mongolok a nagy nyugati hadjáratukat, az embereket zsarnokian manipuláló vallások terjedése miatt, és azok rablógyilkos térhódításai miatt indították meg. A fenti rovást, eredetileg Csadaj mongol hun-szövetségi fősámán rótta és küldte IV.Bélának 1240.-ben, az 5280. medvetoros évben (hun-szövetségi időszámítás).

Itt az égi eredetű jelző nem csupán szólam, hanem nagyon is helytálló. Ezzel az ősi származás történetre utal az idézet, amikor az ősi időkben (Ataiszon) az idelátogató égiek (szíriusziak) házasságot kötöttek a már akkor létező Hun-Szövetség beli népek egyes vezetőivel és az ő utódaik lettek a beavatottak , táltosok, fejedelmi leszármazottak.

Batu kán

 

Batu-kán vezetésével a mongol haderő visszafoglalta a mohamedán vallásúaktól az Ural-altájat, az egykori magyar kaukázusi őshazát, a Magyar fővárossal, és az egész Turáni alföldet a Kaukázusig. Utána átlépve az Etil-Volgát, visszafoglalta Kievet az orthodox keresztény szlávoktól és russzoktól. Kiev, eredeti nevén Keve-vár (Kő-vár) volt, amit Álmos nagy fejedelem apja Ügyek nagy fejedelem (kündü – minden magyar törzs vezetője) építetett 870-ben és megalapította a nagyfejedelemséget. Fontos hangsúlyozni, hogy ők nem uralkodók, hanem képzett fejedelmek voltak, akik nem uralkodtak a népükön, hanem a népüket szolgálták a tehetségükkel. Kővár 870-től Magyar Nagy fejedelemségi székhely volt Ügyek, majd Álmos nagy fejedelemsége idején. Amikor a Magyar törzsek elindultak 895-ben visszatérni az ősi Hunniába (a Kárpát-hazába), akkor Álmos a Viking származású Oleg vezérnek adta át a nagy fejedelemséget, aki korábban benősült a magyar fejedelemségbe.

A szövetségesi stratégiai terv szerint a mongol haderő ezután a Kárpátokat elérve két hadtestté vált szét, hogy kikerüljék a nagy tiszteletben tartott szövetségesi Magyarországot. A déli hadtest Kadan-kán vezetésével Bizánc ellen indult, de biztonsági okokból még Erdélyben állomásozott.

mongol harcosok

Batu-kán vezette az északi hadtestet Lengyelországon keresztül és elindultak meghódítani a nyugati félszigetet, egészen a Rajnáig, Atilla nagy vezér nyomdokain, akit a mongolok rendkívül nagy tiszteletben tartottak, mint az ősi Hun-Szövetség egykori  nagy vezérét. A szövetségi és diplomáciai megállapodás szerint a Rajnánál kellett volna a magyar haderővel egyesülniük. Addig történt egy-két hiba, hazaárulás és szószegés a magyar királyságban. A diplomáciai levelezéseket Köttöny kun és Bajdar (Pósa András) sámánok közvetítették. Köttönnyel nem is volt semmi baj.

Pósa kun-magyari felesége Radnóti Piroska meghalt a 3. gyerek szülése közben. Ezután egy keresztény előkelő nemesi lányt vett feleségül, aki a 3. gyerek szülésénél a gyónásnál a papnak elárulta a férjétől megtudott mongol haditerveket, ezért Köttöny hírvivői, mint árulót kivégezték. Pósa ekkor a mongol tervek ellen fordult és a keresztény főpapoknak ő is elárulta a szövetségesi terveket, még a levelezés tartalmát is. Frigyes osztrák császárnak ez a fülébe jutott a főpapoktól. Az osztrákok felbujtották a főpapokat a mongolok előküldöttei, a kunok ellen.

Köttöny kun fejedelmet és családját a Nyulak szigetén (mai Margit-sziget) levő kastélyban lemészárolták. A kunok, mint szövetségesek, erre a kegyetlenségre kivonultak az országból.

A mongolok erről a kegyetlenségről és az árulásról tudomást szerezve, és hogy a magyar sereg nem indult el a Rajnához, a mongol vezetés visszafordította a seregét és Magyarország ellen vonult.

mongol támadás

 

Muhi térségében gyülekeztek a haderők, ahol a mongolok körkörös támadással felmorzsolták a jobbára nyugati keresztény haderők mintájára átalakított (lemez-páncélzat, lándzsa, egyenes-kard) nehézkesen mozgó magyar hadsereget. István királyságával a magyarságra erőszakolt zsidó-kereszténység, sorsdöntő vereséget szenvedett 1241.-ben Muhinál, az ősi istenhitű hun-szövetségi mongol hadaktól. Az ország tehetetlen maradt a mongolok tombolásával szemben, amelyet a király és kancellária vezetők az árulása váltott ki. IV.Béla király és környezetének életét, már csak az úz csákányosok tudták megmenteni, akik szintén a hun szövetséghez tartoztak. (Az úzok /pal-úz > pal-óc/ már jóval korábban, Árpádék bejövetele előtt visszatelepültek a Kárpát hazába,  akiknek ősidőktől kezdve a jellemző foglalkozásuk a vaskohászat volt).

A király a kereszténységgel összejátszva, a hun szövetséget elárulta, ezért menekülnie kellett az országból. Szökését Pósa András és az apja Pósa Pál szervezte meg, aki mellesleg keresztény pap is volt meg sámán is, és Bélának a kancellária vezetője. A két Pósa kettős játékot játszott a tűzzel, mert titkos kapcsolatai voltak Jászvásáron a domonkos papokkal. A domonkosok, a pápának a legkegyetlenebb bérgyilkosai, inkvizítorai voltak a Krisztusi hit leple alatt a középkor folyamán. Kegyetlen gyilkosságokat és kínzásokat végeztek az ősi egyistenhitű magyarok képviselőin, a gyógyfüvekkel gyógyító “füves asszonyok”-on és a tanító,-gyógyító ősi Igaz Isten-hitű táltos papokon.

Pósáék a királyt Dalmácián túlra szöktették. Az áruló királyt üldöző mongolokat, Pósa András aki a sámánképzést a mongoloknál kapta és tisztán beszélt a nyelvükön, Dalmáciában bevárta és a sámáni aranypálcával, amit Csadaj fősámántól kapott végzősként, a mongolokat Zágráb felé irányította, amikor megkérdezték tőle, hogy merre menekült az áruló király. A mongolok, mivel rendkívül tisztelték az ősi törvényeiket és a fősámánukat, az aranypajcát megcsókolták és ellovagoltak a megadott irányba.

Dzsingiszkán egyik nagyvezérének a halálhírére a mongolok kivonták hadaikat és elvonultak. A mongol vezetés Kubiláj idejében, 1270-ben halálra ítélte Pósa Andrást az aranypajcával történt visszaélésért. Kubiláj tatárokat küldött Magyarországra a kivégzésére, akik felkutatták és 1271-ben átlőtték a szívét.

A sors további igazságot szolgáltatott neki, aki az árulásával szörnyű tragédiába sodorta az országot. Nem érdemelte meg, hogy a történelem megőrizze a nevét.

Ő lett Anonymus. Kivégzése elötti időkben ő írta IV. Béla gestáját, miután Béla is elárulta az ősi Szövetséget. Ebben kifejtik, hogy a bajban segítséget kértek a pápától és az osztrákoktól is, de sehonnan sem kaptak. Ezért nagyot csalódtak a keresztény világban, de akkor már késő volt. Magyarország sorsa tragédiába fordult és tévútra került a nyugati kereszténypolitikával. /az Arvisura nyomán/

A hatalmas mongol vezetésű Hun Birodalom

 

Konklúzió – Tatárjárás

A mongolok eredetileg a Hun Szövetség megerősítését tűzték ki célul, amelyre égetően nagy szükség volt. Sajnálatos tény, hogy a kivitelezésben nagy hibákat követtek el. Legfőbb képpen, hogy erőszakos hódítással vitték véghez a szövetségegyesítő elképzelésüket, még a szövetségen belül is, nem csak a szövetségen kívül álló betolakodó népek leigázásával, vagy kiűzésével. A hódítás ellentéteket, háborút, pusztítást eredményez, nem pedig a népek összefogását egy közös ügy érdekében. A Hun Szövetségben eredetileg úgy történt az egyesítés külső támadás, vagy háborús veszély estén, hogy az Arvisúra Törvények értelmében az Öregek Tanácsának a jóvá hagyásával lehetett meghirdetni a harcot egy ügy érdekében a fegyveres támadásra. Ebben az esetben körbe hordoztak egy véres kardot a törzsi területeken, fegyverbe szólítva ezzel a törzseket és minden törzs köteles volt egy tömény harcost hadba állítani. Ígytörtént ez ősidőktől fogva az Agaba fősámán vezette Hun Törszszövetség újjászervezésekor felállított Arvisúra Törvények szerint, az Ordosz székhelyű törzsszövetségi közös hazában, számtalan kínai betörés, ill. valamely tözs megtámadása esetén. Így történt a nagy ókori világháború előtt, a Hun Szövetség és a római rabszolgatartó elnyomó birodalom 451.-es nagy ütközete előtt is, miután a rómaiak megszálták az ősi Hun Kárpáthazának egy részét, Pannon Földet a Duna vonaláig. Így volt lehetséges, hogy a Hun Szövetséghez tartozó szabad eurázsiai népek teljes egyetértésben fogtak fegyvert és vonultak hadba törzsi tyumenenként a népek életét, szabadságát és megélhetését veszélyeztető rabló-gyilkos Római Birodalom ellen, aminek eredményeként a Római Birodalom végzetes vereséget szenvedett kétszer egymásután (452.-ben is), majd felbomlott. A mongolok folytattak ugyan diplomáciát, de akkor már erős befolyást gyakoroltak a vallások a népekre, az emberek dogmatikus gúzsbakötésével.

Főként ezen okból, meg olykor virtusból, a diplomácia helyett a fegyvereket és elsöprő erejüket használták, ezért nem tudták a szövetségbeli népeket maguk mellé állítani, egységgé kovácsolni, amint tette azt a 451.-es kelet-nyugati nagy háború előtt Buda fősámán és testvéröccse Atilla fővezér. A mongolok ezért nem tudtak a hun népekkel közös erővel, határozott céltudatossággal fellépni, a legalább olyan kegyetlen, de alattomos judeo-keresztény és kínai térhódításokkal szemben.